Felderítők: élménydúsan töltöttük az utolsó nyári hétvégét

Páros ZONA edzéssel indítottuk a hetet, szerdán Budapesten jártunk a Gateway to Space és Láthatatlan kiállításokon, este pedig Robbie Williams koncerten. És persze edzések, balcsi, családi születésnapok sütés-főzés is színesítette a hetet.

A nyár utolsó teljes hete rengeteg csodás élményt hozott számunkra. Olyan sokat, hogy jól át kellett gondolnom, mi az közülük, amit igazán meg szeretnék osztani veletek.

Ami mégis, a mozgalmas fényes színes programok közül a legnagyobb hatást gyakorolta rám, az a láthatatlan kiállítás volt. A kiállítás során egy teljesen sötét terepen kell boldogulnunk nekünk résztvevőknek, így saját érzékszerveinken keresztül megtapasztalhatjuk a vakok és gyengén látók hétköznapjait. A sötétben útbaigazítást és segítséget egy szintén látássérült hölgy adott nekünk. Ahogy beléptünk az első terembe és megfogtuk egymás kezét, a jól ismert szerelmes kézfogás más tapintásúvá, még inkább bizalmas érintéssé vált. Teremről-teremre sétáltunk, először egy lakás helyszínén próbáltunk boldogulni hétköznapi tárgyakkal, majd sorra jöttek a nehezebb terepek, egy zajos forgalmas utca, vagy egy erdei túra helyszíne. Egy szobor terem is sorra került, ahol tapintás alapján próbáltuk kitalálni a formák alatt "lapuló" tárgyakat. Szóbajött az út során a vakok és gyengén látok sportolási, vagy akár a mindennapi életben előforduló lehetőségeinek korlátai. Hatalmas erő, akarat és türelem kell, hogy a vizuális lehetőségek hiányában is megtalálja egy ember a lehetőségeit és éljen vele.

De ehhez mi is kellünk, az elfogadásunk és a segítségünk. Képzeljétek, már több mint egy éve, hogy TRX órákat tartok, és azóta egy nagyon aktív, ügyes, lelkes csapat is csatlakozott hozzánk. Ők hallássérült sportolni vágyó emberek, akik eljöttek, bátran beálltak a kötelek alá, és azóta elképesztően sokat fejlődtek és a TRX csapat teljes értékű sportos tagjaivá váltak.

Elgondolkoztam ezen, mikor az e heti sacher tortát sütöttem a konyhában a minap. Kifogások ezreit gyártjuk nap mint nap, mit miért nem tudunk csinálni. Nincs időm, fáradt vagyok, túl sok a meló stb..., és itt az élő ellenpélda, akiknek tényleges megváltoztathatatlan akadálya van az életükben, de ők mégsem adják fel, hogy valamit tegyenek magukért. Sportoljon, főzzön, vagy csak sétáljon egyet az utcán..., de ők, mindezen akadályokat legyőzik és megugorják saját életükért a korlátokat. Érdemes példát venni róluk.

Néha szembesülnünk kell ilyen vagy ehhez hasonló eseményeken azzal, milyen szerencsések is vagyunk valójában, de csak akkor ha élünk lehetőségeinkkel.

Biztosan mindenkinek megvan a kedvenc szülinapi tortája, amit anyukájától évről-évre kért a "boldogszülinapra".

Nekem az almáspite és a Sacher torta a favorit. Családunkban ismét szülinapoztunk, ezért gondoltam magam és a többiek kedvében járok és elkészítem az eredeti sachert.

Ismeritek a történetet? Sacher-tortát állítólag 1832-ben, Franz Sacher Metternich herceg udvarában alkotta meg egy tizenhatéves cukrásztanonc, mikor egy napon a főszakács lebetegedése miatt neki kellett előrukkolni a desszerttel. A receptet később fia fejlesztette tovább, mikor Demel udvari szakácshoz állt be tanoncnak, akivel később hosszú pereskedésbe kezdett az eredeti Sacher torta szabadalmi jogaiért. És akkor lássuk a receptet:

Az eredeti Sacher-torta:

Tészta:

15 dkg minőségi étcsokoládé
15 dkg vaj
7 dkg cukor
7,5 dkg darált mandula
7,5 dkg liszt
6 tojás
1 csimet só
Baracklekvár

Bevonat:

10 dkg étcsokoládé
1 evőkanál vaj

Szósz:

2 nagyobb barack
3 evőkanál baracklekvár
Méz
Gyömbér
Faféj
Vaníliás cukor
Rum

A vajat krémesre keverem a cukorral, a csokoládét gőz fölött megolvasztom, és a vajhoz adom. Egyenként hozzákeverem a tojások sárgáit, és egynemű masszává keverem. Beleforgatom a mandulát és a lisztet. A tojásfehérjéket a sóval kemény habbá verem, majd 3-4 részletben óvatosan a masszához forgatom. 18 vagy 22 centiméteres, sütőpapírral bélelt vagy alaposan kivajazott, kilisztezett formába öntöm, és 180 fokos, előmelegített sütőben kb. 30-40 perc alatt megsütöm. Nem baj, ha kicsit lágy marad a közepe, ez nem egy piskóta téstra! Mikor kihűlt, félbevágom, megkenem baracklekvárral a tetejét és a közepét is.Gőz felett felolvasztok 5 dkg csokoládét, hozzákeverek egy evőkanál vajat. Bevonom vele a tortát, és a hűtőben hagyom megdermedni. Ha késznek látom, megismétlem a műveletet.

Hogy még pikánsabb legyen a kissé kesernyésen karakteres tortám, rumos barack szószt is készítettem hozzá. Felkockáztam a friss gyümölcsöt, és pár kanál lekvárral felhevítettem. Fűszereztem, édesítettem. Itt nem írtam arányokat, ízlés szerint ki mennyire gyömbéresen szereti. A végén 2 evőkanál rumot öntöttem hozzá.

További információt és képeket a "Felde Rebeka oldala" facebook lapon találhattok és persze továbbra is a Felderítőkön és itt: http://zonaedzes.hu/.