Magyar elégedetlenség – miért is?
Vagy itt van Paks. Az, hogy lesz-e huszonvalahány év múlva újabb atomblokk, hasonlóan nem kavarja fel a nép többségének a lelkét. Azokét talán igen, akik kimaradnak a bizniszből. Jó üzlet lesz, ha már az amerikaiak és a németek is a kivitelezők közé szeretnének kerülni. Útdíjat is fizet a fél világ, de útlezáró blokádokat csak nálunk szerveznek. Még a brókerbotrány sem azok gondja, akiknek minden fillérre oda kell havonta figyelni.
A korrupció már inkább országos probléma. Persze itt sem az a baj, ha valakinek luxus-karórája van, vagy miniszter létére tud venni egy szép lakást, hanem az adócsalások. A disznóságokat kell leleplezni. Országos problémákat – olyant, amelyikkel már ne foglalkoznának az arra hivatottak – a 19 pontos népszavazási tervben sem látok. Ahogy a sajtó által felfújt Simicska-Orbán harc is marginális ügy. Elrágódnak azon, hogy Orbán Viktor kivel beszélgethetett a katonaság alatt. Miközben az egész ország látja, hogy ez egy nevetséges koholmány. Aki volt katona, az tudja, hogy a politikai tisztek kedvenc szórakozása volt az aktívabb, kérdezni is merészelő katonákat a szocializmus nagy igazságairól meggyőzni. Hogy erről arcátlanul feljegyzéseket is készítettek, azt egy kiskatona sem sejthette.
Sokan ezeket felesleges nép-nemzeti sallangoknak tartják. Tévednek.
Apropó, lelki beszélgetések. Előző jegyzetemben hiányoltam, hogy a kormányzó párt elhanyagolja a nép lelkületét. Bajban voltunk gazdaságilag, megértem, előbb ezt kellett megoldani. Mégis, hiányoznak azok a nagy akciók, amelyek az első Orbán-kormány idején „feldobták” a nép hangulatát. Gondoljanak például a Millenniumi ünnepségekre. Politikusok járták az országot, zászlókat, emlékműveket avattak, a felújított templomokat szentelték újra, kulturális egyesületek százai alakultak és ápolták nemzeti hagyományainkat. Hajózott a Szent Korona a Dunán, Szent István ereklyéit idehaza is láthattuk, viták nélkül felépült a Holokauszt Emlékközpont – és folytathatnám a Nemzeti Színház megépítésével, a nemzeti kastélyprogrammal vagy éppen az igencsak élénk kulturális diplomáciával. Orbán Viktor jó beszédeket tart most is, de az akkoriak érzelemgazdagabbak voltak. Emesével együtt hívta álmodni, újat és szépet alkotni a polgárokat.
Tudom, sokan ezeket felesleges nép-nemzeti sallangoknak tartják. Tévednek. Nem véletlen a már annyiszor idézett „bőrnadrág és laptop” szentsége a bajoroknál. A jövőt jelentő laptop csak akkor ér valamit, ha múltunk, nemzeti lelkületünk is a helyén van. Mert minden hangulatfelmérés szerint, hátul kullogunk elégedetlenségünkkel Európában. Ellentétben például az utóbbi században szintén sokat sérült osztrákokkal. Ők elől állnak, kifejezetten elégedettek a sorsukkal.
Pedig ha hiszik, ha nem, náluk is van útdíj, és zárva vannak az üzletek is vasárnaponként.