Így Telnek Napjaink: mindig is hangszeres zenét akartunk játszani!
Szerda este két ismerős srác, a három tagú Így Telnek Napjaink zenekar két alapítója elhívott sörözni a sokak által kedvelt Noszlopy utcába. Miközben zenéről, a fiúk zene iránti rajongásáról és a Kaposvárhoz való ragaszkodásról beszéltünk, eldöntöttem, hogy az Emberek Kaposváron blogban ennek a két lelkes fiatalnak is ott a helye.
- Balassa Krisztiánnak hívnak, ’86-ban láttam meg a napvilágot itt, Kaposváron és tősgyökeres kaposvári vagyok.
- Én Deák Ákos vagyok, 1987 januárjában születtem, fél méteres hó volt, a mentő nem tudott bejönni édesanyámért, ezért autóval kellett bevinni a kórházba.
Krisztián: Ákossal egy osztálytársam által találkoztunk. 14 évesek voltunk és megbeszéltük, hogy nekünk kell egy zenekar. Ez a barátom beállt gitározni, de nem volt annyira előrehaladott állapotban, mint Ákos, akit akkor én még nem ismertem. Ő mondta, hogy hívjuk fel Ákost egy próbára, mert ő már két órával több ideje jár gitározni, mint Gábor. Végül pedig így ismertem meg Ákost, 14 éves koromban. Robi, a zenekar harmadik tagja (aki most nincs itt) sokkal később került be a csapatba.
Ákos: A zene iránti szeretet az mindig megvolt. Rádiók, tévék, zenecsatornák... Játszották a dalokat, én meg tudtam azokat. Emlékszem, hogy elmentünk osztálykirándulásra Fonyódligetre és 20 forintért elénekeltem bármit, amit mondtak az osztálytársak. A gitározás meg teljesen véletlenül jött. Egy barátommal vártunk valamire, amikor azt mondta, hogy ő erre most nem ér rá, mert beiratkozott gitárórára és kell mennie. Aztán elkísértem én is megnézni, hogy milyen. Ekkor pedig Attila, a gitároktató a kezembe adott egy gitárt, hogy próbálgassak. Aznap hazamentem, és megmondtam anyukámnak, hogy én mától gitározom, ennek a költségét meg neked kell állnod. Ezt azóta is sajnálja, és néha emlegeti, hogy miért nem tudott valami másra beiratni :) .
Krisztián: Az én hangszerem a dob. Amikor 14 éves voltam, és agyaltunk a zenekar-alapításon, akkor gondoltam el, hogy jó lenne megismerni egy hangszert. Akkor volt a tetején a Blink182 és láttam Travis Barker játékát, szimpatikus volt ahogy csapta a bőröket, aztán elhatároztam, hogy én is ezt akarom csinálni, és beiratkoztam dobtanárhoz. A hangszeres zene nálam alap volt, és mindig tudtam, hogy én ezt akarom.
Ákos: Most az Így Telnek Napjaink nevű formációként dolgozunk, ami szerintünk pop, mások szerint inkább punk, vagy rock. Most jelent meg a legújabb dalunk, a Legjobb címmel, ehhez forgattunk egy jó kis klipet is, amiben Szőke András színész volt a főszereplő. Próbáljuk megtalálni azt, ami mi vagyunk, ami jó, ami tetszik az embereknek. Megfordult a fejünkben, hogy felmegyünk Pestre, mert ott a zenekarral esetleg sikeresebbek lehetnénk, de nem adjuk meg magunkat Pestnek! Itt, Kaposváron próbálkozunk továbbra is. Erre azt szoktam mondani, hogy az Edda miskolci, a Tankcsapda debreceni, a Kispál pécsi, a Vad Fruttik veszprémi, így szerintem meg lehet csinálni ezt vidéken is. Nehezebb, de meg lehet. Úgyhogy nem megyünk el, mert szeretjük ezt a várost, és a nehézségeivel együtt itt zenélgetünk ezután is.