A kokárda mostohái
Ünnep lesz, s mint minden ünnep, ez is az "emberek gyermeke". Foghatnánk fel születésnapként is, születésének, feltámadásának a hazafias érzelemnek. A hovatartozás érzésének, a kikhez tartozás érzése, eleink cselekedeteinek ismerete és tisztelete.
Minden ünnep csak annyira ünnep, mint amennyire mi magunk azzá tesszük, tőlünk válik azzá. A hozzáállástól, hogy annak tekintjük, ami, ünnepnek, és nem mostohagyermeknek.
Ahogy egy gyermeket sem lehet felhasználni önös céljaink eléréseben, úgy ünnepeinket sem lehet eszköztárnak, a figyelemfelkeltés alantas eszközének tekinteni. Ez a nap tabu, ez a nap csak egy dologról szólhat, azok tetteiről, kik megtették, amit megkívánt a haza érdeke. Nincs senkinek semmiféle joga se nem tüntetni ezen a napon, se nem politikai előnyt kovácsolva pro és kontra szónoklatokat hangoztatni. Tudomásul kell venni, hogy e napon emlékezünk, e napi tetteink csak az emlékezés tettei lehetnek csupán.
Az igazi kokárdát nem lehet kitűzni, az igazi sosem fakul, annak nem lehet mostohája, mert az ember azt a szívében hordja.
Mostohaként bánni lehet-e vajon Húsvéttal, vagy épp Karácsonnyal? Nem...
Egy nemzet ünnepel, nem csupán az egyén és a csoport, ki pedig ezen a napon önös /akár valóban jogos/ érdekét hangoztatja csupán, az csak céllal tette ki kokárdáját. A hazafiság leple alá burkolva vágyát és akaratát. Hány és hány ember vesz évről évre új kokárdát, azt sem tudva, hová tette a régit, aztán válik egy napos hazafivá. Meglovagolni szándékszik eleink vérét és verítékét.
Hány ember fel sem tekint a feje felett lobogó lobogóra? Hány ember tűzi ki mellkasának jobb oldalára, holott bal oldalon, a szíve felett a helye? Hány embernek fogalma sincs arról, hogy mit is ünneplünk e napon?
Magyar állampolgárnak lehet születni, de magyarrá válni kell, és az igazán magyar büszke arra, hogy magyar, még akkor is ha kicsik vagyunk, még akkor is, ha nem megy jól sorunk. Azon a földön állunk, azon élünk és veszünk levegőt, hol azért ontottak vért, hogy ez mind a miénk legyen. Ennek tisztelete lehet csupán a holnapi nap.
Az igazi kokárdát nem lehet kitűzni, az igazi sosem fakul, annak nem lehet mostohája, mert az ember azt a szívében hordja.
Minden áldott nap...
Békés ünnepet.