Ezerarcú tavasz
A rendhagyó februári tavasz után megérkezett a naptári tavasz is. A csillagászatira még várni kell pár napot, de már az is közelít. Mai írásomban én is egyvalakihez - a tavaszhoz szólok.
Ezer arcod van, Tavasz! Én mindegyikre csodálattal nézek!
Az egyik arcod az időjárásért felelős: eltünteti a tél fagyát, felmelegíti a földet, a levegőt. Levarázsolja rólunk a sálat, sapkát, télikabátot, és néha könnyezik - ilyenkor mossa a világot a tavaszi eső.
Van olyan arcod, amelyik a természetet ébreszti: először előcsalogatod a hóvirágokat, zöldre fested a pázsitot, vakító kékre az eget. Van olyan arcod is, amellyel az erdő mélyén a medvehagymát bűvölöd, azután rügyeket varázsolsz bokrokra, fákra.
Az állatvilággal is jóban vagy, visszacsalogatod a költöző madarakat, meglesed a téli álmukból ébredő, fürdőző békákat, kifényesíted a rovarok szárnyát.
Van szigorú arcod is, amelytől fagyosak még a hajnalok, de egy másikkal mosolyogsz, és melegítő tekinteteddel belopod a lelkünkbe a fényt, amitől mi is ragyogóbbak leszünk. Meghosszabbítod a nappalokat, magasabbra tolod a napot az égen, és van olyan arcod is, amelyik a szíveket nyitja.
Ezeken kívül is rengeteg arcod létezik még. Bármerre fordulok, téged látlak. Nekem friss erőt adsz minden megnyilvánulásoddal. Köszönöm tavasz.