Akadályok az úton

Gondolkodtál már azon, hogy miért lépünk bele újra és újra ugyanabba a pocsolyába akkor is, amikor már tudjuk, hogy ott van?

Nem azért, mert kényelmes, nem azért, mert arra visz az út, nem azért, mert megszoktuk, hogy vizes lesz a lábunk. Hanem azért, hogy figyelmeztessük magunkat, hogy meg lehetne javítani a járdát.

Igen, tudat alatt is folyamatosan figyelmeztetjük magunkat olyan dolgokra, amelyekkel van valami teendőnk. Ha belebotlunk, az azért van, hogy megoldjuk végre. Egészen addig tologatjuk magunk előtt, amíg egyszer csak összekapjuk magunkat, és megoldjuk azt, ami zavar.

Az egész élet ilyen. Ha észreveszed a magad elé rakott, és a magad előtt görgetett (élet)feladatokat, akkor az már félsiker. Mert amit észrevettél, azon már tudsz dolgozni is, vagy legalábbis gondolkodni a megoldáson.

Ne másokat hibáztass az előtted tornyosuló sziklákért, kerítésekért, láncokért, az mind a tiéd! Azt te teremtetted magadnak. Te nem tartottad fontosnak időben megoldani, vagy éppen a kedved, esetleg a bátorságod hiányzott hozzá. Sőt, az is lehet, hogy kihívásnak érezted, hogy megoldd.

De ha jobban megnézed, akkor nem is olyan nagyok azok a sziklák, és nem is olyan szilárdak…

Amikor elkezdesz dolgozni a megoldásokon, akkor pedig még váratlan segítségeket is kaphatsz.

Én nem vagyok a halogatás híve. Amint szembejön velem egy megoldhatatlannak tűnő probléma, igyekszem minél előbb darabjaira szedni, és lépésről lépésre megoldani. Ha sikerül, akkor egymagam állok neki, ha nem, akkor segítséget is kérek (bár a segítségkérés is egy ilyen magam előtt görgetett szikla volt, amit már sikerült ledarálnom).

A lényeg a felismerés. Ami nehézséget okoz, azzal dolgom van. Leginkább a gondolatok között kell keresni a megoldás kulcsát. Persze a gondolatokat tettek is követhetik, míg végül elhárítjuk az akadályokat.

Ha egyet elhárítunk, akkor általában előbukkan a következő. De ahogy haladunk előre, azt vehetjük észre, hogy egyre gyakorlottabbak vagyunk, egyre gyorsabban észrevesszük a gátjainkat, és egyre könnyebben túljutunk rajtuk. A gyakorlat teszi a mestert.

Te mi mindent görgetsz magad előtt?