Urbán Mónika: minden napért, minden gyerekért meg kell dolgozni
Néhány héttel ezelőtt Urbán Mónikát, a Kisfaludy Utcai Tagiskola tanítóját Magyarország kedvenc pedagógusának jelölték a szülők, a kaposvári oktató végül az első tízben végzett a szavazáson. Ennek apropóján megkerestem és tanítói pályafutásáról, életéről, gyerekekről beszélgettem vele.
- Én tősgyökeres kaposvári vagyok. Igaz, hogy 44 évvel ezelőtt Budapesten születtem, de ez lényegtelen. Itt jártam iskolába, itt nőttem fel. Sokáig a nagyszüleimmel éltem, sajnos a nagymamámat elveszítettem, most a nagypapámmal élek, aki 91 éves. Édesanyám, öcsém is kaposvári.
Nagyon jó tanáraim voltak, akik mindig motiváltak, akiktől nagyon sokat tanultam, és talán éppen ennek köszönhető, hogy már általános iskolás koromban tanítónő akartam lenni. Voltak olyan elképzeléseim, hogy tanár leszek, de erről gyorsan letettem. Jászberényben jártam olyan szakra, ami az értékközvetítés képességfejlesztő tanítói szakot jelenti, magyarra lefordítva: az alternatív pedagógiával is megismerkedhettünk. Nagyon gyakorlatközeli volt ez a tanítóképző főiskola, ennek révén jöttem a Kisfaludyba is. Itt felkínáltak egy állást, akkor még fél évig napköziztem, majd rögtön elsős tanítónéni lettem. Most már a hatodik osztályomat nyüvöm.
Arra, hogy valaki jó oktató legyen, úgy gondolom, születni kell, vagy kell egy belső késztetésnek lenni, de nem tudnám megmondani. Sokat kell dolgozni rajta. Minden napért, minden gyerekért meg kell dolgozni. Mindig azt mondom, hogy hármas egység az iskola. Áll a gyerekből, a szülőkből és a tanítóból, tanárból. Ha ők együtt tudnak dolgozni, akkor szerintem bármit ki lehet hozni a gyerekekből, bármit el lehet érni velük.
Nem olyan régen a szülők a hátam mögött beneveztek az ország kedvenc tanára versenyre. Hatalmas megtiszteltetés egy pedagógusnak az, hogy a szülők kezdeményezik ezt. Nem én lettem az első, nem én nyertem ezt a címet, de mindannyian kaptunk egy nagyon szép oklevelet, akik bekerültünk szavazás alapján az első tízbe. Itt nem az számít, hogy ki hányadik lett, hanem maga a jelölés a nagy megtiszteltetés. Ez pedig nagy felelősséggel is jár. Ezután nekem még többet meg kell tenni azért, hogy megfeleljek ennek a dolognak. Azt gondolom, hogy nekem itt Kaposváron van lehetőségem értéket teremteni, és amennyiben tudok, akkor a gyerekeken keresztül nyújtom ezt a város számára.