Cifra járás

Aki tartja magát a fenti útmutatásokhoz, annak könnyű dolga lesz a kanászok felismerésével. 

Azonban ez nem igazán biztos, hogy segít egy rokonszakma képviselőjének beazonosításában. Nem tudok arról, hogy lenne hasonló dal, mely összegzi  a juhászok jellemzőit. Amennyiben azonban az illető Juhász a keresztségben vagy a névadóünnepségen, esetleg csak simán az anyakönyvbe bejegyezve a Péter keresztnevet kapta akkor már, ha nem is dalba foglalva, de egy kis internetes kutatással immár nem csak a disznópásztorokat, de az egymillióan a magyar sajtószabadságért facebook csoport megalapítóját is könnyedén megismerhetjük. 
Mondjuk, már az is sokat mond, hogy a csoport még mindig a hangzatos, 2010-ben felvett nevet viseli, pedig csak 184 ezren vannak, akiknek a jelenleginél is nagyobb sajtószabadság kell és ezt fontosnak tartják ily módon kifejezni.

A nyuszi jövője

Lehetne akár locsolóversikét írni, lehetne piros tojást festeni, aztán locsolni indulni, vagy épp locsolót várni. A kérdés csupán annyi, hogy hányan mennek el effajta útra, vagy hányan maradnak ezen oknál fogva épp otthon. Mennyire akarjuk megőrizni hagyományaink által pont azt, amik vagyunk?

Hazaérni

Azt hiszem, mindenki ismeri az érzést, amikor egy hosszú nap, vagy egy hosszú utazás után hazaér, és élvezi az otthona nyújtotta örömöket. Az otthon melegét, a nyugalmát, a gyermekei csacsogását, családja szeretetét, hogy megpihenhet, hogy önmaga lehet, hogy hazaért.

Felderítők: keresztes édes bucik, aztán jöhet a mozgás

A főzés és a mozgás szeretetét, a mindennapjaink örömét szeretnénk veletek megosztani képek, videók, leírások, események formájában.

Húsvét ünnepe

Kissé zavarban vagyok. Húsvét ünnepéről kellene írnom, s nem tudom, vagyok-e hozzá eléggé beavatott. Pedig életemben igen sok húsvéti ünnep érintett mélyen. Talán leginkább 1957 tavaszán, mikor az utolsó pillanatig nem tudtuk, engedélyezi-e a frissen alakult kádári hatalom a körmenetet a Margit körúti ferences templomból az utcán elindulva.

A Keletitől a brüsszeli reptérig

Napok óta azon töprengek, hogy hogyan lehet ennyire kétszínű a nyugati politika és a média. Hogyan lehet az, hogy a Keleti pályaudvaron ősszel történtek után kikiáltották Magyarországot az emberiesség ellenségének. Emlékeznek, azt történt, hogy a menekültáradat kitört a táborokból és elindult az autópályán Pest felé, Pesten pedig a Keleti előtt követelték, hogy engedjék be őket a vonatokhoz, hogy eljuthassanak „Merkel Muttihoz”. Majd felkerekedtek, és gyalog megindultak Bécs felé. 

Az utas

"Mert, hogy egy vár vagy egy székesegyház nagyon öreg, teljesen időszerűtlen, és itt-ott omladozik, az természetes, az a dolga. De amikor egy olyan hely mutatja a mulandóságot, ami a pillanatnyi örömök számára készült, például egy kávéház vagy egy gyógysétány... annál nincs rettenetesebb."  

Ezzel a Szerb Antal mondattal kezdődött ez évi könyv Odüsszeiám a tó partján.

Gombolyítok

Mindig érdekeltek az emberek, és érdekelni is fognak, mert mindegyikük egyedi és különleges, de sosem a megszokott és általános módon figyelem és nézem őket. Van egyfajta sajátos nézőpontom, minek sarokköve, hogy nem általánosítok.

Valaki kell

Tudom, hogy ha megtaláljuk önmagunkat, kiteljesülhetünk, és ehhez csakis saját magunkra van szükségünk. Azt hiszem, a legtöbben törekszünk is arra, hogy elérjük ezt a teljességet. De mégis…

Gyalázat – ünnepgyalázat

Visegrádon egykor a templom előtt állt az 1848-as emlékmű, rajta Kossuth címerrel.
Ide vezényeltek ki minket, kisdiákokat minden március 15-én, az 1956-os forradalom előtt és utána is. Számos kék és piros nyakkendős – kötelezően kisdobos és úttörő –, s néhányan a nélkül. Ez ott teljesen lényegtelen volt. A Himnusz, majd zárásként a Szózat hangzott fel, közte ünnepi beszéddel. Az országban természetesen elvtársi hangulat uralkodott, de ott tényleg 1848-ról volt – igaz kontrollált módon – megemlékezés. Emlékeim szerint Visegrádon ez sohasem elvtársi megemlékezés volt, hanem tényleg nemzeti.