A világosság
A múlt héten a kezdetről írtam, úgy általában. Most pedig kicsit visszaugrok, és felidézem a „minden kezdet kezdetét”. Ahogy én képzelem.
Először lett a világosság. Hogy Isten teremtette, ősrobbanás következménye, vagy bármi más volt az, ami előidézte, azt mindenkinek a saját fantáziájára, és a hitére bízom. A lényeg, hogy ezzel kezdődött minden. A világossággal…
A világosságot nekünk főleg a Nap jelenti. A legtöbb fényt tőle kapjuk.
De a világosság jelentkezhet úgy is, mint megvilágosodás, ez viszont bennünk van, belőlünk jön, ez a mi belső fényünk.
És ezen a ponton elérkeztünk az igazsághoz: a világosság tulajdonképpen maga a fény, a fény pedig a szeretet. A tiszta, fényes, feltétel nélküli szeretet. Az egyetlen igazság tehát a szeretet.
Ez volt az első napon.
Ebből adódóan, minden a szeretettel kezdődik.