Kata? Katinka?

Kata vagy Katinka lennél szívesebben, kérdezzük a kis Katalint, még csak öt éves, láthatóan nem érti. Én kicsit több vagyok, még sem értem.

A híroldalakon igen gyakran tűnik fel egy név, bizonyos Sarka Kata neve. Idáig nem kattintottam rá, eztán sem teszem, de most muszáj tájékozódnom, ha már itt megemlítem. A lényeg, hogy az olimpia és a mostani vizes vb időszakát leszámítva, a google szerint, többen keresnek rá Sarka Kata nevére, mint Hosszú Katinkáéra. 

Beütött a ménkű a blogomba, a szó legszorosabb értelmében

Múlt hét végén kisebb, de sok esővel kísért vihar volt Nágocs környékén. Villámlott is, de számításaim szerint közel 2 km távolságban, innen-onnan. Aztán szólt egy jó nagyot, kialudt a villany, sötét volt reggelig. Akkor végigjártam a kapcsolókat. A főkapcsoló kioldott, s utána még néhány. Sorra járva végül mindenütt helyre állt a rend. Kivéve az internet-csatlakozást. Ilyenkor jön a lépésenkénti diagnosztika. Átkötöttem a telefoncsatlakozásra a vonalas telefont. Működött. Tehát addig elért a jel, de a D-Link az internetes csatlakozódoboz nem villogott, sőt ki sem gyulladt.

A magyar ellenzéknek semmi sem jó

Nézem a nagyszerű úszó világbajnokságot, és büszkén hallgatom, amint a német riporterek a legszebb szavakkal dicsérik a rendezvényt. A tehetséges magyarokat. Ilyen rövid idő alatt egy ekkora rendezvényt sikeresen megrendezni úgy, hogy a vállaláskor még a fő helyszín, a Duna Aréna is csak ígéretként létezett, nem kis teljesítmény. Az pedig, ahogy az első magyar aranyérmet, Hosszú Katinka győzelmét milyen szeretettel ünnepelte a közönség, felejthetetlen. „Nemcsak a magyaroknak, még nekem is elszorult a torkom” – mondja a riporter. A német riporter. 

LélekÁllomás: helyén kell kezelni az elválást

Vajon hogyan lehetünk biztosak abban, hogy a válásunk nem egy rosszul sikerült életszakaszunk eredménye, hanem egy ketten megélt csodás utazás utolsó állomása csupán? Van, hogy csak azért ragadunk benne egy házasságban, mert tartunk mások véleményétől. De kit érdekel mit szólnak mások, ha én nem vagyok boldog?

Az eltűnt álmokról és a meghívott felismerésről

Az embereknek általában van munkájuk, magánéletük, hobbijuk stb. Én ebből a szempontból előnyös, vagy ha úgy nézzük, hátrányos helyzetben vagyok, mert mindenből több is van.

Talán említettem már, hogy a foci az egyik nagy szenvedélyem. Ezen belül a magyar változatot – hogy így mondjam – jó ideje nem preferálom igazán. Ennek ellenére így, év kezdetén nem bírom elnyomni magamban a nem kívánatos nemzeti érzelmeket, és az európai kupaselejtezőkbe általában belenézek. 

LélekÁllomás: vissza akarom kapni Őt!

Valami van a levegőben mostanság, mert ma többen is megkerestetek ugyanazzal a kérdéssel/kéréssel: Mit tudsz tanácsolni arra a helyzetre, ha a párom elhagyott / időt kért / átmenetileg elköltözött, de szeretném visszakapni őt? Mit tudok tenni?

Visszatérés

A múlt héten kissé kizökkentem, hagytam, hogy egy rajtam kívülállónak hitt ok indulatossá tegyen.

Azóta történt pár dolog. Megjártam többször is Budapestet, ami önmagában is elegendő lenne arra, hogy az ember méltatlankodjon, a 20 km/órás tempójú haladásért beszedett útdíjon át a mondvacsinált okkal lezárt hidakig. 

Felderítők: Zóna, bodzaszörppel és sütivel

A hétvégén második alkalommal ZONÁzhattatok velem a szabadban Kaposváron, a városligetben. Szuper hangulatban telt az 1 órás edzés. Kardio és erősítő elemeket vegyesen végeztünk, erős has es fenék fókuszos gyakorlatokkal. Teljesen más élmény a szabadban edzeni a naplementében a felhők alatt.

Pokolba a pokolba hívókkal

Utcai bűnözés volt a múlt hétvégén Hamburgban, a G20 államok vezetőinek tanácskozása alatt. Arcukat eltakaró, gyáva és agresszív politikai bűnözők szervezkedtek arra, hogy szétverjenek üzleteket, felgyújtsák békés emberek parkoló autóit, lángba borítsanak egy nagyszerű várost. 

LélekÁllomás: mert az élet(ed) nem vár meg

Ha az önbecsülést kívülről várod, vagyis ha meg akarsz felelni a külső elvárásoknak, akkor azt fogod tapasztalni, hogy ez (több, mint) lehetetlen. A tökéletesség ugyanis nem létezik. Bár a külső elvárások mindig a tökéletesség látszatát keltik, mintha az elérhető lenne, csak hogy a visszaigazolásnál folyton ott van az a de… de lehetne jobb, lehetne több, lehetne más, és így tovább.