Nosztalgia
A párt az elvtársnőket szívesen látta, de nem igen preferálta, legalábbis káderpolitikailag. Az a néhány viszonylag magasabbra került elvtársnő valószínűleg Virág elvtárs intelme - Hagyjuk meg az erotikát a hanyatló nyugat ópiumának! - időleges figyelmen kívül hagyásának köszönhette pozícióját. Természetes, egyéb ügyekben az emancipáció létezett, hiszen remek traktoros lányok gondozták a Rosenfeld Mátyás által oly nagyon kedvelt búzaföldeket.
Ma ez a nap, legalábbis a legkedveltebb közösségi oldalon, a virágos fotók és a nyálas idézetek, férfiak általi megosztásának napja. Még aki amúgy nem hajlamos az ilyesmire, az is keres a gugliban egy rózsacsokrot és kidobja az üzenőfalra, mit lehessen tudni, hátha egy percre Buga Jóskának látszik.
Ezzel el is érkeztünk következő témánkhoz, a vasárnapi nyitva tartáshoz. Nosztalgia, hiszen többé ilyen nem lesz. Magam nem voltam nagy boltlátogató, csak pékáruért ugrottam el vasárnap reggelente, innentől majd nem frisset eszünk, viszont a kenyérpirítással bőszen támogatjuk az E.ON-t. A világ már csak ilyen, ami az egyiknek rossz, az lehet, valaki másnak jó. Az össznépi szadomazó 50-nél is több árnyalatát élhetjük át nap mint nap. Így van ez jól, némely dolog szögletes és szúr, a világ így kerek.
Nosztalgikus hangulatunk tovább fokozódik, ha eszünkbe jut a rendszerváltás, melyről ma sem tudjuk, volt-e vagy sem. Ha az eredeti tőkefelhalmozás impozáns jeleire tekintünk, úgy érezzük, volt, ha avulásunk okán az egészségüggyel kerülünk kapcsolatba, vagy ha éppen jobb dolgunk nem lévén vidéki utakon autózunk, akkor pedig meggyőződhetünk róla, hogy nem volt.
Valaki azt mondta,
Senkit nem hagyunk az út szélén.
Ez mondjuk akár igaz is lehet, hiszen a legtöbb útnak nincs széle, mármint az út paramétereinek egyikével, a jól kiépített padkával nem rendelkezik. Sajnos ebben a témában nem nagyon lehet nosztalgiázni, hiszen utoljára, a kor színvonalának megfelelő jó minőségű utat a rómaiak építettek errefelé, az pedig, bizony, a nosztalgián túli múltban volt.
Térjünk hát vissza bevezető gondolatunkra, a nemzetközire. Nemzetközi összefogás szerveződik az iszlám állam ellen. Ennek keretében 150 magyar haderő, Dobó István jelenkori alteregója indul, hogy jól móresre tanítsa a mai Jumurdzsákokat. Ez pont fele a hős spártaiaknak, akik megállították a feleannyira sem veszélyes Xerxész seregét. Ez is mutatja, mennyire ott vagyunk azon a bizonyos szeren, illetve mennyire nagyon szeretnénk, ha nem maradnánk ki a nemzetközi terrorizmus áldásaiból, melyben utoljára még a tatárjárás idején részesültünk, igaz akkor nagy dózisban.
Végül vissza a nőnaphoz. Mindig példaképem volt Rózsa Sándor, a betyár, aki bármely napon önmagával kedveskedhetett Juliskának, így vagyok ezzel én is, ha nem is az illatos virágot, de az örök nyár illúzióját terjesztem, amerre járok.
Akinek van füle a hallásra, hallja meg, azt is, amit nem rejtettem el ebben az írásban.