A múlt héten a kezdetről írtam, úgy általában. Most pedig kicsit visszaugrok, és felidézem a „minden kezdet kezdetét”. Ahogy én képzelem.
Németországban, Müllhausenben most egy magyar nő volt az áldozat, s a tettes három afrikai, eritreai férfi. Az ilyen durva erőszak a nők lelkét általában egy életre megnyomorítja, még ha pszichoterápia sokat tud is rajta könnyíteni.
Dologtalan olvasó! Elhiheted, ha nem esküszöm is, azt szeretném, ha ez a könyv, mint elmémnek szülötte, oly szép, oly kitűnő s oly mulattató lenne, hogy tökéletesebb már elképzelhető se legyen.
Így kezdődik a világirodalom egyik leghíresebb regénye, s aztán így folytatódik:
Azonban nem tehettem a természet törvénye ellen, mely szerint mindenek magokhoz hasonlókat nemzenek.
Igen, s mindez 1600-ban.
Ez jutott eszembe, amikor a hazai Don Quijote díj körüli hisztéria a végletekig expandálódott a média világban. Kedves olvasó, kinek most nincs jobb dolga, mint elmélkedni velem a nem létező lovagokról, lásd, mire jutottam.
"És" akkor jött szembe a Pofon... Jött, csak én nem láttam Őkegyelmét, olyan jól álcázza magát, hogy sosem tudom, hogy hol, és milyen alakban oson mögém-elém-mellém... Profi csirkefogó a szentem, és lezser könnyedén vág arcul akkor, és ott...
Nyarat búcsúztattunk. Kora reggel, friss levegőre ébredve indultunk és nyakunkba vettük az északi partot. Badacsony dűlőit kóstolgatta a futós cipőnk és a célhoz érve, szomjunkat oltotta egy- két hosszú lépés, rozé fröccs.
Tömény napok, hetek zajlottak. Foci Eb, olimpia, tűzijáték. S mi közük egymáshoz? Rögtön mondom. Foci Eb eredményünkből marad a számszerűség: csoportelsőség, aztán gólok szerint kemény vereség a belgáktól. Majdnem felejthető. Csakhogy: Király Gábor, 40 éves kapusunk nézők tízmillióit nyerte meg Európában. A magyar-portugál döntetlen, szinte végig magyar vezetéssel a viadal egyik legszebb meccse lett és euro milliókban felértékelődtek játékosaink.
Ez a sportidény igazán sikeres volt Magyarország számára. Labdarúgóink jól szerepeltek az Európa-bajnokságon, olimpikonjaink még nagyszerűbben Rióban. A nemzetek közötti versenyben a magyar csapat 12. lett, és ezzel megerősítette helyét az olimpiai örökranglistán, ahol 9. Magyarország. Ez a 9. hely egészen elképesztő. Különösen azért, mert azt mutatja, hogy az olimpiák több mint százéves történetében folyamatosan kiemelkedő helyen szerepelünk.
Mindig minden egy gondolattal kezdődik, a jó dolgok is, és a rosszak is. Ezért aztán hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a gondolat mindenek felett áll.
Sokszor mondjuk, gondolkodj, vagy azt, hogy meggondolatlan. Miközben az iskola egy végtelennek tűnő adatbázist próbál a fejünkbe zsúfolni, aközben egyfajta mítoszként beszél a gondolkodásról, a gondolatról.
Megmásíthatatlan és egyben elfogadhatatlan, de tündöklünk és elbukunk. Ez az ember. Megél, megérint és alkot nagy dolgokat, aztán romba dönti, vagy épp megvárja, míg szeme előtt válik az enyészetté. Lehet hasonlatokkal szemléltetni egyetlen ember életét. Lehet hasonlítani gyertyához, illatos virághoz, fellobbanó tűzhöz, de mégis kevesen gondolják végig, hogy minden tündöklése az embernek magában hordozza a bukását is.
