A vizek
Amikor már megvolt a fény, különváltak az égi, és a földi vizek.
A második napon tehát megkaptuk a vizeket, ami nélkül az élet elképzelhetetlen.
Az égi vizek felhőket alkottak. Bárányfelhőket, gomolyfelhőket, végeláthatatlan rétegfelhőket, vadul gomolygó zivatarfelhőket. Amikor megunják a fenti létet, esőként, vagy más formában lejönnek a föld felszínére.
A földi vizek forrásként törnek elő, majd erek, patakok, folyók lesznek belőlük, a legvégén folyamokká duzzadnak. Lehetnek még tavak, tengerek is, a legnagyobb kiterjedésűek pedig az óceánok. Amikor égbe vágynak, páraként a magasba szállnak.
A víz minden apró cseppecskéje külön - egymagában is víz, és a sok cseppecske egybeolvadva is vizet alkot.
Ott bujkál minden élő szervezetben, még ha nem is látjuk. Az emberi test több mint felét víz alkotja. És víz nélkül nem tudunk élni.
A vizeknek rengeteg csodálatos tulajdonságuk van. Sokszor szépségükkel is elkápráztatnak bennünket, de csillognak, szivárványszínűre festik a fényt, csobognak, párolognak, tisztára mosnak, szomjunkat oltják. Sorolhatnám még, de inkább mutatom.