Kockás inges divatdiktátorok
Pár hete sokan hordanak kockás inget, főleg középiskolában diákok és tanárok. És szimpatizánsok, még a parlamentben is. A divatdiktátorok gyorsak és hatékonyak.
Barátom mesélte az egyik középiskolából: bemegy a diák reggel az osztályba. Rászól a tanárja: hát anyádnak arra sem telik, hogy vegyen neked egy kockás inget? Íme, a hatékony divat- és véleménydiktálás.
Miskolcról, a Hermann Ottó Gimnáziumból indult. Miskolc mint egykor nehézipari fellegvár, mindig is elindítója volt baloldali tüntetéseknek, felvonulásoknak. Gyurcsányék szimpatizánsai egykor még Budapestre is elindultak gyalog. Aztán kiderült, a felvezetők egy része nem is volt mélyszegény, sőt éppen az ellenkezője. De gyalogoltak és szolidarítottak.
Gyurcsány még miskolci lakótelepen is ott aludt a cigányoknál, sőt velük együtt főzött, vacsorázott, mint később tucatnyi migránssal is. Gyurcsány mindig szolidarít, kivéve 2004-ben a határon túli magyarokkal.
Nem látok rá a miskolci Hermann Ottó Gimnáziumra, a fővárosi Teleki Blankára már kissé igen, melynek Pukli nevű igazgatója maga is nyilatkozott családjáról. Az, hogy nagyapja az ÁVH aktív és kemény dolgokat tevő tagja volt, számomra jelzés, de nem indok, hogy elítéljem. Az ember a nagyszüleit nem válogathatja meg, s annak kihatásait legfeljebb elviselheti, talán kikerülheti. Az, hogy Pukli igazgató úr testvére kábítószerügy miatt börtönben ül? Ilyen is van. A bűnt nem ő követte el, remélem, senki sem kövezi vagy ekézi ezért.
Persze kínos lehet egy igazgatónak, ha a most éppen évfordulós 1956 oktatása kapcsán valaki megkérdezi:
Igaz, hogy igazgató úr nagyapja is kínozta az embereket?”
Vagy éppen kirobban egy kábítószerügy a gimnáziumban és egy-két érintett diák megkérdezi:
Éppen az igazgató úr kérdezi, miért tettük, hiszen...
Azt gondolom, bár a kérdések kínosak, de az igazgató ettől még elvileg lehet teljesen tiszta. Az, hogy MSZP-pártaktivista volt, egy MSZMP-s múltjától magát soha sem tisztázó MSZP esetén már kínosabb, de nem vállalhatatlan. Legfeljebb felveti, hogy nem biztos, hogy az alma messze esett a fájától.
Ha igazak a kapcsolatok Pukli és a mai MSZP között, az már kínosabb. Ugyanis felmerül, hogy nem oktatási, diák, szülő, tanári érdekek kaptak lábra és burjánzanak, hanem fordítva, pártérdekek közvetítődnek egyes igazgatókon keresztül. No, ez már ciki és felveti az iskolák (diákjainak, szüleiknek és tanárjainak) manipuláltságát.
Számomra gusztustalan az is, hogy egy körzeti orvosnő felajánlja, hogy minden hiányzó diákot leigazol. Ez nem a sumákságra oktatása a gyerekeknek, és visszaélés saját státuszával? Hallottam véleményt, mely szerint így kell pozícióból pártkarriert építeni. Mára elég gyanakvó vagyok, de nem vádló. Legfeljebb igényem van a dolgok tisztázására.
Ami a tisztázást illeti, abban a Fidesznek is lenne helye.
Mielőtt 2010-ben elindult az Orbán-kormányzás, nem kevés lépést tettem az aktuális helyzet megértéséért, megfelelő és hatékony program alkotásáért. Valamikor tagja voltam Pokorni minisztersége alatt a Mentálhigiénés Szakértői Bizottságnak és felépítettünk egy 4000 pedagógust érintő „Mentálhigiénés Alapprogramot Pedagógusoknak”. Minden szerkezeti hibája ellenére nagy ívű sikerprogram volt. Utána, 2010 előtt meghívtak a Pokorni által vezetett 12 fős szakértői stábba, a 2010-es választások előtt.
Pokorni, az U alakú asztal egy szegletébe ült le titkárával együtt. Láthatóan inkább kérdezni akart és építkezni, mintsem dominálni a bizottságot. Rövid felvezetővel kezdte. Arról szólt, hogy meg kellene csinálni az akkori káoszból egy igazán gyermek- és szülőcentrikus iskolarendszert. Ez volt az első és utolsó tanácskozás. Közben eldőlt Hoffmann Rózsa kormányzati szerepe. Őt is meghallgattam a TF-esték keretében. Okos volt, de nekem igen poroszos. Központosítás, kemény mérce állítás, ellenőrzés. Nem szájam íze szerint való. Feleségem, évtizedig középiskolai tanár és volt igazgató az első rendeletek után azt mondta, ez a szabályozás túlterheli a pedagógusokat és megtöri a kreativitást.
Más, klasszikusan Fidesz-szavazó középiskolai tanár barátom hasonlóan megkeseredett. A Fidesz mai oktatási rendszere ugyan helyre tette a volt szoclib kormányzatok széteső és a tömeges tudatlanságba vezető nihil programját, de helyébe egy technokrata túlszabályozást állított.
Klasszikusan a ló túloldala.
A kormányzati rendszert tehát jogosan éri kritika, de jogtalan a kritika politikai mozgalommá szervezése, a diákok és szülők manipulálása. Mindez komoly hasonlóságot mutat az évekkel ezelőtti, szoclib indíttatású, internetes adó elleni tiltakozás „túl”mozgalmával, a milliókat kormánybuktatásra meghívó „milla mozgalommal”, mely nagy láng után hamvába hunyt.
Nem kétséges, működnek rejtett hálózatok, s nem kevéssé az interneten, melyek valami ürüggyel folyamatosan a nemzeti oldal és kormányok ellen uszítanak. S amennyire nincs jogunk egy konkrét személynek szemére hányni nagyapja ÁVH-s (vagy éppen párttitkár, munkásőr, besúgó stb.) múltját, annyira jogos a kérdésfeltevés: vajon hányan vesznek ebben részt közülük az így érintett családokból?
Konkrétabban fogalmazok. Egy elsumákolt rendszerváltásban, melyet egyre inkább nyilvánvalóan a Rákosi- és Kádár-rendszer hatalmi elitje szervezett meg a saját búsás hasznára, aligha kétséges, hogy ugyanezen posztbolsevik elit mozgat meg minden követ és minden ürüggyel minden lehetséges szövetségest, minden olyan nemzeti hatalommal szemben, mely számon kérheti az elmúlt immár több mint 6 évtized jogfosztásait és eltulajdonlásait.