A pofon minősége
Veszprém és környéke országgyűlési választásán meglepetésre jelentős fölénnyel győzött Kész Zoltán - hivatalosan - független jelölt. A korábbi közvélemény-kutatások 6%-os előnyt mutattak a Fidesz javára. Ehhez képest a győztes több mint 10%-kal kapott többet.
Ezzel a Fidesz-KDNP 2/3-os parlamenti többsége megszűnt, ami számukra természetesen a törvényhozásban korlátot jelent. Innentől kezdve 2/3-os döntést igénylő szavazásoknál a domináns párt már nem tud egymaga dönteni. Igaz, az ilyen törvények döntő többségét az előző ciklusban meghozták, s azok megingatására 2/3 kellene, de az e ciklusban teljesen elképzelhetetlen, még akkor is, ha a parlament baloldali és szélsőjobboldali frakciói összefognának.
Még ha a tapolcai választásokat is elveszítené a Fidesz-KDNP szövetség, összességében olyan túlsúlyuk marad, ami egész Európában egyetlen pártnak sincsen. Mondhatnánk, mindez vihar egy lavór vízben, futhat még néhány kört a baloldal, emellett a többség mellett csak lihegni tud.
A döntéshozatal szempontjából százalékosan alig romlott a nemzeti oldal helyzete, presztízsében és támadhatóságában viszont igen. A korábban szinte teljesen szétesett (posztbolsevik) álbaloldal ezt a választási nyereséget még sokáig és sok lobogón hirdetheti, mintha valami döntő ütközetet nyert volna meg, melytől persze annyira van még, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől.
Sokkal érdekesebb elemzés szempontjából a választási vereség, a pofon természete. A kampány előrehaladtával Kész Zoltán jelöltről igen furcsa információk kerültek nyilvánosságra. Megszüntetné az állami egészségügyi szolgáltatásokat, s az iskolákat is kivenné az állam kezéből. Miközben nagy ívű elképzelésekről nyilatkozik, mondataiban finoman szólva sem jelenik meg valamilyen megalapozott tudás. Érdekes volt Gőgös Zoltán MSZP-alelnök állásfoglalása. Ugyan Kész Zoltán jelölt nyilatkozataiban maga is számos kifogásolni valót talált, de úgy gondolta, ha már ő most a baloldal jelöltje, támogatni kell.
Számomra két kérdés marad: hogyan kerülhet egy ilyen mérsékelt felkészültségű, stílusú és úgy tűnik, zavaros ember döntéshozóként Országházunkba? A másik: hogyan veszíthet el egy választást vele szemben egy Fidesz-KDNP-jelölt?
Folynak a találgatások, vajon Kész Zoltán marad-e ígéretei szerint független, vagy beül a Demokratikus Koalíció vagy éppen az MSZP frakciójába. Érdeklődéssel várom az eredményt. Kész Zoltán eddigi fellépései alapján nem hiszem, bárhol is minőségjavító tényező lehet, bár a baloldal krónikus hiánygazdálkodásában már a létszám is fontos. A választások döntő szakaszában a nemzeti oldal Kész Zoltánt elfogadhatatlannak nevezte, s még Gőgös Zoltán is megkérdőjelezhetőnek. Schiffer pedig őrjöngött kijelentései nyomán és azt mondta, életében először őt fogja most feljelenteni. Hírek szerint tényleg megtette.
Számomra két kérdés marad: Hogyan kerülhet egy ilyen mérsékelt felkészültségű, stílusú és úgy tűnik, zavaros ember döntéshozóként Országházunkba?
A másik: Hogyan veszíthet el egy választást vele szemben egy Fidesz-KDNP-jelölt?
Ahogyan az eseményeket figyeltem, mind a Fidesz-KDNP, mind a JOBBIK jelöltje egyszerűen összehasonlíthatatlanul más minőség. De attól a választók véleménye ez. (A választónak pedig mindig igaza van, mondta Navracsics.)
A végeredmény értékelésében a válasz talán a következő: Egyrészt a Fidesz-KDNP gyengén szervezte és motiválta potenciális választóit, másrészt a baloldal még egy feltűnően gyenge jelöltet is be tudott futtatni protest szavazókkal, akik a kormánypártok ellen szavaztak.
A pofon minőségét két dolog határozza meg: Egyrészt egy megkérdőjelezhető jelölttel szemben is alulmaradtak, másrészt a választók véleménynyilvánítása jelentős mértékben a kormány stílusának szól. Az utóbbival nekem is sok bajom van. Szerintem az e-matrica új szabályrendszere kedvező, mert sokkal arányosabban szedi be az autópályát igénybevevőktől a bérleti összeget. Sok emberről hallok, akik csak egy megyében mozognak, s így sokkal kevesebbet fizetnek.
Ez a kormány feltűnően figyel az arányosságra, tehát a szolgáltatásokért annyit fizessenek az azt igénybevevők, amennyire igénybe veszik, és az adók is a nyereséghez igazodjanak. Ez volt várható a netadónál és a reklámadónál is.
De a kormány végre már megtanulhatná, hogy ne utólag magyarázkodjon, hanem előre ismertesse döntései logikáját! Mert e nélkül adódik az a hülye helyzet, hogy a kormány logikus és jó döntéseit ízekre szedi az ellenzék, aztán néhány hónap múlva csendben derül ki, hogy a döntés jó volt. Nem elég jól dönteni, de annak logikáját lehetőleg előre meg is kell mutatni! Tetszik emlékezni a devizahitelesekre? A kormány másfél évig kapott hideget, meleget. Aztán váratlanul egy hétig a világ médiája egyszerre tapsolt, és jöttek más országokból magyar modellt tanulni.
Orbánt és kormányát még mindig Putyin látogatása miatt szidják, s nem vesszük észre, hogy az alatt a néhány óra alatt az előző kormányaink rossz szerződései alatt kifizetett, de fel nem használt gázmennyiséget végül ingyen visszakapjuk több százmilliárd forint értékben. És emellett 5 év alatt sokkal függetlenebbé váltunk az orosz hatalomtól. No, akkor ki volt jobb sakkjátékos: Putyin, Merkel vagy Orbán? Mert még lehet, hogy az utóbbi válik a békeközvetítővé.