Kacatolás

Gyűjtögető típus vagyok. Rengeteg régi kacatot őrizgetek a szekrényekben, a fiókok mélyén. Néha előveszek ezt-azt, és újra boldogan használom, de rengeteg olyasmit is tárolok, ami már ténylegesen nem jelent nekem semmit.

Aztán vannak olyan napjaim, amikor kipakolom a szekrény mélyét, és szelektálok. Nevet is adhatok ennek a műveletnek: kacatolás. 

Ilyen kacatolós napokon kipakolok, és minden egyes elfekvő darabon elmélázok. Van, amitől könnyű szívvel meg tudok válni, vannak szép emlékeket őrző kacatok, és bizony vannak olyasmik is, amit már régóta kerestem, csak ott lapult a sokaságban…

Ilyen napokon átválogatom a félrerakott kincseimet, megszabadulok mindattól, amire már nincs szükségem, és utána sokkal levegősebb lesz a szekrényem, és a fiókok. (rengeteg kincses fiókom van, imádom őket!)

De ahogy a szekrényünk mélyére nézünk, néha nem árt ugyanígy a lelkünk mélyére is benézni, és ugyanígy szelektálni, rendet rakni – kacatolni.
Rengeteg régi használhatatlan sérelmet, bánatot, fájdalmat őrizgetünk feleslegesen. Nem árt ott is felülírni mindazt, amit negatívnak éltünk meg. Ezekre már nincs szükségünk.

A lélek mélyéről való kidobás módja a megbocsátás és a bocsánatkérés. A legtöbbször nem is fontos személyesen jelen lenni minden érintettnek, hanem elég az is, ha gondolunk rá, és önmagunkban megbocsátunk, bocsánatot kérünk, mert ezek tulajdonképpen a mi érzéseink, ezek a mi lelkünket nyomják.

Ha meg tudjuk valósítani a lelkünk ilyen tisztítását, sokkal könnyebbnek érezhetjük utána magunkat, és itt is megtalálhatjuk azokat a lélekrészecskéket, amelyekhez boldogság fénye kötődik. Persze sokszor nagyon mélyek bennünk a sebek, és nem könnyű bocsánatot kérni attól, akire haragszunk. Viszont ez a harag bennünk van, és magunknak teszünk vele kárt. Ha erre gondolunk, akkor a megbocsátás is könnyebb lehet.

Megérkeztek a hűvös őszi esték, rövidülnek a nappalok, többet vagyunk házon belül, ráérünk a lelkünk mélyével is foglalkozni. Néha mi magunk is meglepődhetünk azon, hogy mi mindent találunk…

Ne hidd el nekem, de egy próbát megér.