Elveszve…

Míg senki nem figyelt rá, valahol eltűnt az idő. Egy pillanatra megállt, és nem tudom, hol maradt. Talán a tarka rét virágai között bújt meg, lelegelte egy éppen arra járó tarka tehén, és még kérődzik rajta? Vagy a pillangókkal szállt a magasba, és tovaröppent egy bárányfelhővel? Esetleg sötét barlangban tévedt el, és denevérekkel barátkozik?

Amikor eltűnt, megfagytak a mozdulatok, abbamaradtak a mondatok. Csak a fagyos csend, és a pillanat maradt. Állandó lett a pillanat. Azóta keresem az időt. Meg kell találnom, hogy folytatódjon az élet…

Egy sorstragédia és másfélszáz halál

Amikor az Alpokban az Airbus 320 jelű gép lezuhant, először műszaki hibára gondoltak, s a terrorizmust hamar kizárták. Aztán az egyik feketedoboz által rögzített hanganyag megdöbbentette az egész világot. Egyértelműen bizonyította, hogy a másodpilóta tudatosan vezette sziklának a gépet. Ma már meglehetősen pontosan tudjuk az utolsó percek történéseit.

Többször is látható volt magyar televízióban az a képsorozat, melyet egy magyar repülőgép szimulátor szakértő mutatott be, a képernyőre varázsolva a baleset történéseit és konkrét helyszínét is. Az események forgatókönyvét és tragédiába vezetett repülés végső történetét tehát sikerült rekonstruálni.

Én most kísérletet teszek arra, hogy feltárjam a másodpilóta egyéni életútjának belső forgatókönyvét, mely végkifejletében 150 ember sorstragédiáját eredményezte.

Húsvét előtt

Nagyhét van. Vasárnap lesz húsvét, a keresztények egyik legszentebb ünnepe. Ilyenkor illene mellőznünk a politikát. Talán még ezen a laphelyen is, ahol már több mint egy évtizede jelennek meg politikai jegyzeteim. De lehet-e elfelejteni a politika furcsa világát akkor, amikor arab földön naponta keresztények ezreit mészárolják le az Iszlám Állam fanatikusai? Vagy amikor Párizsban egy egész szerkesztőséget végeztek ki vallási alapon? Mellőzhető-e a politika egy olyan országban – hogy csak itthon maradjunk –, ahol a baloldali ellenzék azt ígéri, hogy átírják az Alaptörvényt, ha hatalomra kerülnek, és törlik annak keresztény hivatkozásait? Ellenére annak, hogy mintegy nyolcmillió magyar ember keresztény. De nem kell baloldalinak lenni ahhoz, hogy egy bolt nyitvatartási rendelet miatt mindenestül elfelejtsük azt a keresztényi parancsot, hogy „az Úr napját szenteld meg”.

Zen, avagy írni mégis élvezet

Tegnap kaptam a fiamtól egy érdekes kis programot. Zenwriter a neve. Többféleképpen konfigurálható, most éppen egy Fudzsira néző ablakba gépelem ezt az írást, halk keleti zene szól közben és a gép minden leütésre az oly régen hallott írógép kopogás hangját adja.

Gurulok a betűk hátán az ismeretlenbe. Az írógéphang régi emlékeket idéz bennem, nem vagyok egy nosztalgiázós alkat, de most eszembe jut, miként gépeltem első verseimet, akkor még nem tudva, mennyire a semmibe hullnak nehezen összeálló soraim.

Szerencsére nem kellett sok idő és rájöttem, én dolgozom az időnek, s nem az nekem. Azóta bátran hagyom, hogy napokig, hetekig elkerüljön az írási vágy.

A papír

Egy régi jó mondás:

A szó elszáll, az írás megmarad.

Miszerint mi csak szóban kötetett meg, csak az adott emberek szavában él. Vajon ez egy házasságra hogy illik? Leszögezem az elején, hogy én "házasságpárti" vagyok, mit nyugodt szívvel vállalok is. Szerintem egy házasságkötés nemcsak egy "papír", hanem az arra vésett fogadalom, amivel egy kapcsolat erősebb tud lenni és nem kevesebb és gyengébb.

Elavult lenne maga házasság, béklyó? Az együttélés a megoldás? Persze lehet jönni a statisztikával, mik ugye csak a házasságok megszűnésével kapcsolatosan látnak napvilágot, de mi van az együttélésekkel? Különb és jobb? Az együtt élők nem fognak külön élni? De...

Mielőtt elmennél

Néha úgy érzed, eleged van a helyből, ahol vagy, és el kell menned. Néha a körülmények kényszerítenek arra, hogy elmenj.  Vagy éppen kalandvágyból készülsz elmenni. De az is meglehet, hogy csak egy élethelyzetből menekülsz.

De…

Mielőtt elmennél, nézd meg, hogy elzártad-e a vízcsapot, kiengedted-e a macskát, kikapcsoltad-e a gázt az ebéd alatt, áramtalanítottad-e a vasalót…

Farkasok a kertek alatt!

A múlt heti blogomban meglehetősen direkt, de azt hiszem, logikus és jól érthető összehasonlítást tettem a „dicső” Tanácsköztársaság és az Iszlám Állam kegyetlen barbarizmusa között. E héten a „Fehér Terror” válaszát akartam bemutatni, mint bosszú mechanizmust, s rámutatni arra, hogyan járul ez hozzá mai napig is tartó rossz nemzeti közérzetünkhöz. Az események azonban közbeszóltak. Nem a múltról kell beszélnem, de sajnos a jelenről, a jelen eseményeiről, melyek az Ön és az én közérzetemet, életesélyeinket személyesen is rontják.

Előzetes kontrasztként elmondanám: hitelminősítésünk a múlt héten nemzetközi szinten hivatalosan is javult, ezzel csökkent az államadósság-törlesztés aránya. Javultak éves GDP-kilátásaink, növekedett az adóbevétel, s több lett a közcélokra visszaosztható pénz. A forint nagyot erősödve 300 Ft/euro alatt. Európa egyik leginkább fejlődő országává váltunk.

Magyar elégedetlenség – miért is?

Elégedetlenek vagyunk sokszor majdhogynem érdektelen dolgokkal. A vasárnapi nyitva, illetve zárva tartás például ilyen. A felmérések szerint ez is pesti probléma, a falusiakat például egyáltalán nem érdekli. Vagy itt van Paks. Az, hogy lesz-e huszonvalahány év múlva újabb atomblokk, hasonlóan nem kavarja fel a nép többségének a lelkét. Azokét talán igen, akik kimaradnak a bizniszből. Jó üzlet lesz, ha már az amerikaiak és a németek is a kivitelezők közé szeretnének kerülni. Útdíjat is fizet a fél világ, de útlezáró blokádokat csak nálunk szerveznek. Még a brókerbotrány sem azok gondja, akiknek minden fillérre oda kell havonta figyelni.

Provo kráter (Próbálkozások vermében)

Nekifutok újra, nem azért, mert makacs ember vagyok, hanem mert roppant szórakoztató. A múlt heti blogomban nem először, az irodalom áldásos és mindent lefedő voltáról próbáltam a magam módján elmélkedni. Ám a téma, melytől eljutottam kedvenc időtöltésemig, kiverte a biztosítékot néhány, mondjuk így kevésbé fennkölt léleknél.

Megtapasztaltam, amit néhány szerencsétlen ifjú fideszes is, hogy bizony vannak, akik semmilyen alkalmat nem halasztanak el, hogy szerét kerítsék némi politikai harcnak. Gondolom, ez ihlette a provokátor-figyelőt.

Itt mondom el, hogy a provokátorok és a provokátor-figyelők is egy tőről fakadnak. Azt gondolják, csak egyetlen igazság létezik és azt védeni, terjeszteni kell mindenáron.

Személy, tárgy, fogalom

Mintha megváltoztattuk volna a játékainkat, furcsa barkóbát játszunk az életünkkel. Mondhatnám azt is, hogy személytelenül tárgyaljuk fogalomzavarainkat. Megszerettük azt, ami bonyult, de mikor épp meg nem értjük, akkor hisztizni kezdünk. Mint valami elkényeztetett gyerek, kinek mindig megengedték, hogy nyerjen, kinek mindig megcsinálták azt, ami nem ment.

"Ha kedd, ha szerda, zsákbamacska!" Ehelyett már minden napunk zsákbamacskává vált, és szinte saját magunk kényszerítjük olyam amőbajátékra, hol a szabályokat sem értjük. Amolyan levehető ajtós turmixgépbe van beleszórva sokak élete, aztán lesünk, hogy "mit dob a gép".