Egy mondat, mely vihart kavart

G. Fodor GáborHatalmas vihart kavart G. Fodor Gábor politológus egy mondata, melyben a polgári Magyarországot politikai terméknek nevezi. Bár őt – jogosan – a nemzeti oldalt legharcosabban védő politológusok közt szokták emlegetni, ez a kijelentése Fidesz-körökben keltett hatalmas vitát. Úgy értelmezték, mintha G. Fodor alapjaiban támadta volna meg a Fidesz értékrendjének valódiságát. Még Orbán Viktor is kitért rá néhány mondattal. „Megértem az aggodalmakat” - mondta évértékelőjében, de nem támadta a kijelentést, csak megnyugtatta annak kritikusait.

Én pedig e cikkben megpróbálom a kritizált mondat körülményeit és tartalmát elemezni. G. Fodor Gábort körülbelül két éve ismerem. A Hír TV Civil Kaszinójában többször vettünk részt közös vitán. Először meglepődtem apróra nőtt, kamasz megjelenésén. Aztán a felvételen, a második mondatánál felkaptam a fejem, s elkezdtem nagyon odafigyelni rá.

Nemcsak fiatal és dinamikus, de oly' mély megértés és felhalmozott tudás szólt belőle, amit nem sokszor hallottam életemben, pedig két szakterületen is sok időt tölthettem világhírű szakemberek mellett. Igyekszem ma is meghallgatni Gábor vitáit. Nem véletlenül lett fiatalon egy neves kutatóintézet stratégiai igazgatója.

Mi van, ha G. Fodor tényleg pontosan így gondolja?

Akkor mi is a baj ezzel a mondattal? Elvétés? Valamit rosszul fogalmazott? Mindenkivel előfordul! Az is, hogy a szöveget feljegyző újságíró tudatosan ferdít valamit. De mi van, ha G. Fodor tényleg pontosan így gondolja? A tévedés vagy elírás lehetőségére választ adni nem tudok. Arra ő válaszolhat. De a vihart kavaró mondatot és annak hátterét tudom elemezni.

Tudjuk, a magyar polgárosodás eleve igen késve indulhatott el. A másfél évszázadig hódoltsági terület a török uralom alatt nagyrészt pusztulásnak indult, bár egyes mezővárosok, pl. Kecskemét ott is fejlődni tudtak. Az adószedést precízen végrehajtó birodalomnak szüksége volt arra, hogy legyen, ki adót fizet. Erdély, bár a töröktől függőségben és fenyegetve, de létezni tudott. Az erdélyi fejedelmek idején virágozni tudott a kultúra. Bethlen és Báthory különösen hozzájárult a magyar kultúra fennmaradásához és fejlődéséhez.

Amikor a XVII. század közepén Angliában lerakják a későbbi hatalmas ipari fejlődés első alapjait, Cromwell vezérletével pedig átalakul az angol politikai berendezkedés, akkor Magyarország még élet-halál harcát vívta a török birodalommal és Budát csak 1686-ban foglaljuk vissza. Csak annak a századnak végén kezdődhetett meg a nagy újjáépítés, mely hatalmas lendülettel zajlott, de mindvégig Habsburg-függőségben. A császári hatalom centralizmusára a XIX. század első felében válaszul megjelent reformkor a nemzeti és polgári gondolatnak hatalmas lendületet adott.

Széchenyinek valóban lánglelke volt. A XIX. század első felében az iparosításnak ő volt a vezéralakja, de ehhez kellettek a mellé felálló nemesek és főnemesek és az addigra kialakuló sokszor nem is magyar ajkú polgárság is. Az 1948-as Népek tavaszának forradalmaiban a lángoszlop kétségtelenül a magyar nemzet eszmeisége, majd szabadságharca. Ez elbukott, de később fordult a kocka. A kemény ellenállással kiküzdött Kiegyezés után hatalmas fejlődés indult be. Ennek eredményeit semmisítette meg jelentős mértékben a vesztes I. világháború, Trianon békediktátuma, mely bányákat, erdőket, ipart szakított le és nemzetrészeinket.

Az az ország, melynek miniszterelnöke, Tisza a háború megindítását ellenezte, és amely deklarálta, hogy győzelem esetén sem kíván más országból talpalatnyi földet sem, elvesztette területének kétharmadát, infrastruktúrájának jelentős, természeti erőforrásainak döntő részét.

A destrukciónak meghatározó eleme volt a Tanácsköztársaság, melyben Szamuely és Cserny csapatai által elkövetett gyilkosságok kegyetlenségükben csak a mai Iszlám Állam gyilkosságaival összevethetőek. A megcsonkított ország, az elsöpört királyság, a szétzúzott államszerkezet és alapjaiban megrendített társadalom nehezen talált magára. A győztes hatalmak képviselőinek és a magyar hatalmi elit bizalmát is bíró Horthy kemény kézzel csinált rendet és törte le a szélsőségeket. A Bethlen-kormánynak sikerült kitörnie a politikai és gazdasági elszigeteltségből, s a rendkívül erős pengő létrehozása (melyben Weiss Manfrédnak volt hatalmas háttérszerepe) lendületet adott a gazdaságnak. Sikerült újjáépíteni a gazdaságszerkezetet, jelentősen megnövelni az iskolázottságot, s az ország mezőgazdasága megerősödött, s bizonyos területeken exportképessé vált. Ez volt a polgárosodás következő nagy szakasza.

Rákosi és Kádár alatt a polgári gondolat elítélhető és börtönbüntetéssel volt sújtható.

Aztán jött a II. világháború, a Don-kanyar, és az összeomlás. Eichmann hatalmas szervezettséggel elhurcolta a vidéki zsidókat, mely a magyar vidékből a polgárosult réteget szakította ki végleg. A svábság jelentős részét a GULÁG táboraiba hurcolták, a szerencsésebbeket nyugatra toloncolták. Ők se voltak boldogok. A nemességet, a főnemességet elkergették. Földjeiket döntően a nincsteleneknek osztották, akiknek sem eszközük, sem tudásuk nem volt a gazdálkodáshoz. Aztán amikor kissé beindult a termelés, mindenkit szó szerint berugdostak a termelőszövetkezetekbe.

1945-48 között elmenekült a magyar polgárság, értelmiség és a nemesség jelentős része. Módszeresen felszámolták a polgári létet, szovjetizálták a kultúrát. Aki nem látta előre a növekvő bolsevik veszélyt, az a valóságból súlyos saját és családi élményben részesülhetett: az ÁVH vendégeként, börtönben megkínozva, internálótáborba vetve, kitelepítésbe hurcolva. 1956 végén 200 000 magyar menekült nyugatra, értelmiségünk java, s az egykori polgárság, köztük 22 000 zsidó is.

A magántulajdont nagymértékben államosították, gyakorlatilag minden termelőeszközt. A magánszférában szinte senki sem maradhatott, kivéve néhány susztert és szabót, természetesen alkalmazott nélkül. 1940-48 között a polgárság és a polgári lét alapjaiban sérült, 1950 után szinte teljesen megsemmisült. Rákosi idején a polgárság, a burzsoázia megsemmisítése volt a kommunista rendszer legfőbb célkitűzése. „A múltat végképp eltörölni, rabszolgahad indulj velünk!” - énekelhettük november 7-én és április 4-én 1989-ig. Rákosi és Kádár alatt a polgári gondolat elítélhető és börtönbüntetéssel volt sújtható.

Innen az alapvető kérdés: ha egy rendszerváltás előtt a polgári lét teljesen megsemmisült, a polgári gondolatot teljesen elsorvasztották, hogyan lehet ebből újból polgárságot építeni, ha nem politikai akarat termékeként? Antall elkezdte, korlátok közt, szinte bilincsbe verve cselekedett. Horn idején a volt szoci oligarchák gyarapodtak. Az nem polgárosodás.

A két diktatúra kiégett pusztát teremtett!

Nézzük, mi szükséges a polgári léthez! Természetesen pénz és vagyon. De a bolsevizmus logikája és legfőbb és deklarált célkitűzései alapján a polgárságtól elvettek mindent, ami pénz és vagyon, két diktatúra kifosztotta, gyakran megölte vagy elűzte őket e hazából. A polgári létet tehát poraiból újra kell teremteni, többnyire életképtelen gyökerekből. Auschwitzból visszahozni zsidókat, a Gulágról vagy nyugatról a svábokat, a Márai és Faludi által leírtan oly' porrá tört értelmiséget, vagy az egykor a polgári lét megteremtésében Európában a XIX. században szokatlan módon résztvevő magyar nemességet és főnemességet aligha lehet. A két diktatúra kiégett pusztát teremtett!

Egy gyilkos fajelmélet és egy még gyilkosabb osztályelmélet pusztító önkénye magot, genetikai és kulturális örökséget alig, még talajt is keveset hagyott. Újjáépíteni azt az országot és sokszínű nemzetet hatalmas munka és nem létezhet politikai szándék nélkül!

Akad több terület, ahol a polgárosodásnak valóban van szellemi, gazdasági és erkölcsi alapja. A számítástechnika és általában a tudásalapú, innovatív területek. Magyarországon a polgárosodást a kommunizmus alapelvként és a bolsevizmus rutinjaként semmisítette meg. Ez önmagától nehezen és csak lassan épülhet újra. De okos kormánypolitikával, jól strukturált támogatásokkal és hitelpolitikával a fejlődés felgyorsítható. Ez történik most.

Ez pedig csak úgy értelmezhető, ha megértjük, hogy ma remélhetőleg a polgárosodás a politika termékeként tényleg előáll. G. Fodor Gábor után ezt kell elvárnunk a politikától!