A papír
Egy régi jó mondás:
A szó elszáll, az írás megmarad.
Miszerint mi csak szóban kötetett meg, csak az adott emberek szavában él. Vajon ez egy házasságra hogy illik? Leszögezem az elején, hogy én "házasságpárti" vagyok, mit nyugodt szívvel vállalok is. Szerintem egy házasságkötés nemcsak egy "papír", hanem az arra vésett fogadalom, amivel egy kapcsolat erősebb tud lenni és nem kevesebb és gyengébb.
Elavult lenne maga házasság, béklyó? Az együttélés a megoldás? Persze lehet jönni a statisztikával, mik ugye csak a házasságok megszűnésével kapcsolatosan látnak napvilágot, de mi van az együttélésekkel? Különb és jobb? Az együtt élők nem fognak külön élni? De...
E téren is két pártra szakadnak hazánk fiai és leányai, pro és kontra van felvonultatva mindkét oldal előnye és hátránya egyaránt. A házasságkötés pénzbe kerül, gyűrű, egyházi szertartás, anyakönyvvezető, lagzi, meg ugye, ha nem működik, jön a válás, osztozkodás. A gyűrű emlékeztet egy fogadalomra, mit sokan egy idő után szeretnének elfelejteni.
Szabadságvágy miatt élnek csak egymás mellett az emberek, és nem együtt? Akkor miért élnek együtt, egy fedél alatt, egy asztalnál ülve, egy ágyból kikelve, ha nem akarnak valakihez tartozni? Szerintem nem a félelem a háttérok, hogy nem kötnek házasságot, hisz az együttélés is vagyonközösséget jelent azokra a dolgokra, miket együtt szereznek, így van a házasságban is. Az emberek pedig csak sodródnak, sodortatják magukat az árral, ahelyett, hogy valaki mellett igazán kikössenek. Mindenki kalandozni szeretne, új dolgokat felfedezni. Ez jól is van, de mit ér minden felfedezés és kincs, mit nem lehet egy igazi kikötőbe hazavinni? Szerintem semmit.
Aki virágról virágra száll, egy idő után összekeveri a nektárak ízét is. Akkor honnan is tudja majd, hogy az-e az igazi?
Csak egy papír lenne, mit ott aláfirkantunk? Van, akinek igen, van, akinek fontos a fogadalom, fontos a tanúk előtt kiejtett "igen" szócska. Van, aki tényleg egy életre gondolja és a négybetűs szót nem hárombetűsre cseréli akkor sem le, mikor jönnek a gondok. A gondok akkor is jönni fognak, ha van papír és akkor is, ha nincs, az együttélés minden aspektusa jelen lesz mindkét esetben. A megoldásban sem fog segíteni a két gyűrű a két kézen, semmi köze nincs ehhez. Nem ebben rejlik a dolog lényege, hanem abban, hogy elhangzik és leíródik egy olyan fogadalom, mihez ha mindkét fél valóban tartja is magát, akkor igazából lesz értelme az együttélésnek.
Szóval a házasság nem elavult, hanem az új gondolkodásmód az, ami sokakkal ezt mondatja. Azért ugye legbelül minden lány álmodik fehér ruháról, és minden valamirevaló legény szeretne oltár elé állni szerelmével. Ki pedig azt mondja, hogy sosem jutott eszébe, az hazudik.
Talán a házasság hibája, hogy az, amit most sokan csinálnak, -hogy váltogatják azokakat, kikkel életük osztják meg - sokkal nehezebben kivitelezhető nélküle, mint benne. A házasság egy olyan önkéntes felelősségvállalás a másikért, mit fogadalom köt. Ami érdekel, hogy akik nélküle élnek, mégis tudnak fogadkozni, mégis ki tudnak tartani, ha akarnak, akkor meg miért nem állnak ki e téren is a másik mellett?
Nem szeretem a statisztikákat, mert csak számok, és csak jeleznek és keveset mutatnak. Az okok sosem derülnek ki belőlük, az okok az egyes emberekben találhatóak, és nem a diagrammok kuszaságában. Egy házasság pedig ezenyi apró titok és talány, küzelem és a fel nem adás szimbóluma, ha egy életet élnek le benne. A legnagyobb titka pedig, hogy nincs titka, mert csak az embereknek van titkuk, házasságon kívül és belül egyaránt.
Igen, lehetséges leélni egyetlen ember mellett egy életet, a kulcs a párválasztásban van. A rossz házasságok hibája itt keresendő és nem a házasságban magában. Mert ugye ki virágról virágra száll, egy idő után összekeveri a nektárak ízét is. Akkor honnan is tudja majd, hogy az-e az igazi?