Friss Judit: mindig is pedagógus akartam lenni
Már több alkalommal hallottam egy hölgyről, aki szívén viseli a lakótelepeken élők helyzetét, aki évtizedeken át volt a diákok kedvence, de még nem volt alkalmam vele találkozni. Úgy döntöttem, hogy megkeresem. Felhívtam telefonon, ő pedig készségesen állt rendelkezésemre, és még aznap találkoztunk is. Hosszasan beszélgettünk múltról, gyerekekről, Kaposvárról.
- Kaposváron születtem én és az egész családom. Édesapám és édesanyám részéről is kaposvári vagyok, úgyhogy rendkívül erős a kötődésem a városhoz. Közösségi ember vagyok, világéletemben az voltam. Nagyon-nagyon meghatározó egy ember életében, hogy hol érzi jól magát, vagy talál-e olyan közösséget, ahol jól érzi magát. Nekem a barátaim, osztálytársaim, tanítványaim, szüleim, szomszédaim ide kötnek. Van két fiam és három unokám, de ők sajnos nem itt élnek a városban.
Nagyon egyszerű családból származom mindkét részről. Szüleim nagyon egyszerű emberek voltak, de megvolt bennük is, mint minden szülőben, hogy a gyerek vigye többre. 14 éves koromig egyedüli gyerek voltam, akkor született az öcsém, tehát ketten vagyunk testvérek. Nagyon szerettem mindig tanulni, és soha nem akartam más lenni, mint pedagógus. Ma már nem lennék az, de nagyon szerettem. Először Kaposfőn, majd Somogysárdon tanítottam, utána pedig Kaposvárra kerültem egy nagyszerű iskolába és nagyszerű közösségbe, az 503-as ipari szakmunkásképző iskolába, amely később közlekedési szakközépiskolává alakult. Később úgy hozta a sors, hogy visszamentem általános iskolába tanítani.
Amint mondtam nagyon szerettem tanulni, így 2000-ben elvégeztem a Műszaki Egyetem közoktatás-vezetői szakát, majd 2005-ben, az ELTE Média- és mozgóképismeret szakát. Azért tettem mindezt, mert azon kívül, hogy történelem-magyar szakos tanár vagyok, mindig nagyon vonzott minden más is.
Én azt vallottam, egy pedagógus soha ne felejtse el azt, hogy ő is volt gyerek. Úgy érzem, ezt sosem felejtettem el. Ezen kívül rendkívül jó humorral rendelkeztem, és nagyon sok konfliktust tudtam feloldani a humorral. Ezt pedig a mai pedagógusoknak is ajánlom. Nagyon jól esik, hogy a mai napig rengeteg szülő, régi tanítvány köszönt például Facebookon. Hogy ennek mi a titka? Szerintem a pedagógus egyénisége. Soha nem tanítottam előre megírt vázlatokból, mert úgy éreztem, hogy minden nap, minden gyermek, minden osztály új.
A nyugdíjas időszakot nagyon nehezen viselem, mert egy rendkívül vitális ember vagyok. Egy egyesületet vezetek már nyolc éve, ez pedig kielégít, ugyanis a lakótelepeken élőkért dolgozhatok. Nem mindenkinek adatik meg, hogy társasházban, kertvárosban éljen. Én 38 éve lakom ugyanabban a lakásban. Itt is vannak gazdagabb, kevésbé gazdag és szegényebb családok, de hogyha ez jutott, ezt kell elfogadni, ezt kell megélni és ezt kell szépen élni.