Néhány fiatalra lettem figyelmes a Deseda-tó partján, akik megkérdezték, hogy lefotóznám-e őket. Én készségesen eleget tettem kérésüknek, majd meséltek is magukról. Nem mindennapi történet az övék.
A Fekete István Látogatóközpont felé sétálgatva pillantottam meg egy urat, amint egy fa árnyékában ülve jóízűen falatozott. Kolbászt harapott, mellé kenyeret, úgy jó magyar módra. Megkérdeztem, hogy leülhetek-e mellé a fübe, amire ő azt mondta, természetesen, aztán így kezdtünk el beszélgetni.
Több olvasónk jelezte, hogy rovatunkban szívesen látnának például tűzoltót, és kíváncsiak arra, hogyan zajlik egy napja, illetve az élete egy lánglovagnak. Éppen ezért csütörtökön délután ellátogattam a Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság laktanyájába, ahol Hegedűs Zoltán tűzoltó törzszászlós szerparancsnokkal találkoztam.
Egy idős asszony bandukolt velem szemben szerdán délelőtt a Nagy Imre téren. Megállítottam, és ő készségesen szóba állt velem, majd elmesélte napi programját, de azt is megtudtam, hogy mikor került Kaposvárra.
Kedden délután úgy döntöttem, ma kihagyva a klasszikus ebédet, egy jó kis dönert fogyasztok el. Be is mentem a Honvéd utcában található gyorsbüfébe, ahol a felszolgáló, a szakács és egyben tulajdonos úr, ugyan törve a magyart, de nagyon szépen beszél mindig a vásárlókkal. Egyértelmű, hogy nem Kaposváron született, így gyorsan néhány kérdést neki is szegeztem, hogy tudjak legalább pár dolgot arról a személyről, aki kiszolgált.
Lévén, hogy közel fél éve költöztem Kaposvárra, még viszonylag kevés embert ismerek a városban, így akarva, akaratlanul sok időt töltök egyedül. Ilyenkor kimegyek a Desedára és élvezem a csendet, a természet hangját. Hétfőn délután feltűnt, hogy míg máskor sokkal népesebb a Kaposfüred felőli oldala a tónak, most csak egy horgász van a parton, aki türelmesen várja a kapást. Odamentem hozzá, nagyon kedvesen köszöntött, és szóba elegyedtünk.
Már majdnem a lépcsőházamhoz értem egyik délután, amikor azok az asszonyok, akiket minden nap látok a padon ülve beszélgetni, megkértek, hogy készítsek róluk egy fotót. Aztán miután a kép elkészült, odamentem egy jó kedélyű, mosolygós asszonyhoz, aki a barátaival, unokájával töltötte az időt, és a néhány kérdésemre is válaszolt múlttal, jelennel kapcsolatosan.
A minap a városligetben sétálgatva pillantottam meg egy idős hölgyet, aki merengve sétált keresztül a ligeten. Nagyon kedves volt, amikor megszólítottam, és együtt sétáltam vele egy darabig, miközben az életéről, múltjáról, családjáról mesélt nekem.
A városligetben sétálgatva az ember nagyon sok családot, gyereket, szülőt lát sétálni, játszani. Engem mindig mosolyra derít egy boldog család látványa. Így láttam meg egy apukát is, aki türelmesen játszott három mozgékony gyerekével. Amíg a kicsik lefoglalták magukat, addig én az édesapával álltam szóba.
Hazafelé bandukoltam a fülledt melegben, amikor megpillantottam egy idős bácsit, aki két mankóval sétált a tömbházak között a Honvéd utcában. Odamentem hozzá, kedvesen köszöntött, majd elmesélte nekem szomorú történetét.