A politikai baromságnak nincs határa

A napokban nyilatkozott Tölgyessy Péter, egykor volt SZDSZ-es politikus, ki évek óta politológusnak neveztetik. Azt mondá, hogy „ha van ember, aki ezért a 25 évért felelős, az akár tetszik, akár nem, első helyen és döntően Orbán Viktor”. S majd később bölcsen megállapítja: „Bárki, csak ne a Fidesz!"

Eléggé hozzászoktam a politikához, s hazánkban szokásos mószeroláshoz, mások lejáratásához is. Életem nagy részét a pártállam pártitkárai és ügynökei közt éltem le. Ma is vallom azonban tisztességes baloldali barátaimat, akik rossz rendszerben is tudtak jót cselekedni. Tucatnyi nevet tudok mondani, akik még a kádári időkben is becsülettel és a „jobbítás szándékával léptek fel”, bár lehet, hogy rossz oldalon. Én arról az oldalról bizony folyamatosan kaptam a pofonokat, a megkülönböztetést és hátrányos helyzetet.

Az utóbbi 25 évnek én is kritikusa vagyok, de sohasem felejtem el hozzá tenni, hogy az ellentmondások döntő többsége még a kádári időkben, főleg Aczél György, Fekete János neve által fémjelzetten lett előkészítve.

Tapolca és a jövő

A baj az, hogy nem is meglepő a Jobbik tapolcai sikere. Lassan természetes lesz, hogy a Jobbik veri a baloldalt, és még a Fidesz területéről is lecsipked valamennyit. Az MSZP nem képes – és borítékolhatóan 2018-ban sem lesz képes – felvenni a küzdelmet a Fidesz-KDNP-vel vagy a Jobbikkal. 2018 még messze van, mégis kezd körvonalazódni egy kép az akkori pártpalettáról.

Feltehetően az lesz majd a kérdés, hogy a Fidesz-KDNP meg tudja-e egyedül szerezni újra a parlamenti többséget vagy koalíciós partnerre szorul. Ha az ősz óta tartó trend marad, akkor kialakulhat egy olyan helyzet, hogy a Fidesz-KDNP nem tud egyedül kormányt alakítani, de a legerősebb párt marad. És a Jobbik sem lesz olyan erős, hogy átvegye a kormányzást. Szerencsére, tegyük gyorsan hozzá.

Másnapok

Amikor az Úr korántsem tökéletes művét befejezte, megpihent, ma úgy mondanánk, munkaszüneti napot tartott. Vagy fennkölten gondolhatjuk azt is, ünnepelt. Sőt tudjuk, az ünnep után mit csinált, hát amit mostani követői is projektzárás után, korrigált, parancsokkal, nővel.

Ám műve így sem lett tökéletes, azt csak teremtménye, az ember érte el, amikor megalkotta Legolandet, ezt a tökéletes, bármikor bővíthető, ám minden bővítés után tökéletesnek megmaradó világot.

Ez jutott eszembe így az ünnep elmúltával, a közel sem tökéletes világ gravitációval mozgatott darabjai háborítatlanul keringnek tovább a Tejút spirálkarjában, jól tudva, hogy a teremtett lények illúziói nem számítnak.

Patvarok pere

Tegnap szem- és fültanúja voltam egy veszekedésnek, ha akartam, ha nem, látnom és hallanom kellett egy pár civakodását. Miután "megszabadultam" a kényelmetlen helyzetből, futott át rajtam a gondolat, miszerint még veszekedni is tudni kell.

Perpatvar, vagy patvarper? Kismillió dolog mellett egy kapcsolat talán lefőbb ismérve, hogy a problémákat hogyan oldják meg. Lehet pénz, paripa, és fegyver, lehet bármily csodás ház, jó munka, könnyű élet, de fittyfenét sem ér, ha bármi dolgon fennakadva veszekedésbe torkollik  egy párbeszéd.

Április 11. - a magyar költészet napja

Ma ünnepeljük a magyar költészet napját.
Ha költészet napja, akkor legyen vers…
Ha Mygrice blogja, akkor legyenek fotók…

Húsvét esti szép találkozás

Szokás szerint Húsvét ünnepét Visegrádon töltöm. Egykor oda sodort minket a sors, életem sok évtizede oda kötődik. Ott él nővérem is, ki ilyenkor - és máskor - otthont ad nekünk. Húsvét szombatján felkerekedtünk vele együtt hárman, hogy elmenjünk a település pár kilométerre lévő templomához esti misére, Feltámadásra.

A misét szokás szerint Pisti atya tartotta. Bár ma már kanonok és elmúlt hetven éves, közszájon csak ez a neve forog, s nem véletlenül. Még emlékszem, egykor általános iskolából jövet hányszor láttam káplánként focizni a templom melletti kis tér füvén. Mellesleg ebben is profi volt. Az esztergomi, akkor másodosztályú, de igen jó foci csapat szélsője, 11 alatt futotta a százat, ami akkor sprinternek sem volt akármi.

Gazdasági-pénzügyi hercehurcáink

A brókerbotránytól hangos az ország. Megy a sárdobálás, minden párt a másikat igyekszik hibásnak bemutatni a történtekért. Nem vagyok brókerszakértő, így majdhogynem csak annyit értek az egészből, hogy a Magyar Nemzeti Bank végre odacsapott ezeknek a csaló cégeknek, és remélhetőleg az ilyesfajta brókerarisztokrácia bekerül méltó helyére, a börtönbe.

Hogy a károsultak mennyi pénzt kapnak vissza abból, amennyit szabad akaratukból, önként és dalolva, nagy nyereségben bízva befektettek, ez őszintén mondva nem közügy. Sajnálni sajnálom azokat, akiknek ezek miatt a csalók miatt úszik el a pénze, de ennél több együttérzés nincs bennem. Aki kockáztat, annak számolnia kell mindennel. Azzal is, hogy rútul becsapják.

Karóval, tollal, makacs tudással, s alázatos nem tudással

Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.

- írta 1937 októberében József Attila, dacos konklúziója ez egy, a korában nem igazán elismert zseni szenvedéseinek. Azóta sok víz lefolyt azon a bizonyos Dunán, de ha ma élne, sem biztos, hogy másként írna. Miért? Talán mert a költészet nem e világnak való formája az önkifejezésnek, inkább egy kapocs a jelenlét makacs valóságai, tüzelőfa, puha párna és a valóságon túli világ között. Az érzés, amikor összevegyül a novemberi est hidegével, a lassúdan, alig oldódó szomorúság (copy by J. A. - Drága barátaim...).

Túl sok vagy, vagy sokk?

Lehet, meglepő, hogy Húsvét héfőjén nem locsolóversikéket és egyéb, a Húsvéthoz kapcsolódó gondolatokat firkantok, de úgy érzem, épp elegen fognak emiatt virtuális tollat. Én nem teszem. Hanem eszembe jutott egy néhány nappal ezelőtti beszélgetésem valakivel, aki ezt a mondatot kapta meg:

Túl sok vagy nekem!

Nem értette, hozzáteszem én sem, és ma ez jutott eszembe, hogy biztos nem vagyunk egyedül ezzel. Hogy lehet "sok" lenni? Ez férfitulajdonság, avagy női lenne? Mentalitáson és odaadáson múlik? Inkább...

Elveszve…

Míg senki nem figyelt rá, valahol eltűnt az idő. Egy pillanatra megállt, és nem tudom, hol maradt. Talán a tarka rét virágai között bújt meg, lelegelte egy éppen arra járó tarka tehén, és még kérődzik rajta? Vagy a pillangókkal szállt a magasba, és tovaröppent egy bárányfelhővel? Esetleg sötét barlangban tévedt el, és denevérekkel barátkozik?

Amikor eltűnt, megfagytak a mozdulatok, abbamaradtak a mondatok. Csak a fagyos csend, és a pillanat maradt. Állandó lett a pillanat. Azóta keresem az időt. Meg kell találnom, hogy folytatódjon az élet…