Az emancipáció igazi nyertesei
Lassan meg lehet szokni, hogy mindent kicsit más, és mégis azonos nézőpontból nézek, én ilyen vagyok, és nem akarok megváltozni. Ezen gondolatsort régóta, nagyon régóta forgatom már a számban, rágós falat. A jelent kell ugye megélnünk, a jelen problémát kell megoldani, de a miérteket legtöbbször nem a jelenben, hanem a múltban találhatjuk meg. Komoly változáson ment át az értékrend, változtak a családon belül betöltött szerepek. Változott a Nő és a Férfi kapcsolata is.
Egy értelmes világban, közösségben nincs helye alá- és fölérendeltségnek a nemek között, az egyenjogúság jó. Kell, rég kellett volna, de most ugorjunk kicsit vissza az időben, és vegyük górcső alá az én kis elméletemet.
Múlt század eleje és ideális eset. A férj dolgozik, a feleség otthon a háztartással és a gyerekkel. Tudom, hogy most van, aki felhorkan persze. Hol van az önálló, dolgozó Nő? Türelem, érkezik ő is...
A munkáltatók kaptak két egymással harcban álló nemet, kik nem vették észre, hogy az addigi egy keresetet kapták meg, de már ketten, sőt szép lassan még annyit sem.
Nézzünk egy nem általános perspektívát, nem érzelmi, hanem anyagi szemszög az, mi bennem felmerült. A férj EGY keresetből tud fenntartani egy házat, és eltartani családját, nevelni, taníttatni gyermekeit. A kincs, ki nem más, mint a felesége pedig összetartó erőként tölti be a központi szerepet. Hopp... ez most hol is tud megvalósulni? A férjnek nem átlagos fizetéssel, hanem annak minimum kétszerésével kell ugye rendelkezni? Na itt a bökkenő számomra, ezt most hány férj tudja megtenni?
Jelen korunkban az áltagférfi erre képtelen, szükség van a második keresetre, és sajnos az a helyzet, hogy sokszor az is kevés. Mi a fene történt ezen a téren röpke száz év alatt? Nekem jóideje motoszkál buksimban a következő. Látok két bűvészt, akik az arra járókat varázsolják el. Az egyik kézzel adnak egy varázslatosan piros almát, hogy legyen min csámcsogni, közben a másik kézzel pedig a zsebünkben kotorásztak, vagy száz éven át. Mert míg a Nők harcoltak jogaikért, mikért nem harcolni kellett volna, hanem alapban rendelkezni, addig a Férfiak ebben próbálták őket meggátolni. Hosszú játszma volt ez, és még nincs is vége, de a két "bűvészről" mindenki elfeledkezett.
Nos, én bemutatom őket, az Állam és a Munkáltatók... Igen ők azok, meglepő?
A helyzet az, hogy amikor a Nők munkába álltak, olcsó munkarőként használták fel erejüket, eszüket, kitartásukat. Dicsőitették és bátorították őket, legyetek erősek, legyetek különbek, legyetek önállóak. A dolgozó Nő pedig léprement, és hagyta magát kizsákmányolni munkáltatói által. Kik már a kezedetektől felismerték, hogy így nemcsak olcsóbb munkaerőhöz jutottak, hanem a Férfiak keresetét sem kell annyira emelni, hisz felesége is dolgozik. Már nem családfenntartó a titulus, ugye?
A helyzet az, hogy a Munkáltatók kaptak két egymással harcban álló nemet, kik nem vették észre, hogy az addigi egy keresetet kapták meg, de már ketten, sőt szép lassan még annyit sem. Viszont kétszer annyi munka készült el, itt az egyszerű indok arra, hogy miért lettek iparmágnások és szupertőkések és dinasztiák. Ennek is köszönhetik, ha jól belegondolunk, nem is kicsit.
Fogyasztói társadalmat csináltak belőlünk, szingliket, agglegényeket, egyedülálló szülőket, megszüntetve azt, ami igazából ellenfél volt számukra.
Ne felejtkezzünk meg a másik bűvészről sem, az Államról. Állambácsi is felismerte, hogy többen vagyunk, többen fizetünk adót, később szociális és egyéb hálókat generált, és egyre jobb adókat és járulékokat talált ki. Igazából saját pazarló és legtöbbször felesleges apparátusának fenntartása és jóléte érdekében. A mondás régi, de igaz, "oszd meg és uralkodj", nos megosztottak Minket, a Nőket és Férfiakat, de igazából a Családokat, az első és igazából az egyetlen olyan alapközösséget, mi mind a Nőnek, mind a Férfinak biztonságot adott.
Egy laza kérdéssel tehetném fel a pontot a gondolat végére, de nem teszem, a kérdésem viszont így szól. Ha a sacc négymillió dolgozó több, mint felét alkotó Nők nem dolgoznának, mi lenne az állam bevételeivel? Megemelnék minimum a duplájára a Férfiak fizetését? Fittyfenét... Na, itt a kutya elásva.
Szóval, kedves Hölgyeim, tisztelt Uraim, eltoltuk. Nem kicsit, nagyon. Egymást marva és marcangolva nem láttuk meg, mi megy igazából a kulisszák mögött. Nevető harmadikként ők ketten húznak igazából hasznot az emancipációból és nem a Nők, és nem a Férfiak. Ők csak a lehetőséget vették észre és a maguk javára fordították. Míg most a férj és a feleség robotol ugyanazért, addig valami nagyon fogy, ami nem más, mint a közös időnk, de ez az idő is pénz, ugye?
Egy picit megállva nézzünk körül, hol van már a bizalom, szeretet, megértés? Fogyasztói társadalmat csináltak belőlünk, szingliket, agglegényeket, egyedülálló szülőket, megszüntetve azt, ami igazából ellenfél volt számukra. A megértő és egymásért küzdő családokat. Aztán most bátran lehet hümmögni a monitorok mögött...