Farkasok a kertek alatt!
A múlt heti blogomban meglehetősen direkt, de azt hiszem, logikus és jól érthető összehasonlítást tettem a „dicső” Tanácsköztársaság és az Iszlám Állam kegyetlen barbarizmusa között. E héten a „Fehér Terror” válaszát akartam bemutatni, mint bosszú mechanizmust, s rámutatni arra, hogyan járul ez hozzá mai napig is tartó rossz nemzeti közérzetünkhöz. Az események azonban közbeszóltak. Nem a múltról kell beszélnem, de sajnos a jelenről, a jelen eseményeiről, melyek az Ön és az én közérzetemet, életesélyeinket személyesen is rontják.
Előzetes kontrasztként elmondanám: hitelminősítésünk a múlt héten nemzetközi szinten hivatalosan is javult, ezzel csökkent az államadósság-törlesztés aránya. Javultak éves GDP-kilátásaink, növekedett az adóbevétel, s több lett a közcélokra visszaosztható pénz. A forint nagyot erősödve 300 Ft/euro alatt. Európa egyik leginkább fejlődő országává váltunk.
Egyre több új befektető jelentkezik, szaporodik a piaci viszonyok közt működő, ezért jobban fizető munkahelyek száma. Eddig a jó hírek! Aztán jöhet a rossz, ami ezt keresztbeveri. Gyöngyösön feldúlták a zsidó temetőt, s nemcsak a sírköveket, de az alattuk eddig nyugvókat is meggyalázták.
Engedjenek meg két összehasonlítást! Én még emlékszem a Kádár-korszak kezdetén, 1956/57-ben a rettegés, a terror és vérbírók ítéletének légkörére. Ma a történészek már számszerűen, és nagyrészt névszerűen ismerik, Kádár első időszakához hány kivégzett, hány internált és börtönbe került kötődik. Sok száz illetve több tízezer. Budapesti lakásom előtt 20 méterre – örök mementóként – ott áll Mansfeld Péter szobra, akit egyetlen pisztoly rejtegetéséért (nem használatáért) és a magyar szabadság melletti kiállásáért 16 éves korában lefogtak, s 18 éves korát megvárva kivégeztek. De amikor Kádár sírját feldúlták (ma sem tudjuk, hol van csontjai fele és koponyája) bizony felháborodtam.
Az ugyanolyan gonosz sír és hullagyalázás volt, mint ami most történt. Bár Kádárnál kétségtelen, hogy konkrétan súlyos bűnösről volt szó.
Az ítélethozatal azonban nem a sír- és hullagyalázók joga, hanem a bíróságoké, a történészeké!
Nagyszüleim Visegrádon nyugosznak. Oda menekültek mindkét szülői oldalról a kommunizmus keményebb időiben. Dédszüleim is ott fekszenek egy családi sírban, mert zákányi családi kriptánkból az akkori tanácselnök kitiltotta őket. Zichy, Bethlen és Batthyány ott nem kellett! Még szerencse, hogy legalább megírta, hogy ott nem maradhatnak tovább, vigyük őket akárhová. Ő meg a kriptát felszámoltatja. Végül is ki is dobhatta volna a csontokat. A kutyáknak sem kellett volna.
A nemzet múltjának, történelmének tisztázására alapvető szükség van, összességében és részleteiben is. De nem sírrombolók, hullagyalázók, gyalázkodók és vádaskodók aknamunkájára!
Elnézést, hogy blogomba személyes családi történetet is befűztem. Szerintem somogyi svábok, egykor itt élő zsidók, de kulákok, nemesek annyi történetet sorolhatnának, hogy hónapokra betelhetne ez a média. Mellesleg az 50-es években Rákosiék hívő kommunistákkal is szaporították a csonthegyeket. Kambodzsában pedig százezrével állnak gúlákban többszintes polcokon a Vörös Khmer gyorsan legyártott koponyahegyei.
A koponyahegyek gyártása ma is nagy erővel folyik. Nigériában és a szomszédos államokban a Boko Haram fegyveresei sorra hurcolják el a keresztényeket, s a fiatalabb lányokat már 8 éves kortól is használatba veszik. Aztán, mint akik jól végezték dolgukat, lefejezik őket. Mellesleg Gyékényes gyűjtőállomásán – első kézből tudom, olyantól ki megélte – a trágyával teli juhhodályokba koncentrálták a zsidókat, mielőtt a végső koncentrációs táborba vagonírozták volna be őket. A legszebb fiatalasszony azt megúszta. Már ott helyben főbe lőtte egy csendőr, mert a motozás során intim helyen megtalálták karikagyűrűjét.
Én nem hiszek a magyar állam oly mértékű részességében a zsidók elhurcolásáért, mint Áder János államelnök (szerintem igen hibásan) felvállalta. De tudom, nemzetünk számos tagja felelősségének mértéke tisztázandó. Pro és kontra. És hogy itt az elmúlt évszázadban nemcsak meghurcoltak százezrei, sőt inkább milliói voltak, az tény. De bűnösökből is bőven akadtak személyesen tízezrek. 1945 előtt és után is.
A nemzet múltjának, történelmének tisztázására alapvető szükség van, összességében és részleteiben is. De nem sírrombolók, hullagyalázók, gyalázkodók és vádaskodók aknamunkájára! (S persze ezeket az eszközöket ma is használó szélsőséges pártokra, rejtett szolgálatokra.)
Ami a konkrétumokat illeti. Kevés az információm az ügyről, hogy szélsőségek által megvezetett - finoman mondva primitív - egyedek kis csoportjáról van-e szó (ahogy egykor a nyilas párt majd az ÁVH legnagyobb része a képzetlenség, primitívitás és elemi bunkó ösztönök körébe tartozott), vagy éppen a manipulátorok elméjében fogant meg ez az akcióterv. Lehet, hogy jó megrendelések ösztönözték a felforgatókat (2006 őszén néha tisztán lehetett látni a manipulátorokat és primitív végrehajtókat).
Legújabb kori történelmünk és mindenkori hangulatunk, s talán nemzetünk sorsa sokszor láthatatlan erőknek van kitéve. Nincs kétségem, hogy ez valahonnan ma is magasan szervezett, de a spontán bunkóság sem elhanyagolható.
Elnézést az olvasótól! Korábban még líra is született kezem alatt. De ahhoz némi biztonság is szükségeltetik. Most éppen farkasok jártak a kertek alatt, nem üvöltve, de sunyin ólálkodva! És nekem kiáltanom kell, amikor erre járnak! S csak a vészkiáltás után jöhet a személyes csend és béke. És elővehetem Radnóti bölcs és csodálatos eclogáit.
Cinikus, sajnos realista utószó
Nem tudom, hogy e botrányos és nemzetünk szempontjából tragikus sír- és hullagyalázás történt meg időben előbb, vagy már valaki előre megfogalmazta a róla szóló híreket, jelentéseket, kommentárokat ékes nyugati nyelveken megírva. S azonos-e a megrendelő? A kérdést nem tapasztalatlanul tettem fel. Már a cigánygyilkosságok idején sem...