Ülök a kertben és egy fontosnak gondolt dologról próbálok írni, illetve egyelőre csak rákészülni. Igazi magyaros kertvárosi idillben. A szomszédból tömény cefreszag gondoskodik róla, hogy megmaradjak a valóságban, kissé távolabbról stílfűrész vinnyog, hogy még véletlenül se kerüljek túl távolra tőle.
Ez a valóság pedig nem több és nem kevesebb, mint létezni itt, ebben a lakájos, ám meglehetősen viharos múltú és jelenű medencében.
Az időszámítás az új év az edzők, csoportos órákat tartók számára a sárguló falevelekkel, a szeptemberrel indul. Az egész nyarat, kánikulát csodaszép számmal tornáztuk végig, ami elképesztően motivált és nagy büszkeséggel töltött el.
A magyar ellenzék azt próbálja sulykolni, hogy az Orbán-kormány ki akarja vezetni Magyarországot az Európai Unióból, és helyette a Putyin-féle Oroszország felé orientálódik. Ennek ékes bizonyítéka szerintük az oroszokkal közös új paksi beruházás, és a Putyin-Orbán találkozók gyakorisága. Azt ugyan még senki nem hallotta – nem is hallhatta –, hogy az Orbán-kormány kinyilatkozta, hogy ki kíván lépni az Európai Unióból. Azt ellenben annál többször, hogy a Fidesz-KDNP szerint is Magyarország helye az Európai Unióban van. Orbán Viktor és vezető társai pontosan úgy tekintenek az Európai Unióra, mint a magyar nép döntő többsége: az EU-ban van a helyünk, ha a bürokratáit nem is igazán kedveljük.
A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha másról
a boldog szerelemben-
J. A.
A mottónak használt mondat igazából csak egy kiragadott mondandómhoz illő részlet, ám meglehetősen közismert, ezért merészeltem ebben az összefüggésben ide idézni.
Mert a kultúrát levetkőzni csak az tudja, aki előtte hosszú évek során darabról, darabra magára öltötte. Ebből a szempontból megtévesztőek lehetnek a köznapi mozzanatok, ahol bármilyen program kulturális lehet.
Mióta feleségem a Cselekvő Közösségek EU-támogatott program Somogy megyei mentora lett, időnként követem intézménylátogatásra vagy rendezvényekre. Érdekel a munkája, magam is sokat dolgoztam társadalomfejlesztés területén, de érdekel a kultúra is, melyet követvén őt, most szaporábban bejárhatok Somogyországban is.
Végre valami érdekes is történt kis hazánkban. Abban még nem lenne semmi különös, hogy sikerült közpénzen összedobatni egy nagy marhaságot. A dolog pikantériáját az adja, hogy az Országos Bírósági Hivatal által megrendelt kézikönyv részletes leírást ad a kívánatos öltözködési módról és ezen belül a női dolgozók alsóneműjére, konkrétan a bugyijának mennyiségére és milyenségére is kitér.
Páros ZONA edzéssel indítottuk a hetet, szerdán Budapesten jártunk a Gateway to Space és Láthatatlan kiállításokon, este pedig Robbie Williams koncerten. És persze edzések, balcsi, családi születésnapok sütés-főzés is színesítette a hetet.
A vezetés bizonyos körülmények között élvezetes szórakozás lehet, akár közúton is. Úgy általában azonban az autóval való közlekedés egy fokozottan veszélyes üzem. Az autós iskolákban a világon mindenütt arra tanítanak, hogy ne veszélyeztessünk másokat, a jobb helyeken gyakorlati útmutatókat is adnak az ütközések elkerüléséhez, a kritikus helyzetek kivédéséhez.
Elmaradtam a múlt heti blogommal. Hétfőn délelőtt érkeztünk vissza Somogyba rövid erdélyi kirándulásunkról. Nem céltalanul mentünk. Sokat és jókat hallottam már a Castellum Alapítványról, az erdélyi nemesek egyesületéről. Elhatároztam tehát, hogy részt veszek egy rendezvényükön. Bizony, nem csalódtam, nemzetet építő kis közösséget találtam.
Augusztus 20-a , nemzeti ünnepünk, államalapítás, Szent István királyunk emlékének napja. És persze a tűzijátéké, a foszforeszkálós karperecé, a nyár búcsúztatásáé és nekünk az illatos házi kenyéré. Biztosan észrevettétek már, hogy ünnepeink központi szereplői a kelt finomságok, legyen az húsvét, karácsony vagy augusztus 20-a.