Gyalázat – ünnepgyalázat
Visegrádon egykor a templom előtt állt az 1848-as emlékmű, rajta Kossuth címerrel.
Ide vezényeltek ki minket, kisdiákokat minden március 15-én, az 1956-os forradalom előtt és utána is. Számos kék és piros nyakkendős – kötelezően kisdobos és úttörő –, s néhányan a nélkül. Ez ott teljesen lényegtelen volt. A Himnusz, majd zárásként a Szózat hangzott fel, közte ünnepi beszéddel. Az országban természetesen elvtársi hangulat uralkodott, de ott tényleg 1848-ról volt – igaz kontrollált módon – megemlékezés. Emlékeim szerint Visegrádon ez sohasem elvtársi megemlékezés volt, hanem tényleg nemzeti.