Szabad sajtó, megújuló média

Egy biztos: a közszolgálati adókra ráfér egy alapos megújulás. Tegyük rögtön hozzá, hogy Magyarország nincs egyedül azzal, hogy a televíziózását próbálja valahogy rendbe tenni. Az internetről letölthető filmek ma már lehetővé teszik azt, hogy mindenki azt a filmet nézhesse, amelyik érdekli, ráadásul akkor, amikor éppen ráér vagy kedve van hozzá. Senki nincs már odakötve a nem egyszer gyenge tévé programokhoz.

Ráadásul a reklámadó bevezetése is újdonság nálunk. Vele központi kérdéssé vált az RTL Klub adóztatása. Olyan szintig, hogy a cég nemzetközi vezérkara egyenesen a miniszterelnökkel ült le erről tárgyalni. Óriási cégbirodalom az RTL. Csak Németországban több mint 2000 munkatársat foglalkoztatnak, nyereségük 160 milliárd volt, forintra átszámolva. Ezt vessük össze azzal, hogy a komplett magyar közszolgálati média évente 85 milliárd támogatást kap. Vagyis durván felét annak, amit a német RTL-csoport nyereségként elkönyvelhet. Nem véletlenül tárgyalt személyesen Orbán Viktor e cég vezetőivel.

Nekünk is van Dia nénink

Dia néni táblára írt kedves üzenete villámgyorsan terjed, és én nagyon örülök, hogy nekünk is van Dia nénink.

Dia nénink, aki kíváncsi gyermekeink élményeire, meghallgatja örömüket és bánatukat, és nekünk, szülőknek is jut egy–egy kedves, érdeklődő: „Jól vannak?”. Köszönjük, jól vagyunk, mert olyan tanító néni vigyáz csemetéinkre, aki tudja, hogy a szorzó- és bennfoglaló táblánál vannak fontosabb dolgok is: kirándulások, szülinapi bulik, kedvenc mesekönyvek, barátságok. A tanóra sem csak tanóra. Zenével, érdekességekkel, játékkal, mesével teszi elviselhetőbbé a sok tanulmányt, megnyitja a világot, valós ismeretekre váltja a betűket. A gyermekeket nem egymáshoz méri, hanem magukhoz; dicsér, biztat, lelkesít, és ha kell, vigasztal.

Nosztalgia

Valamikor nemzetközi volt, mármint a nőnap, ma a terrorizmus az. Ezzel a hangsúlyozott nemzetköziséggel igyekeztek a Csermanek-rendszerben letudni egy nap alatt a nőkkel kapcsolatba hozható összes problémát.

A párt az elvtársnőket szívesen látta, de nem igen preferálta, legalábbis káderpolitikailag. Az a néhány viszonylag magasabbra került elvtársnő valószínűleg Virág elvtárs intelme - Hagyjuk meg az erotikát a hanyatló nyugat ópiumának! - időleges figyelmen kívül hagyásának köszönhette pozícióját. Természetes, egyéb ügyekben az emancipáció létezett, hiszen remek traktoros lányok gondozták a Rosenfeld Mátyás által oly nagyon kedvelt búzaföldeket.

Szögön lógva

Az ember néha akkor jön rá valami igazra, ha nem is gondolkodik rajta, valahogy beugrik és jön. Olyan, mintha ezek a gondolatok szögön lógnának, készen arra, hogy eszünkbe jussanak. Ahogy átfut rajtunk, érezzük, hogy helyes és helyénvaló, amit gondoltunk. Kicsit azt is, hogy a miénk, egy kicsit azt is, hogy amolyan közös gondolat. No, valami ilyen szögön lógó gondolat vert buksim egy zugában ma tanyát. Tetszik, és mivel közösnek is érzem, így meg is osztom.

Rohan az egész világ, pedig - ugye - lába sincs. Hajszolunk és kergetünk megannyi dolgot, aztán, mint aki sokat markol, keveset fog alapon nyekergünk az után, ami igazából a miénk lehetne. Millió üzenet szól az érzésekről, mégis elsikkad valahogy az egész. Írások, könyvek és versek szólnak szeretetről, megértésről és arról, hogy ne szégyeljük kimutatni azt, amit érzünk. Aztán kontrázik a kontraszt, mert - ugye - aki megmutatja, mit gondol és érez, sebezhetővé válik, és ki sebezhető, az pedig sebeket is fog gyűjteni.

Néha állj meg az úton, és nézz szét!

Szinte száguldok az úton előre, főútba torkollik, azon repülök tovább, amikor eszembe jutnak valaki intő szavai: néha állj meg az úton, és nézz szét…

Tehát megállok. Egy hegytetőn találom magam, az alacsonyabb felhők súrolják fejem. A felhők között kora tavaszi szellő lengedez. A fűszálak téli álmukból ébredeznek, megrázzák magukat, és felfelé nyújtóznak, minél előbb szeretnék élvezni a napfény melegét.

Én is nyújtózom egyet, és arcom a fényben fürdetem. Jólesik. Most veszem észre, hogy a rohanásban elfelejtettem, hogy néha lazítani is kell. Hallom a tavasz zenéjét, és kedvem lenne táncra perdülni nekem is… lassan körbefordulok. Közben vigyázok a lábam körül ébredező hóvirágok gyenge fejecskéire, megcsodálom a krókuszokat felfedező méhecskét.

Egy mondat, mely vihart kavart

Hatalmas vihart kavart G. Fodor Gábor politológus egy mondata, melyben a polgári Magyarországot politikai terméknek nevezi. Bár őt – jogosan – a nemzeti oldalt legharcosabban védő politológusok közt szokták emlegetni, ez a kijelentése Fidesz-körökben keltett hatalmas vitát. Úgy értelmezték, mintha G. Fodor alapjaiban támadta volna meg a Fidesz értékrendjének valódiságát. Még Orbán Viktor is kitért rá néhány mondattal. „Megértem az aggodalmakat” - mondta évértékelőjében, de nem támadta a kijelentést, csak megnyugtatta annak kritikusait.

Én pedig e cikkben megpróbálom a kritizált mondat körülményeit és tartalmát elemezni. G. Fodor Gábort körülbelül két éve ismerem. A Hír TV Civil Kaszinójában többször vettünk részt közös vitán. Először meglepődtem apróra nőtt, kamasz megjelenésén. Aztán a felvételen, a második mondatánál felkaptam a fejem, s elkezdtem nagyon odafigyelni rá.

Úton a polgári Magyarország felé

Érdekes fordulat figyelhető meg a magyar kormány megítélésében a német és osztrák sajtóban. Még nem szeretnek bennünket a keménykedők, de legalább csend van körülöttünk. Talán kezdik észrevenni, hogy Magyarország már nem Európa problémás gyereke. Hogy Orbán Viktor kormányzása alatt az ország fontos eredményeket ért el. Jóllehet görög színvonalról indultunk.

Minden hitetlenkedés dacára kikerültünk a hátul kullogók sorából. Úgy, hogy közben a kormány minden európai gazdasági normát betart. A magyar gazdaság kifejezetten jó évet zárt. Ezért már e sikerszámok kezdenek felülkerekedni a nyugati médiában is, az eddig a hajánál fogva előráncigált, rosszul interpretált ideológiai kérdések helyett.

Mindez még nem jelenti persze azt, hogy eljött a Fidesz által meghirdetett, és mindenki által vágyott polgári Magyarország. Azt ellenben igen, hogy újra ezen az úton haladunk. Már van egy erős középosztályunk, ha számuk még nem is ideális.

Népművelés

Tanulni sohasem késő, illetve mondhatnánk úgy is: holtig tanul az ember. A gazdaság csúcsán lévő pénzügyi „szakemberek” pedig időről időre érzik, hogy nem elég kötvényekből emelt tornyaikban hátra dőlni, hanem igenis, minden fronton hasznossá kell tenni magukat. Tesznek is a közért, időnként népművelői státuszban.

Most éppen az ő jó voltukból új szót tanul a vidék. Munkában, és tisztességben megőszült nénikék, bácsikák ízlelgetik az új tudást: bróker. Ízlelgetik ezt az idegen hangzású, ám mostanára számukra családi beszélgetések állandó fordulatává vált szót. Tanulnak, időnként némelyikük még hajlamos összekeverni a brókert az unokától hallott bránerrel és a mostani történések tükrében mondhatjuk, nem is téved nagyot.

Az emancipáció igazi nyertesei

Lassan meg lehet szokni, hogy mindent kicsit más, és mégis azonos nézőpontból nézek, én ilyen vagyok, és nem akarok megváltozni. Ezen gondolatsort régóta, nagyon régóta forgatom már a számban, rágós falat. A jelent kell ugye megélnünk, a jelen problémát kell megoldani, de a miérteket legtöbbször nem a jelenben, hanem a múltban találhatjuk meg. Komoly változáson ment át az értékrend, változtak a családon belül betöltött szerepek. Változott a Nő és a Férfi kapcsolata is.

Egy értelmes világban, közösségben nincs helye alá- és fölérendeltségnek a nemek között, az egyenjogúság jó. Kell, rég kellett volna, de most ugorjunk kicsit vissza az időben, és vegyük górcső alá az én kis elméletemet.

Múlt század eleje és ideális eset. A férj dolgozik, a feleség otthon a háztartással és a gyerekkel. Tudom, hogy most van, aki felhorkan persze. Hol van az önálló, dolgozó Nő? Türelem, érkezik ő is...

A pénz az úr?!

Az ember becsületesen éli életét. Szerény jövedelmét igyekszik beosztani, hogy a lehető legjobban élhessen. Néha visszafogja magát, hogy maradjon egy kis tartalék is. De mi van, ha jönnek a betörők és a besurranó tolvajok? Az ember nem bízza a véletlenre, inkább beteszi a bankba kis megtakarított pénzecskéjét. A helyi takarékpénztár éppen jó erre. Helyben van, még utazni sem kell hozzá, és ott majd vigyáznak rá. Aztán rájön, milyen jó dolog a bankkártya. Kis plasztiklapocska, nem kell pénzt hordania, csak a lapocskát adja a pénztáros néninek, és már le is vonta az egyenlegéből. És a zsebét sem húzza a sok aprópénz.