Szabad sajtó, megújuló média
Egy biztos: a közszolgálati adókra ráfér egy alapos megújulás. Tegyük rögtön hozzá, hogy Magyarország nincs egyedül azzal, hogy a televíziózását próbálja valahogy rendbe tenni. Az internetről letölthető filmek ma már lehetővé teszik azt, hogy mindenki azt a filmet nézhesse, amelyik érdekli, ráadásul akkor, amikor éppen ráér vagy kedve van hozzá. Senki nincs már odakötve a nem egyszer gyenge tévé programokhoz.
Ráadásul a reklámadó bevezetése is újdonság nálunk. Vele központi kérdéssé vált az RTL Klub adóztatása. Olyan szintig, hogy a cég nemzetközi vezérkara egyenesen a miniszterelnökkel ült le erről tárgyalni. Óriási cégbirodalom az RTL. Csak Németországban több mint 2000 munkatársat foglalkoztatnak, nyereségük 160 milliárd volt, forintra átszámolva. Ezt vessük össze azzal, hogy a komplett magyar közszolgálati média évente 85 milliárd támogatást kap. Vagyis durván felét annak, amit a német RTL-csoport nyereségként elkönyvelhet. Nem véletlenül tárgyalt személyesen Orbán Viktor e cég vezetőivel.
A mostani átszervezés azonban nem csak az MTV 1 és a Duna TV helyzetét érinti. A reklámadó kirobbantotta a sokak szerint már régóta a háttérben zajló Simicska-Orbán vitát. Ezzel az eddig Fidesz-barát üzletember tulajdonában lévő média hirtelen veszélybe került. Nem elég, hogy a közszolgálatin is lesz egy hír tévé, ezzel a Hír Tv kemény konkurenciát kap, hanem hozzájön ehhez az is, hogy a Simicska-média vezető munkatársai nem hajlandók követni tulajdonosuk pálfordulását. Sorra állnak fel, és hagyják ott munkahelyüket.
A média sorsa létkérdése egy ország közérzetének, de politikai helyzetének is.
Pár nap és megtudjuk, hogy ezek a népszerű, nagy gyakorlattal rendelkező kollégák feltűnnek-e a közszolgálati televíziók vagy rádiók műsoraiban. Ha igen, az nagy nyeresége lesz a köz csatornáinak és hatalmas vesztesége a Hír Tv-nek, Magyar Nemzetnek vagy a Lánchíd Rádiónak. Nem véletlen az az egyre mélyebbre süllyedő csapkolódás, amit a multimilliárdos Simicska a magyar miniszterelnök ellen beindított. Csak ámul és bámul az ember, hogy ilyen ázsiai stílussal, ilyen primitív vádaskodásokkal, hogy vihette ez az ember ennyire. Nagyon jót tett neki, hogy az elmúlt húsz évben bujdosott a nyilvánosság elől. Eddig egy tehetséges üzletembernek tartottuk, és nem annak, ami most a felszínre bukott róla.
A média sorsa létkérdése egy ország közérzetének, de politikai helyzetének is. Átalakulása érzékenyen érinti, érintheti az ország jövőjét. Hogy az Orbán-kormány ezzel meg tud-e birkózni, azt majd csak az országgyűlési választásokon, 2018-ban fogjuk megtudni. Van még három év, hogy ezt a reformot is sikerre vigyék. Az átalakulás kezdő napja, március 15-e, a sajtó e fontos ünnepe, máris szerencsés választásnak tűnik. Remélhetőleg a folytatás is hasonló lesz.
