Kegyetlen hasonlóságok
Minden 45 év feletti polgártársunk megélhette, hogy 1989 előtt minden évben kivonultattak bennünket március 21-én az 1919-es „Dicső Tanácsköztársaság” megalakulásának évfordulóján! Dicsőségről szóltak a beszédek, s nem arról a súlyos pusztításról, melyet egykor az a 133 nap diktatúra jelentett. Pedig a minden évben elénekeltetett internacionálé nyíltan kimondta: „A múltat végképp eltörölni, rabszolgahad, indulj velünk”.
A napi hírműsorokból látjuk, hogyan törli el az Iszlám Hadsereg (IS) a múltat. Múzeumokban nagykalapáccsal verik szét az évezredes szobrokat egy vallási fanatizmus jegyében. Keresztények és kurd harcosok égnek ketrecekben. Mindent elpusztítandónak tartanak, ami nem velük azonos, még az iszlámot másképpen valló arabokat is.
1919. március 21. után, az első kommün idején Kun Béla, Szamuely és Cserni demonstratívan igyekeztek mindent elpusztítani, ami velük nem volt azonos. A „Vörös terror” az egész társadalmi és gazdasági berendezkedés megsemmisítését célozta meg – máig ható destruktív kihatásokkal.
Viszonyításként: akkor Ausztriával azonos gazdasági és társadalom szervezettségi szinten voltunk, ma magyar bérhenteslegények, pincérek sorakoznak megfelelő állásért négyszeres hazai pénzért „a sógoroknál” – ennyit a kommunizmus utóhatásairól.
Az Iszlám Állam horror TV-bejátszásai nyíltszíni kivégzéseket – késsel torokátvágást – közvetítenek az interneten. 1919-ben sem TV, sem internet sem volt. A tömeghatást Szamuely és csapata a helyi közösség – kisváros vagy nagyközség lakosainak összeterelésével érte el. A nevezetes „páncélvonat” jó előre kitervelt helységbe futott be, fegyveresei a főtérre hajtották ki a lakosokat, s az ügynökök által kiválasztott célszemélyeket. Helyi vállalkozó, bankár, ügyvéd, nemes, vagy éppen a gróf, jellegzetesen a közélet neves szereplői. A köztér fáira kötötték kötéllel nyakukat, őket székre állítva. Aztán megkezdődött gyalázásuk, és megkínzásuk, késsel durván böködve őket.
Kapuváron – elrettentési célzattal - odarendelték Pintér Pál csendőrőrmester feleségét és két kisgyermekét is. A kötél azonban, melyre felakasztották, elszakadt. Ekkor Pintér hivatkozott a törvényre, amely szerint neki most kegyelem jár. A hóhérok azonban újra felakasztották. Az őrmester haláltusája sokáig tartott, ezért fuldoklása közben rohamkésekkel szurkálták mellkasát.
Mindezek a történetek nem kivételes túlkapások, hanem korábbi rendszert teljes mértékben megsemmisítő tudatos terror módszeres használata. A Szentpétervári bolsevik vezető Zinovjev szavait idézve
Csak úgy győzhetünk, ha megvan a magunk saját szocialista terrorja.
Ehhez tegyük hozzá egy másik szovjet vezető mondatát:
Nemcsak a bűnösöket kell kivégeznünk. Az ártatlanok kivégzése még nagyobb hatást fog gyakorolni a tömegekre.
(Az idézetek a RUBICON Történelmi Magazin 2011./2. számából származnak.)
Egy blogban nincs lehetőség több idézetre. E cikket egy összehasonlítással kezdtem, párhuzamba állítva az Iszlám Állam által gyakorolt terrort és az 1919-es vörös terrort.
Látható, hogy mindkét rendszer nemcsak gyilkolt, de példát statuált és célja a kiterjedt rettegés fenntartása volt. Ezt 1919-ben a településeken a fegyveresek által összeterelt lakosság előtti nyilvános kivégzésekkel tették meg. Az internet korában a lefejezéseket az interneten terjesztik nyilvánosan.
Szeretném kiemelni, hogy a Tanácsköztársaságot létrehozó csapatok jelentős része a bukás után Moszkvába menekült, majd onnan tért vissza 1944/45 telén. Az így visszakerült „moszkoviták” aztán a magyar kommunistákat is börtönbe zárták, a szociáldemokratákat Recskre (lásd Faludy Pokolbéli víg napjaim című életrajzát.) A Rákosi időszakot ma sztálinizmus idejének hívják. De azért ne feledjük a sortüzeket (Biszku most áll bíróság előtt), a vérbírók százával elítélt áldozatait. Én nekem 2006 szemkilövetése, lovasrohama, emberek megkínzatása sem tűnik véletlen eseménynek, erről most a rendőrtábornokok vallanak.
Találkoztam életemben valódi baloldali gondolkodókkal. Ők nem úgy képzelték el a baloldaliságot, ahogy az történelmünkben megvalósult. Mennyivel könnyebben lehetett volna velük konszenzusban országot, nemzetet építeni.