Vezetni (megvezetni)
Nem vagyok egy bajnok. Rosszak a reflexeim.
Egyszer elütött egy autó, amit két pasas tolt.
Woody Allen
A vezetés bizonyos körülmények között élvezetes szórakozás lehet, akár közúton is. Úgy általában azonban az autóval való közlekedés egy fokozottan veszélyes üzem. Az autós iskolákban a világon mindenütt arra tanítanak, hogy ne veszélyeztessünk másokat, a jobb helyeken gyakorlati útmutatókat is adnak az ütközések elkerüléséhez, a kritikus helyzetek kivédéséhez.
Szóval a világon mindenütt így van ez, kivéve az iszlám közösségek fakultatív autós iskoláit, ott a tananyag fontos része a „Hogyan üssünk el minél több embert, lehetőleg úgy, hogy belehaljon” kurzus.
Elképzelem a fiatal muzulmánt, amint beletapos a gázba és szépen elüti az első, a második, a tízedik, a századik, a sokadik embert. Mire gondolhatott vajon? Mi járt a fejében? Elgondolta egyáltalán, hogy vajon bizonyos-e a jutalom, amit a vallása ígér, és valóban azt ígéri-e, vagy csak valakik félremagyarázták?
Szóval megy az ifjú igazhitű és elüti sorban, akit csak tud, néha nagyobb gázt ad, hogy át tudjon ugratni a kerekek alá került testeken. Talán a szüzekre gondol, akik a túlvilágon várják, lehet, de van ennél egy kézenfekvőbb megoldás is.
Az ifjú muszlim miközben sorra tarolja le az ismeretleneket, akikről még csak azt sem tudhatja pontosan, milyen vallásúak, jó vagy rossz emberek-e, a magyar határra gondolt, ahol a határrendészek nem kebabbal és baklavával fogadják a fáradt muszlim vándorokat, hanem befogadási kérelmeket próbálnak megíratni velük. Ez tényleg felháborító.
Azt, hogy ez nagy valószínűséggel így van, egy majdnem Mohamed szintű vallási vezető, nevezetes Kálmán Olga „liberálkommunistafasisztanácistasatöbbista” imám nyilvánította ki, egyenesen a még meg nem tért nézők szemébe. (A bonyolult elnevezés bizonytalanságomat tükrözi, mert igazából nem tudom semmilyen, jelenleg ismert kategóriába besorolni.) Arról beszélt a kedves vallási vezető, hogy nem kell csodálkozni, ha majd a magyar határon feltartóztatott szép arcú igazhitűek, egyszer csak radikalizálódnak. Bizony azon nem kell csodálkozni, de nem a baklavával kínálás elmaradása miatt, hanem azért, mert az általuk követett vallásnak sajnos van egy ilyen irányzata.
Azon sem kell csodálkozni, amikor Olga müezzin ilyesmit vonít az éterbe, aki látta valamikor Gyurcsánnyal készült verbális pettingjeinek valamelyikét, az semmin nem csodálkozik többé.
Sajnos van hazánkban egy szerencsére kisebbséget képező, erőszakos vallási meggyőződéssel átitatott népesség, aki vevő az ilyen eszmékre. Ők koncolták fel a virtuális térben azt a magyar operatőrt, aki egy számára ismeretlen helyzetben tett pár kétségbeesett, bár kétségtelenül helytelen mozdulatot. Nos, a fanatikusok tönkretették annak a nőnek az életét anélkül, hogy valaha is átéltek volna olyan pillanatokat, amikor egy mezőn több ezer ember rohangál körülöttük idegen nyelven ordítozva.
Minden szempontból elérkeztünk a gödör aljára. Vannak, akiknek ártatlan emberek élete sem szent, még azt is felhasználják arra, hogy megpróbáljanak belerúgni egy általuk nem szeretett politikusba, akinek ugyan számos hibás döntése volt és lesz is még, de konkrétan ebben az ügyben igaza van.
Ám elérkeztünk a másik gödör aljára is, mert ha valaki csak egy nagy késsel akar meggyilkolni pár hitetlent, vagy éppen autóba ülve próbál minél több embert elütni, azt nagyon nehéz kiszűrni, mert senkinek nem látni bele a fejébe. Ám hiába vannak kevesen az iszlám hitűek közül azok, akik ilyesmire hajlamosak, azt ma már kár lenne tagadni, hogy az iszlám vallás Európában a legpotenciálisabb közösségi veszélyforrás.
Ha ezt felismertük, akkor a megoldást is tudhatjuk, már csak akarni és merni kell megtenni azt.