A szabad sajtó és a Lügenpresse
A sajtószabadságot is ünnepeltük a héten. Márpedig ilyen a balliberális ellenzék szerint nálunk nincs. Terjesztik is a világon, hogy milyen nehéz a magyar „demokrata” média sorsa. A nyugatiak ezt minden kontroll nélkül elfogadják, örömmel terjesztik. Képviselőik már rutinból sorolnak be bennünket azon országok közé, ahol elnyomják az ellenzék hangját. Amiből ugye az égvilágon semmi sem igaz.
Meglepetésemre a Focus című, igen tekintélyes hetilap kiadója, alapítója, Helmut Markwort, a napokban az egyik beszélgetésben visszaszólt annak az újságírónak, aki Magyarországot példának említette, mint ahol véres elnyomásban részesül az ellenzéki sajtó.
Most jártam Budapesten – válaszolt Markwort úr –, tanulmányoztam a magyar sajtó- és médiahelyzetet. Vitatkozom, mert Magyarországon sajtószabadság van, ahol él és virul az ellenzéki média.
Miután ő valóban egy szaktekintély, a vita elmaradt. Annál is inkább, mert egyre többször hangzik el kemény kritika a német – s vele a többi nyugati ország – tájékoztatáspolitikájának silányságáról. Sőt: tudatos ferdítéseiről. Az elhallgatott kölni szilveszteréjszaka óta minden tüntetésen ott vannak a hazug sajtó elleni „Lügenpresse” plakátok. Neves szakemberek kritizálják egyre gyakrabban a közmédiát – főként a tévécsatornákat, az ARD-t és a ZDF-et.
Orbán Viktor ezt a jelenséget nagyon találóan „morális imperializmusnak” nevezte. Ha a nyugati médiának valami, valamelyik országban nem tetszik, beindul a gépezet. Ha elhatározzák, hogy például az új lengyel kormány politikáját támadni kell, akkor azt minden csatornából támadják.
Pontosabban: minden médiának „illik” támadnia. Nincs utánajárás, nincs saját anyaggyűjtés – egymástól átveszik a hírt, a szisztémát, és egy idő után már indul a rutin. Erkölcsileg letipornak mindent, amit a lengyel, a magyar vagy bármelyik, számukra nem tetsző ország kormánya tesz. Az ok persze nem titok: az ilyen média egyértelműen valakik kiszolgálója. Vagy egyszerűen csak tudatosan tájékozatlan. Tipikus példája ennek a magyar bankadó bevezetése. Össztűz érte az Orbán-kormányt, hogy milyen alapon merészelte országában a közteherviselést a nyugati cégekre, intézményekre is kiterjeszteni. Persze nem direktben, a bankadóért támadták. Hanem áttételesen, lejáratósan, megbélyegzősen: a magyarok rasszisták, antiszemiták, idegengyűlölők. És ezt pillanatok alatt átveszik a politikusaik is.
Egyszerű ez a sajtósdi. Olvasom például a balliberális napilap egyik címében, hogy „Fél órán keresztül vonultak a tüntető pedagógusok az Oktogonnál”. Ezzel szemben a híradásban már csak „emberekről” van szó. Miután a közlekedési dolgozóktól az ellenzéki pártok tagjain át az ápolónőkig, mindenki vonult, akinek nem volt jobb dolga. Gondolom, pedagógus volt közöttük a legkevesebb. Mégis, ilyen egyszerű egy címmel félretájékoztatni, kicsit hergelni az olvasókat.
A szabad sajtó vagy a Lügenpresse bizony nem azonos. Sem itthon, sem a nagy példakép Nyugaton.