A pénz az úr?!
Az ember becsületesen éli életét. Szerény jövedelmét igyekszik beosztani, hogy a lehető legjobban élhessen. Néha visszafogja magát, hogy maradjon egy kis tartalék is. De mi van, ha jönnek a betörők és a besurranó tolvajok? Az ember nem bízza a véletlenre, inkább beteszi a bankba kis megtakarított pénzecskéjét. A helyi takarékpénztár éppen jó erre. Helyben van, még utazni sem kell hozzá, és ott majd vigyáznak rá. Aztán rájön, milyen jó dolog a bankkártya. Kis plasztiklapocska, nem kell pénzt hordania, csak a lapocskát adja a pénztáros néninek, és már le is vonta az egyenlegéből. És a zsebét sem húzza a sok aprópénz.
Vállalkozások, kisebb, nagyobb cégek, mezőgazdasági termelők – ma már nem nagy táska pénzzel járnak bevásárolni. A pénz a bankban, csak meg kell nyomni a gombot, és a nyersanyag fizetve, a munkások megkapták bérüket, az adóhivatal felé is elmegy a pénz, és olajozott gépezetként működik minden. A vásárlások tervszerűen beütemezve, a pénz biztos helyen tudva, aprólékosan betervezve, beosztva. A rendes hazafi persze a helyi kis bankfiókban tartja pénzét. A keveset, és a nagyon sokat is.
Lassan tennünk kéne valamit. Önmagunkért. Az emberiségért. A nyugodt éjszakékért. A boldogságunkért.
Aztán egyszer csak porszem kerül a gépezetbe. Egyik pillanatról a másikra leáll a pénzcsap.
Hiába sír a gyerek a pénztárnál, hogy éhes, a bankkártya letiltva, a zseb üres. A bankajtó zárva…
Hiába mondom a benzinkutasnak, hogy ennyi üzemanyaggal nem érek haza, a bankkártya nem működik. A bankajtó zárva…
Hiába mondjuk a szállítónak, hogy kell a nyersanyag, a pénzutalás szünetel… Nincs pénz, nincs áru.
Hiába kellene vetni, a magot nem lehet kifizetni. Pedig megvan a rávaló… Vagyis tegnap még megvolt.
Csak ennyi kell, és szinte megáll az élet. A pénz, ami mindent működtet. A pénz, ami nélkül leáll a termelés, az építkezés, az autó, és enni sem tudunk…
El kéne gondolkodni ezen. Vajon tényleg jó felé haladunk? Tényleg a pénz az úr? Tényleg így kell ennek lenni? A pénz a legfontosabb dolog a világon?
Nem hinném. Valami félrecsúszott. Lassan tennünk kéne valamit. Önmagunkért. Az emberiségért. A nyugodt éjszakékért. A boldogságunkért.