Nyarat búcsúztattunk. Kora reggel, friss levegőre ébredve indultunk és nyakunkba vettük az északi partot. Badacsony dűlőit kóstolgatta a futós cipőnk és a célhoz érve, szomjunkat oltotta egy- két hosszú lépés, rozé fröccs.
Tömény napok, hetek zajlottak. Foci Eb, olimpia, tűzijáték. S mi közük egymáshoz? Rögtön mondom. Foci Eb eredményünkből marad a számszerűség: csoportelsőség, aztán gólok szerint kemény vereség a belgáktól. Majdnem felejthető. Csakhogy: Király Gábor, 40 éves kapusunk nézők tízmillióit nyerte meg Európában. A magyar-portugál döntetlen, szinte végig magyar vezetéssel a viadal egyik legszebb meccse lett és euro milliókban felértékelődtek játékosaink.
Ez a sportidény igazán sikeres volt Magyarország számára. Labdarúgóink jól szerepeltek az Európa-bajnokságon, olimpikonjaink még nagyszerűbben Rióban. A nemzetek közötti versenyben a magyar csapat 12. lett, és ezzel megerősítette helyét az olimpiai örökranglistán, ahol 9. Magyarország. Ez a 9. hely egészen elképesztő. Különösen azért, mert azt mutatja, hogy az olimpiák több mint százéves történetében folyamatosan kiemelkedő helyen szerepelünk.
Mindig minden egy gondolattal kezdődik, a jó dolgok is, és a rosszak is. Ezért aztán hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a gondolat mindenek felett áll.
Sokszor mondjuk, gondolkodj, vagy azt, hogy meggondolatlan. Miközben az iskola egy végtelennek tűnő adatbázist próbál a fejünkbe zsúfolni, aközben egyfajta mítoszként beszél a gondolkodásról, a gondolatról.
Megmásíthatatlan és egyben elfogadhatatlan, de tündöklünk és elbukunk. Ez az ember. Megél, megérint és alkot nagy dolgokat, aztán romba dönti, vagy épp megvárja, míg szeme előtt válik az enyészetté. Lehet hasonlatokkal szemléltetni egyetlen ember életét. Lehet hasonlítani gyertyához, illatos virághoz, fellobbanó tűzhöz, de mégis kevesen gondolják végig, hogy minden tündöklése az embernek magában hordozza a bukását is.
A hétvégén részt vettem a Deseda partján megrendezett Ultra Maraton versenyen, mint futó csapattag, és mint segítő, szurkoló. Két egybefüggő kört szaladtam éjjel, ráadásul a nagy augusztusi csillaghullás éjszakájában.
Hatalmas élmény volt, kis fejlámpámmal világítottam az utamat, azt az utat, amit már jó párszor megtettem előtte világosban, de minden más volt. Mások voltak az éjjeli hangok, béka kuruttyolás, illatok, fények, a természet. Csodaszép élmény volt.
Rövid hírben jelent meg, s azt sem tartották sokáig a neten, hogy az olimpiára doppingvétség gyanúja miatt ki nem jutó egyik kajakos világbajnokunk egy budapesti plázában eltulajdonított 3 pólót, sőt mást is megpróbált barátnőjével elcsenni. Az e-sajtó szerint mindennek értéke 50-100 000 forint közé tehető.
Néha kell a változás, gondoltam. A helyszíncsere talán nem árthat. Ezeket a blogokat általában vasárnap délelőtt írom, jó időben a tóparton a bambuszfotelemben, rossz időben a dolgozószobámban a relaxfotelemben. Jó helyszínek, de talán lehetne más is.
