Zrínyi Miklós gróf és 2500 horvát és magyar katonájának hősi halála történelmünk egyik legszebb – és eredményes – küzdelme volt. Mert bár a védők mind életüket vesztették, meghalt a támadók vezére, a törökök szempontjából az egyik legnagyobb szultán is, s innen az oszmán hadak visszavonulásra kényszerültek. Ne feledkezzünk meg Gyula várának hős védőiről sem, akik közül is csak egy-két tanú maradt.
A napokban – Berlinben járva – betértem a német Parlament könyvesboltjába. Logikus módon politikai könyvek adják a választék nagy részét. Ami a legszembetűnőbb: új könyvek sora foglalkozik azzal, hogy Angela Merkel hibás menekültpolitikája hogyan változtatta meg, tette tönkre(!) Németországot, és osztotta meg Európát.
Nem érdekel... Érdekel az bárkit is, hogy téged mi nem érdekel? Sokszor nagyon nem érdekel senkit az, hogy kíváncsiak vagyunk-e mondandójára, avagy sem. Tolják bele a pofinkba, és néha olyan jó lenne egy csomag vattát tolni a fogaik közé, de van, amikor nem lehet, és végig kell hallgatni azt, mire annyira nem vagyunk kíváncsiak, de annyira... Rossz dolog olyanra odafigyelni, mi nem érdekel.
Szeptember van, becsengettek. A tolltartók feltöltve, a tesi órára szánt pólók még szép fehér színűek, az úti csomaghoz szánt jól zárható dobozkák beszerezve, az aktuális mesehősök ott mosolyognak mindenen. A kérdés is biztosan sokakban felmerült már, hogy mit csomagolok majd abba a bizonyos tízórais, uzsonnás dobozba?
A múlt héten a kezdetről írtam, úgy általában. Most pedig kicsit visszaugrok, és felidézem a „minden kezdet kezdetét”. Ahogy én képzelem.
Németországban, Müllhausenben most egy magyar nő volt az áldozat, s a tettes három afrikai, eritreai férfi. Az ilyen durva erőszak a nők lelkét általában egy életre megnyomorítja, még ha pszichoterápia sokat tud is rajta könnyíteni.
Dologtalan olvasó! Elhiheted, ha nem esküszöm is, azt szeretném, ha ez a könyv, mint elmémnek szülötte, oly szép, oly kitűnő s oly mulattató lenne, hogy tökéletesebb már elképzelhető se legyen.
Így kezdődik a világirodalom egyik leghíresebb regénye, s aztán így folytatódik:
Azonban nem tehettem a természet törvénye ellen, mely szerint mindenek magokhoz hasonlókat nemzenek.
Igen, s mindez 1600-ban.
Ez jutott eszembe, amikor a hazai Don Quijote díj körüli hisztéria a végletekig expandálódott a média világban. Kedves olvasó, kinek most nincs jobb dolga, mint elmélkedni velem a nem létező lovagokról, lásd, mire jutottam.
"És" akkor jött szembe a Pofon... Jött, csak én nem láttam Őkegyelmét, olyan jól álcázza magát, hogy sosem tudom, hogy hol, és milyen alakban oson mögém-elém-mellém... Profi csirkefogó a szentem, és lezser könnyedén vág arcul akkor, és ott...
