Vihar a bugyi körül
Végre valami érdekes is történt kis hazánkban. Abban még nem lenne semmi különös, hogy sikerült közpénzen összedobatni egy nagy marhaságot. A dolog pikantériáját az adja, hogy az Országos Bírósági Hivatal által megrendelt kézikönyv részletes leírást ad a kívánatos öltözködési módról és ezen belül a női dolgozók alsóneműjére, konkrétan a bugyijának mennyiségére és milyenségére is kitér.
Az még nem kifogásolható, hogy ajánlásokat fogalmaznak meg az öltözködéssel kapcsolatban, hiszen ez nem csak nálunk, de más, fejlettebb országokban is bevett szokás. A bugyi színének a meghatározása azonban nem éppen szokványos dolog. Szerintem azért 8 millióért már a fazonról is adhattak volna némi útmutatót, tanga lehet-e vagy csak nagyibugyi. Aztán a bugyi alatt viselendő fazonról is írhattak volna, sőt amennyiben ezt nem rajzos, hanem fényképes formában illusztrálják, lehet, a férfi dolgozók még buzgóbban tanulmányozták volna a kérdéses alapművet.
Az ajánlások betartásának ellenőrzése sem lett pontosan kifejtve, a bugyirendőrség, vagy legalább egy a polgárőrséghez hasonlóan önkéntes alapon működő bugyiőrség felállítása mindenképpen indokolt lenne.
Miként azt is hiányolom, hogy nincs egy rendes excelben szerkesztett bugyi feljelentőlap, melyen a kolléganők és az esetleg ilyen irányú tapasztalatokat szerző kollégák feljelenthetnék, az illegális, illetve fogalmazzunk finoman, a nem javallott bugyihasználatot megvalósítókat. Még jobb lenne, a korszellemhez alkalmazkodva, egy bugyiapp, melyben interaktívan, a felajánlott lehetőségekből választva, vagy fotót, videót küldve lehetne jelenteni.
Természetesen nem csak negatív, hanem a pozitív ösztönzés is kívánatos. Így a hónap bugyihősnője címet is meg lehetne hirdetni, melyet az adott hónapban a legjobb szettet viselő kaphatna.
Most komolyra fordítva a szót, már amennyiben egy ilyen komolytalan történet kapcsán érdemes komolyan beszélni, akkor azt mondhatnám, hogy sajnos időnként nem csak a tej fut ki, de bizonyos, eredetileg akár jó szándékok is szánalmas véget érnek.
Most is ennek lehetünk tanúi. Igazából csak egy jó megoldás lehet, éspedig az, hogy a kiadvány ilyen formában történő megjelenéséért felelősök megigazítják a bugyijukat vagy az alsónadrágjukat és szépen elballagnak a pályaválasztóba, hogy valamilyen, a képességeikhez jobban passzoló tevékenység után nézzenek.
Az igazi baj az, hogy ez valószínűleg nem fog megtörténni, pedig annak, aki ilyen módon lehetőséget nyújt egy Lendvai Ildikónak arra, hogy a bírósági munkán élcelődjön, nem szabadna még egy esélyt adni.
Most sajnálhatjuk csak igazán, hogy a szárítókötelek lassan kiszorulnak, átadva helyüket új, korszerűbb megoldásoknak, pedig így lemaradunk pár izgalmas pillanatról.
Eörsi István: Bugyi a szélben
Bugyi leng a szélben,
szárító kötélen,
duzzadozik, alakul,
ahogy a szél belefúj.
Aki odabámul,
őszintén elámul,
minő ritka alkalom,
forma van, nincs tartalom.