Hornung Gábor: a kaposvári emlékeknek a színház volt az esszenciája
Kedden reggel, amikor bekapcsoltam a rádiót, Majoros Rita kolléganőmnek Hornung Gábor volt a társműsorvezetője, és éppen házi kedvencekről, kirándulásokról beszélgettek. Akkor döntöttem el, hogy gyorsan megyek is be munkába, hogy Gábort még ott találjam, mert kíváncsi lettem, hogy mit lehet tudni az ő életéről, hogyan lett a Csiky Gergely Színház sajtóreferense, hogyan került a rádióhoz, és mi az ő története.
- Az én történetem nem most kezdődött. 1967. március 8-án ajándékoztam meg nők napjára édesanyámat magammal. Második gyerekként jöttem a világra egy lényegében kaposvári családba, ugyanis '70-ben költöztünk Kaposvárra. Az egész életemet kaposváriként töltöttem. Volt pár év Budapest és Szolnok, de ide találtam vissza a '90-es évek legelején.
Nagy örömmel tértem vissza Kaposvárra, mert nagyon közel áll a szívemhez ez a város. Bármelyik pontján leteszel a városnak, van hozzá sztorim, érzésem. Illatok, élmények, színek, fények... Más a Léva közben és az egykori Dimitrov, most már Tallián közben, de más a valamikori Tóth Lajos, ma már Iskola közben is. Teljesen más érzések és élmények kavarognak bennem a város különböző pontjain. Mindenhová fűződik valamilyen érdekes és szép emlék.
Szüleim színházba járó emberek voltak, és nagy szerencséje ennek a városnak – és remélem, hogy megmarad ez az idők végezetéig, - hogy van színháza, amely önálló társulattal bír. Szüleimnek köszönhetően, már kiskoromban felnőtt előadásokra jártam, általános iskolás koromban középiskolás előadásokra jártam. Hamar megismerkedtem a színházzal. Ez az időszak a '70-es évek vége, '80-as évek eleje, ami a színház hőskora volt. Olyan színészek kezdték Kaposváron a pályafutásukat, mint a Bezerédi Zoli, Máté Gábor, Básti Juli, Molnár Piroska, Pogány Judit, Koltai Róbert, vagy Eperjes Károly. Elképesztő előadások voltak. Szíven ütött, lelkemig hatolt, belém ivódott, és a kaposvári élményekhez visszatérve, ez volt mindennek az esszenciája, a színházban robbantak az érzések bennem.
Aztán a Táncsics Mihály Gimnáziumban ismerkedtem meg a színjátszással, nagyon sok főszerepet játszottam. Majd elkerültem tanulni a szakmát Budapestre, azután Szolnokra szerződtem. Az ott eltöltött három év után éreztem, hogy vissza kell jönnöm Kaposvárra. Azóta is a Csiky Gergely Színház alkalmazásában állok, különböző munkakörökben. Azt szoktam mondani, hogy amolyan Jolly Jokere vagyok a színháznak, közel 25 éve, hogy itt dolgozom.
Túl fiatalon cseppentem bele a dolgokba az elején, és volt egy kisebb törés az életemben, így amikor hazakerültem, kértem, hogy kissé mellőzzük a színpadi létet, és rendezőasszisztens lettem. De rendezőként is kipróbáltam magam, hiszen az utolsó Pinokkiót én rendeztem 2004-ben.
Gyakran jöttem be a Rádió Mosthoz a színházat képviselve sajtóreferensként, és Györfi Katának megtetszett, hogy milyen erőteljesen, milyen habitussal, frappánsan tudom magam kifejezni, aztán beajánlott a rádió vezetőjének, Tündének, így aztán szerepet kaptam a reggeli műsorokban, lassan egy éve ennek.
Nagy családom van, hiszen három fiam és egy csodálatos feleségem van, aki pedagógus, ugyanúgy mint édesanyám volt. Nagy örömömre jól tanulnak a fiaim, kéttannyelvű általános iskolába járnak mindhárman, kiváló sportolók, diákolimpiai bajnokok. Iván, a legnagyobb fiam magyar bajnok és idén Magyarország Jó Tanulója, Jó Sportolója lett. Mindhárman teniszeznek és korosztályukban a magyar élvonal tagjai.