Karóval, tollal, makacs tudással, s alázatos nem tudással

Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.

- írta 1937 októberében József Attila, dacos konklúziója ez egy, a korában nem igazán elismert zseni szenvedéseinek. Azóta sok víz lefolyt azon a bizonyos Dunán, de ha ma élne, sem biztos, hogy másként írna. Miért? Talán mert a költészet nem e világnak való formája az önkifejezésnek, inkább egy kapocs a jelenlét makacs valóságai, tüzelőfa, puha párna és a valóságon túli világ között. Az érzés, amikor összevegyül a novemberi est hidegével, a lassúdan, alig oldódó szomorúság (copy by J. A. - Drága barátaim...).

Túl sok vagy, vagy sokk?

Lehet, meglepő, hogy Húsvét héfőjén nem locsolóversikéket és egyéb, a Húsvéthoz kapcsolódó gondolatokat firkantok, de úgy érzem, épp elegen fognak emiatt virtuális tollat. Én nem teszem. Hanem eszembe jutott egy néhány nappal ezelőtti beszélgetésem valakivel, aki ezt a mondatot kapta meg:

Túl sok vagy nekem!

Nem értette, hozzáteszem én sem, és ma ez jutott eszembe, hogy biztos nem vagyunk egyedül ezzel. Hogy lehet "sok" lenni? Ez férfitulajdonság, avagy női lenne? Mentalitáson és odaadáson múlik? Inkább...

Elveszve…

Míg senki nem figyelt rá, valahol eltűnt az idő. Egy pillanatra megállt, és nem tudom, hol maradt. Talán a tarka rét virágai között bújt meg, lelegelte egy éppen arra járó tarka tehén, és még kérődzik rajta? Vagy a pillangókkal szállt a magasba, és tovaröppent egy bárányfelhővel? Esetleg sötét barlangban tévedt el, és denevérekkel barátkozik?

Amikor eltűnt, megfagytak a mozdulatok, abbamaradtak a mondatok. Csak a fagyos csend, és a pillanat maradt. Állandó lett a pillanat. Azóta keresem az időt. Meg kell találnom, hogy folytatódjon az élet…

Egy sorstragédia és másfélszáz halál

Amikor az Alpokban az Airbus 320 jelű gép lezuhant, először műszaki hibára gondoltak, s a terrorizmust hamar kizárták. Aztán az egyik feketedoboz által rögzített hanganyag megdöbbentette az egész világot. Egyértelműen bizonyította, hogy a másodpilóta tudatosan vezette sziklának a gépet. Ma már meglehetősen pontosan tudjuk az utolsó percek történéseit.

Többször is látható volt magyar televízióban az a képsorozat, melyet egy magyar repülőgép szimulátor szakértő mutatott be, a képernyőre varázsolva a baleset történéseit és konkrét helyszínét is. Az események forgatókönyvét és tragédiába vezetett repülés végső történetét tehát sikerült rekonstruálni.

Én most kísérletet teszek arra, hogy feltárjam a másodpilóta egyéni életútjának belső forgatókönyvét, mely végkifejletében 150 ember sorstragédiáját eredményezte.

Húsvét előtt

Nagyhét van. Vasárnap lesz húsvét, a keresztények egyik legszentebb ünnepe. Ilyenkor illene mellőznünk a politikát. Talán még ezen a laphelyen is, ahol már több mint egy évtizede jelennek meg politikai jegyzeteim. De lehet-e elfelejteni a politika furcsa világát akkor, amikor arab földön naponta keresztények ezreit mészárolják le az Iszlám Állam fanatikusai? Vagy amikor Párizsban egy egész szerkesztőséget végeztek ki vallási alapon? Mellőzhető-e a politika egy olyan országban – hogy csak itthon maradjunk –, ahol a baloldali ellenzék azt ígéri, hogy átírják az Alaptörvényt, ha hatalomra kerülnek, és törlik annak keresztény hivatkozásait? Ellenére annak, hogy mintegy nyolcmillió magyar ember keresztény. De nem kell baloldalinak lenni ahhoz, hogy egy bolt nyitvatartási rendelet miatt mindenestül elfelejtsük azt a keresztényi parancsot, hogy „az Úr napját szenteld meg”.

Zen, avagy írni mégis élvezet

Tegnap kaptam a fiamtól egy érdekes kis programot. Zenwriter a neve. Többféleképpen konfigurálható, most éppen egy Fudzsira néző ablakba gépelem ezt az írást, halk keleti zene szól közben és a gép minden leütésre az oly régen hallott írógép kopogás hangját adja.

Gurulok a betűk hátán az ismeretlenbe. Az írógéphang régi emlékeket idéz bennem, nem vagyok egy nosztalgiázós alkat, de most eszembe jut, miként gépeltem első verseimet, akkor még nem tudva, mennyire a semmibe hullnak nehezen összeálló soraim.

Szerencsére nem kellett sok idő és rájöttem, én dolgozom az időnek, s nem az nekem. Azóta bátran hagyom, hogy napokig, hetekig elkerüljön az írási vágy.

A papír

Egy régi jó mondás:

A szó elszáll, az írás megmarad.

Miszerint mi csak szóban kötetett meg, csak az adott emberek szavában él. Vajon ez egy házasságra hogy illik? Leszögezem az elején, hogy én "házasságpárti" vagyok, mit nyugodt szívvel vállalok is. Szerintem egy házasságkötés nemcsak egy "papír", hanem az arra vésett fogadalom, amivel egy kapcsolat erősebb tud lenni és nem kevesebb és gyengébb.

Elavult lenne maga házasság, béklyó? Az együttélés a megoldás? Persze lehet jönni a statisztikával, mik ugye csak a házasságok megszűnésével kapcsolatosan látnak napvilágot, de mi van az együttélésekkel? Különb és jobb? Az együtt élők nem fognak külön élni? De...

Mielőtt elmennél

Néha úgy érzed, eleged van a helyből, ahol vagy, és el kell menned. Néha a körülmények kényszerítenek arra, hogy elmenj.  Vagy éppen kalandvágyból készülsz elmenni. De az is meglehet, hogy csak egy élethelyzetből menekülsz.

De…

Mielőtt elmennél, nézd meg, hogy elzártad-e a vízcsapot, kiengedted-e a macskát, kikapcsoltad-e a gázt az ebéd alatt, áramtalanítottad-e a vasalót…

Farkasok a kertek alatt!

A múlt heti blogomban meglehetősen direkt, de azt hiszem, logikus és jól érthető összehasonlítást tettem a „dicső” Tanácsköztársaság és az Iszlám Állam kegyetlen barbarizmusa között. E héten a „Fehér Terror” válaszát akartam bemutatni, mint bosszú mechanizmust, s rámutatni arra, hogyan járul ez hozzá mai napig is tartó rossz nemzeti közérzetünkhöz. Az események azonban közbeszóltak. Nem a múltról kell beszélnem, de sajnos a jelenről, a jelen eseményeiről, melyek az Ön és az én közérzetemet, életesélyeinket személyesen is rontják.

Előzetes kontrasztként elmondanám: hitelminősítésünk a múlt héten nemzetközi szinten hivatalosan is javult, ezzel csökkent az államadósság-törlesztés aránya. Javultak éves GDP-kilátásaink, növekedett az adóbevétel, s több lett a közcélokra visszaosztható pénz. A forint nagyot erősödve 300 Ft/euro alatt. Európa egyik leginkább fejlődő országává váltunk.

Magyar elégedetlenség – miért is?

Elégedetlenek vagyunk sokszor majdhogynem érdektelen dolgokkal. A vasárnapi nyitva, illetve zárva tartás például ilyen. A felmérések szerint ez is pesti probléma, a falusiakat például egyáltalán nem érdekli. Vagy itt van Paks. Az, hogy lesz-e huszonvalahány év múlva újabb atomblokk, hasonlóan nem kavarja fel a nép többségének a lelkét. Azokét talán igen, akik kimaradnak a bizniszből. Jó üzlet lesz, ha már az amerikaiak és a németek is a kivitelezők közé szeretnének kerülni. Útdíjat is fizet a fél világ, de útlezáró blokádokat csak nálunk szerveznek. Még a brókerbotrány sem azok gondja, akiknek minden fillérre oda kell havonta figyelni.