Szerda este két ismerős srác, a három tagú Így Telnek Napjaink zenekar két alapítója elhívott sörözni a sokak által kedvelt Noszlopy utcába. Miközben zenéről, a fiúk zene iránti rajongásáról és a Kaposvárhoz való ragaszkodásról beszéltünk, eldöntöttem, hogy az Emberek Kaposváron blogban ennek a két lelkes fiatalnak is ott a helye.
A közelmúltban egy kaposvári hölgyet, Fazekasné Vig Andreát az Év Védőnője elismerésben részesítették az országban. Ennek aprópóján úgy gondoltam, miért is ne lehetne ő a következő olyan személy, aki munkájával, tetteivel már elnyerte a kaposváriak bizalmát, elismerését, és aki joggal lehet példakép bárki számára.
Kedden reggel, amikor bekapcsoltam a rádiót, Majoros Rita kolléganőmnek Hornung Gábor volt a társműsorvezetője, és éppen házi kedvencekről, kirándulásokról beszélgettek. Akkor döntöttem el, hogy gyorsan megyek is be munkába, hogy Gábort még ott találjam, mert kíváncsi lettem, hogy mit lehet tudni az ő életéről, hogyan lett a Csiky Gergely Színház sajtóreferense, hogyan került a rádióhoz, és mi az ő története.
Olvasóink arra kértek, hogy látogassam meg a Fő utcán cipészként dolgozó öreg urat, Szita Jánost. Egyik nap eszembe is jutott, vettem a fényképezőgépem és a diktafonom, majd meglátogattam őt. Behívott a műhelyébe, leültetett, majd mesélt az életéről és a cipészmesterségről.
Néhány héttel ezelőtt Urbán Mónika, a Kisfaludy Utcai Tagiskola tanítóját Magyarország kedvenc pedagógusának jelölték a szülők, a kaposvári oktató végül az első tízben végzett a szavazáson. Ennek apropóján megkerestem és tanítói pályafutásáról, életéről, gyerekekről beszélgettem vele.
Szita János múltját már megismerhették rovatunkban. Amennyiben még nem olvasták a beszélgetés első részét, itt megtehetik. Ma pedig megtudhatják, hogy milyen egy mentős élete, valamint azt, hogy milyen alapítványban tevékenykedik munkája mellett a mentőgépkocsi-vezető és mentőápoló.
A napokban eszembe jutott Szita János, a mentős, akit mindenki szeret. A mentős, akit a közösségért vállalt munkájáért a közelmúltban kitüntettek és aki tetteivel, életével egy igazi hétköznapi hős, aki mindenki számára példa lehet. Felhívtam telefonon és a Noszlopy utcában találkoztunk, majd nagyon hosszasan elbeszélgettünk.
Már több alkalommal hallottam egy hölgyről, aki szívén viseli a lakótelepeken élők helyzetét, aki évtizedeken át volt a diákok kedvence, de még nem volt alkalmam vele találkozni. Úgy döntöttem, hogy megkeresem. Felhívtam telefonon, ő pedig készségesen állt rendelkezésemre, és még aznap találkoztunk is. Hosszasan beszélgettünk múltról, gyerekekről, Kaposvárról.
Néhány napja érkezett az egyik megosztás alá egy hozzászólás, amiben egy fiatalember leírta, hogy van néhány dolog, ami nem tetszik neki a városban, és azt el szeretné nekem mondani. Írtam neki, majd fel is hívtam, és másnap már találkoztunk is az Arany János utcában, majd néhány percen keresztül beszélgettünk.
Hétfőn belépett a szerkesztőségbe egy fiatalember, aki az egyik kolléganőmhöz jött interjúra, de amíg várakozott, gondoltam, szóba állok vele. Jól döntöttem, hiszen egy sikerre éhes, céltudatos és már most sikeres fiút ismertem meg, akit 640 jelentkezőből választottak a legjobb 12 közé Budapesten, a színész szakon.