Ünnep után - egészségben

Lementek az ünnepi rendezvények, rendben, kulturáltan. Orbán Viktor miniszterelnök beszédében a nemzeti szuverenitás védelmét emelte ki. 1956-ban Moszkva ellen fegyverrel próbálkoztunk, de a túlerő, a nyugati segítség elmaradása miatt esélyünk sem volt. Most Brüsszelből érkeznek nem egyszer arcpirító, nyugtalanító jelek. Ami ellen – szerencsére nem fegyverrel, de – küzdenünk kell. Láthattuk, hogy a magyar miniszterelnök Strasbourgban felvette a kesztyűt, és nagyon is jól tette. Semmi szükségünk egy EU-vezetők által trónra emelt bábkormányra. Elvagyunk nagyon is jól a saját, nagy többséggel megválasztott kormányunkkal.

Mások vagyunk

Ahogy nincs két egyforma levél a fán, úgy nincs két teljesen egyforma ember sem a Földön. Ezt most nemcsak külsőre értem, hanem a belső tulajdonságokra is gondolok.

Nem vagyunk egyformák. Máshogy reagálunk bizonyos helyzetekben, más dolgokat teszünk szívesen, másképpen érzünk, más dolgokat szeretünk, máshol van a tűrésküszöbünk, más utakon járunk.

Ha szembejön

Ha szembejön az alkalom,
ne hagyd holnapra,
mert holnap már új nap lesz,
új esélyekkel, új érzésekkel, új alkalmakkal,
és már te is más leszel, mint aki ma voltál.

Egy győzelmi terv margójára

Bemutatta Zelenszkij ukrán elnök az EU Tanácsának a „győzelmi tervét”. A három titkos pont kivételével, amit megtudtunk, abban valódi újdonság nincs. A lényeg a további nyugati támogatás, a NATO még erősebb, akár közvetlen bevonása a háborúba, aminek fejében nagyobb befolyást ígér Ukrajnában a támogató hatalmaknak. Katonai elemzők legtöbben egyetértenek abban, hogy egy nagyobb támogatással a harcokat el lehet még évekig húzni, de az ukrán győzelem – különösen egy éven belül, amit Zelenszkij vizionál – szinte kizárt. 

A csodás reggelekért

Szeretem a reggelt, mert olyankor még minden tiszta, és előttem áll egy új nap, amivel én rendelkezem, amit én tehetek olyanná, amilyen a kedvem.

Persze rengeteg külső hatás ér, és kötelességeim is vannak szép számban, de az tőlem függ, hogy miképpen élem meg ezeket. Tőlem függ, hogy mennyire akad meg bennem egy másik ember negatív megnyilvánulása, és miképpen tudok inkább pozitív gondolatokat és érzéseket táplálni magamban a világ iránt.

Sokasodó uniós gondok

A strasbourgi EU parlamenti ülésen újabb leckét kaptunk arról, hogy hogyan is képzeli el a világot a brüsszeli elit. Ha ugyan elitnek szabad nevezni az olyan német figurákat, mint a CSU-s Manfred Weber, a szabaddemokrata Moritz Körner vagy a zöld Daniel Freund. Ursula von der Leyent csak udvariasságból, nő mivolta miatt nem soroltam közéjük. De nemcsak a németek jelentős része alkalmatlan európai politikusnak, vannak hozzájuk hasonlóak más nemzetekből is szép számmal. Mindenkit, aki a legkisebb kritikát is megfogalmazza az unióról, az szélsőjobboldali nacionalista. 

Segíts magadon, az Isten is megsegít!

Ha túl nehéz a lét,
Ha túl soknak érzed a feladatot,
Ha túl fárasztónak éled meg a mindennapokat,
Ha túl távolinak érzed a célokat,
Ha túl göröngyösnek tűnik az út,
Ha túl valószínűtlennek tűnnek a megoldások,
Ha túl kusza minden,
Ha túl ijesztőnek tűnik a világ,
Akkor keresd meg benne a nap sugarát. Mert ott van.

Politikai körséta határon innen és túl

Izrael kemény katonai fellépését meg kell értenünk. A zsidó nép nap mint nap olyan ellenséges környezetben, terrorista veszélyben él, amit nagyon nehéz lehet elviselni. Netanjahu miniszterelnök és kormánya láthatóan elhatározta, hogy véget szeretne vetni ezeknek a borzalmas körülményeknek. A Hamasz után a Hezbollah Izraelt folyamatos rettegésben tartó katonai erőit is meg akarják annyira gyengíteni, hogy a lakosság legalább viszonylagos nyugalomban élhessen a saját országában. Nemzetközi figyelem és aggodalom kíséri a kegyetlen háborút, bízva abban, hogy a harcok nem fogják lángba borítani egész Közel-Keletet.

Célkeresztben

Általában célokat tűzünk ki magunk elé, amiket kiteljesedésünkhöz meg szeretnénk valósítani. Ezeket a célokat sokszor a külvilág hatására alkotjuk, és nem biztos, hogy tényleg a saját boldogságunk felé visznek.

Demokrácia – ahogy akarják

Amikor a nyugati médiában elhangzik a demokrácia varázsszó, az embernek az az érzése, hogy eddig fogalma sem volt ennek a szónak a valódi tartalmáról. Ahogy most a német tartományi és az osztrák parlamenti választások zajlanak e „demokrácia” jegyében, az megdöbbentő. Már láthattuk ennek jeleit előtte is bőven, lásd a lengyel PIS vagy a holland szabadságpárt (PVV) esetét, ahol a választáson legtöbb szavazatot szerző párt nem tudott kormányra kerülni, illetve a pátvezető nem lehetett miniszterelnök (Wilders a PVV-től). Türingiában már a tartományi parlament megalakulásának a szokásos menetrendjét is felrúgta a vesztes „demokratikus” garnitúra.