Tánc
Ha belegondolunk, mindannyian ott táncolunk az élet színpadán. Mindenki a saját dallamára, a saját ritmusában, a saját táncát járja.
Van, aki báli ruhában és üvegcipellőben, van, aki ősi szerelésben dobpergésre,van, aki piros csizmában bokázva, és van, aki balettcipőben lábujjhegyen tipegve.
Táncolni lehet egyedül – ilyenkor az egész táncparkett a miénk, és úgy táncolunk, ahogy mi akarunk, mi magunk választjuk ki a ritmust, a lépéseket és a koreográfiát.
Táncolni lehet valakivel párban, összebújva. Amennyiben a nekünk megfelelő partnerrel tesszük, akivel ugyanazon a hullámhosszon - vagyis teljes összhangban vagyunk, ez talán a legkellemesebb.
Táncolni lehet csoportosan – ilyenek például a népi táncok, ezek az összetartozást erősítik meg bennünk.
És vannak össznépi táncok, amikor mindenki táncol, mint például egy táncházban, vagy egy karneválon. Ez is nagyon felemelő tud lenni – aki még nem próbálta, mindenképpen tegye meg.
Néha ősi táncokat járunk, mindent bevetve, varázslatokat előcsalogatva, néha érzéki hastáncot, amikor minden izmunk külön mozog, vagy kimért menüettet, állig begombolt ruhában, esetleg önfeledten keringőzünk, magunk mögött hagyva minden gondot, vagy teljes komolysággal tangózunk végig a parketten.
Hogyha nagyon figyelsz, valahol legbelül meghallod a saját zenéd, amire táncolsz, és amihez a lépéseid igazítod. Néha gyors, eszeveszett dallam szól, néha pedig a nyugalom árad belőle, és szinte lebegsz a zenére.
Ha mérgesek vagyunk valamiért, akkor ördögi táncot járunk. Kezünk-lábunk őrült ritmusban jár, és alaposan elfáradunk. De ez is kell, mert miután kiadtuk a felesleges rossz energiát magunkból, folytathatjuk az éppen aktuális táncunkat.
Álmainkban az angyalokkal táncolunk: testünk ilyenkor súlytalan, és teljesen átadjuk magunkat a könnyed mozdulatoknak. Ettől kipihenten és vidáman ébredünk.
A tánc mindenképpen fontos része a létezésünknek. Találjuk meg magunkban a dallamot, és kezdjük.
A videoklip, ami a gondolatmenetemet megindította: Punnany Massif: Utolsó tánc