Anomáliák
Egyik kedvencem, Kosztolányi időnként színes tintákról álmodott. Én nem vagyok ilyen szerencsés, időnként kopasz emberekről álmodom, akik éppen elállják, vagy nem állják el az útját La Mancha helyi lovagjának, aki a nagy kormányszélmalomnak próbál nekimenni szépen, tömören fogalmazott beadványával. S míg helyi búsképűnk küzd az elemekkel, beadós Gizi néni (aki az unokáknak beadott köptetők és multivitaminok hatásán felbuzdulva úgy érezte, van elég tapasztalata a beadásban) megelőzi. Négy másodperccel. Ez néha nagyon kevés, máskor rengeteg. Olimpiai címeket buktak már el a töredékéért.
Négy másodperc, csak ennyin múlik, meg 200 ezer aláíráson, és 2 millió szavazaton, hogy helyreálljon a rend, vagy egyesek szerint a rendetlenség és újra kóvályoghasson, akinek kedve van a hipermarketekben vasárnap délután.
Magam részéről ez soha nem volt szokásom, ám apróságokért mostanság is elugrom vasárnap reggel a helyi kisboltba. Meglennénk persze e lehetőség nélkül is, de így kicsit lazább lehet a pénteki bevásárlás és a vasárnapi ebédet nem veszélyezteti semmi, olyannak és úgy készül el, ahogyan szeretnénk.
Igazából nem is értem, miért ennyire fontos ez a kormánynak. Értem persze, hogy 250 milliárddal nőtt a kis boltok forgalma, de közben egy csomó ember elvesztette életformájának egy részét. Arról, hogy jó-e vagy sem vasárnap a Tescóban lézengeni, most ne nyissunk vitát. Az biztos, hogy akik ezt szerették, azok sem templomba, sem foci meccsre nem mennek helyette, sőt Wass Albertet sem kezdenek el olvasni, miként Esterházyt sem. Viszont a családi "kirándulás" helyett majd jobb esetben valami idétlen filmet néznek a gyerekekkel, rosszabb esetben a család férfi tagja valamelyik helyi búfelejtőben nosztalgiázik a vasárnapi szabad boltlátogatásos időkön.
A kormány ebben a népszerűségvesztési periódusban megtehetné, hogy ha már búsképűnek nem sikerült, akkor maga nyújtja be a kérdést, vagy csak egyszerűen belátja, a tiltás nem mindig a legjobb módja az emberek nevelésének, és ledarálja a nagy parlamenti darálóban a törvényt, hogy oda mehessen vasárnap a magyar, ahova akar, s ha ez az ahova éppen egy hipermarket, egye fene. Jól kommunikálva visszahozhatna valamennyit az elveszett népszerűségből.
Ehelyett azt látjuk, hogy a vasárnapi boltzár afféle szent tehén. Tévedni emberi dolog, tartja a mondás. Politikusként tévedni és azt belátni pedig erősen emberi vonásokkal ruházhatja fel a hazai közélet páriáit. Néha nagyon kellene, hogy az átlagember úgy érezze, akiket a hatalom csúcsaira ültetett, azok éppen olyan emberek, mint ő, és nem csak azért, mert nehezen állnak ellen a csábításnak, hanem azért is, mert tévednek, és bár az átlag ember nem sokat tud Zarathustráról, ám a lelke mélyén valahol érzi a már-már embert meghaladó ember eszméjét, aki a tévedését belátja, és korrigálja.
Lehet persze, hogy a kormányoldalon is kedvelik Nietzschét, aki azt mondta:
Vannak, akik meg akarják nehezíteni az emberek életét, csupán azért, hogy felajánlhassák nekik utólag receptjeiket az élet megkönnyebbítésére, például keresztény hitüket.
Ám jobb lett volna, ha ezt a gondolatát teszik magukévá:
Nem a nyomor, nem a mohóság, hanem a hatalom szeretete az emberek démona.