Húsvét előtt
De lehet-e elfelejteni a politika furcsa világát akkor, amikor arab földön naponta keresztények ezreit mészárolják le az Iszlám Állam fanatikusai? Vagy amikor Párizsban egy egész szerkesztőséget végeztek ki vallási alapon? Mellőzhető-e a politika egy olyan országban – hogy csak itthon maradjunk –, ahol a baloldali ellenzék azt ígéri, hogy átírják az Alaptörvényt, ha hatalomra kerülnek, és törlik annak keresztény hivatkozásait? Ellenére annak, hogy mintegy nyolcmillió magyar ember keresztény. De nem kell baloldalinak lenni ahhoz, hogy egy bolt nyitvatartási rendelet miatt mindenestül elfelejtsük azt a keresztényi parancsot, hogy „az Úr napját szenteld meg”.
Sorra vehetnénk a Tízparancsolat szinte minden tételét, hogy rádöbbenjünk arra, milyen gyarló, néha pedig megdöbbentő az emberi viselkedés. Milyen keresztény ember lehetett az a német másodpilóta, aki semmibe véve a „ne ölj!” parancsát, önmagán kívül még 149 embert gyilkolt meg, amikor sziklának vezette a repülőgépét? Azt sem tudom, hogy keresztény emberek-e az éppen aktuális brókerbotrányok tolvaj vezérei, és hallottak-e legalább gyerekkorukban a templomban a „mások tulajdonát ne kívánd” parancsolatáról. De a „ne kívánd felebarátod házát” is puszta óhaj marad, amikor politikusaink villáiról van szó. Eleve feltételezvén, hogy azokat csak tisztátalan eszközökkel szerezhették. Ami az esetek döntő részében ugye nem igaz.
Sorra vehetnénk a Tízparancsolat szinte minden tételét, hogy rádöbbenjünk arra, milyen gyarló, néha pedig megdöbbentő az emberi viselkedés.
De mehetünk a még egyszerűbb tények felé is. Elég csak odafigyelni iskolásaink, gyerekeink nyelvének romlására. Akik feltehetően az „Isten nevét hiába ne vedd!” parancsát sem ismerik. Soha nem volt ilyen csúnyán beszélő ifjúságunk. Mindeközben ezrek tüntetnek az utcán az erkölcstan vagy a hittan iskolai bevezetése ellen. Ugyanígy színvonaltalan, néha egyenesen mocskolódó lett néhány médiában is a társalgási stílus. Különösen, ha politikai ellenfeleik kerülnek szóba. Érthetetlen, hogy ugyanezek az emberek hogyan merik magukat demokratának, nyugatinak nevezni. Nem azok. Arrafelé, Nyugaton nem társalognak így egymással a legnagyobb elvi-politikai ellenfelek sem.
Tudom, lehet e néhány, kiragadott példa ellenében sok-sok szépet, jót, ünnepit is felsorakoztatni. Szerencsére még a politika világa sem annyira kiábrándító, mint azt sokan képzelik. Politikusaink közül is a döntő többség szorgalmas, az ország javát akaró, hazáját szerető ember. Legalább húsvét táján gondoljunk erre is. De a húsvét másképpen is szép és érdekes ünnepünk. Általában a húsvét hozza a tavaszt. A megszentelt ételekkel, a sonkával, tormával, főtt tojással, kaláccsal az egyik legfinomabb ünnepi ételünk is ekkor kerül az asztalunkra.
Tessék, elég volt csak a pompás húsvéti reggelire gondolni, és máris háttérbe szorult a politika. Lehet, hogy több ilyen ünnepre lenne szükségünk.
