Nekünk is van Dia nénink
Dia néni táblára írt kedves üzenete villámgyorsan terjed, és én nagyon örülök, hogy nekünk is van Dia nénink.
Dia nénink, aki kíváncsi gyermekeink élményeire, meghallgatja örömüket és bánatukat, és nekünk, szülőknek is jut egy–egy kedves, érdeklődő: „Jól vannak?”. Köszönjük, jól vagyunk, mert olyan tanító néni vigyáz csemetéinkre, aki tudja, hogy a szorzó- és bennfoglaló táblánál vannak fontosabb dolgok is: kirándulások, szülinapi bulik, kedvenc mesekönyvek, barátságok. A tanóra sem csak tanóra. Zenével, érdekességekkel, játékkal, mesével teszi elviselhetőbbé a sok tanulmányt, megnyitja a világot, valós ismeretekre váltja a betűket. A gyermekeket nem egymáshoz méri, hanem magukhoz; dicsér, biztat, lelkesít, és ha kell, vigasztal.
Dia nénik szerencsére vannak.
Mindig mosolyog, mindegy, hogy milyen nap van, hét eleje vagy éppen vége, esős ősz vagy csicsergős tavasz. Mosolyogva integet, ha az utcán lát, ha a boltban találkozunk. Ismeri az öcsiket, hugikat, természetesnek veszi, hogy ők is az osztályközösséghez tartoznak. Nekik is jut jelmez, lufi, simogatás vagy éppen cukorka. Ő maga is szívesen mesél a családjáról, élményeiről, amitől gyermekeink is érzik, hús-vér, igazi ember az ő tanító nénijük. Olyan, mint anya vagy apa. Ha kell, lázat mér, sebet tisztít, vagy épp azt ellenőrzi, szépen hajtogatták-e be a tanulók a táskába az ünneplő ruhát.
Dia nénik szerencsére vannak. Nekem is volt Dia nénim, több is, a mai napig szívesen emlékszem rájuk. Azt hiszem, ha kapunk egy Dia nénit, akit szerethetünk, azzal mindenki jól jár. Ő kap „cserébe” Katit, Pistit, Jocót, Melindát, Zolit, Szilvit… és még sok-sok szerető diákot. Így sosem vész el az energia, megy körbe-körbe. Ne szakítsuk meg!