Őszi politikai vegyes

Igyekszem minden oldalt, minden médiában meghallgatni, figyelni. Megnéztem a miniszterelnök kötcsei beszédét is, különösen az európai helyzetelemzését hallgattam figyelemmel. Orbán Viktornak van elképzelése arról, hogyan kellene megreformálni az Európai Uniót: úgy, hogy minden nemzet megtalálja benne a számára jót, elfogadhatót. 

Kár, hogy a nagy nemzetek vezetői nem így gondolkodnak. Nekik nagyon is megfelel az, ami Brüsszelben van. A németek, franciák, osztrákok háború nélkül szerezték meg az Unióval a közép-kelet-európai piacokat (lásd: Lidl, Spar és a többiek), megkapták az olcsó cégeket, a munkaerőt (gyárfelvásárlások, gyártelepítések). A magyar, szlovák, lengyel, román elcsábított munkavállalókkal a saját betöltetlen álláshelyeiket is feltöltötték – ráadásul orvosokkal, mérnökökkel, szakmunkásokkal. Rögös út, amelyet Orbán Viktor az EU megreformálásával felvállalt. Sem Macron, sem Merz kancellár nem fogja ezt megérteni, pedig saját nehéz politikai és gazdasági helyzetük valójában ezt kívánná meg.

A másik „kötcsei út” a tiszás brüsszeli alkalmazkodás, a Néppárt igényeinek kiszolgálása. Ez hosszú távon nyilvánvaló zsákutca. Elég megnézni a nyugati társadalmak súlyos problémáit, és érthetővé válik, hogy miért. Ezért is nehéz egy magyar embernek hallgatni a tiszás EU-képviselők strasbourgi beszélgetéseit. Azt, ahogyan Ursula von der Leyen beszédét értékelik, helyeslik, szinte ünneplik. Pedig az a beszéd, amely így kezdődik: „Európa háborúban áll”, nemcsak hogy nem igaz, de felháborító is. 

Európa nem áll háborúban – csak az Unió vezetői játszanak háborúsdit. Elfelejtették, hogy nem Ukrajnát kellene képviselniük, hanem a saját tagországaikat.

Apropó, Ukrajna. Az ukrán hadügyminiszter – idézi a Welt – kijelentette, hogy Ukrajnának 2026-ban minimum 120 milliárd dollárra (kb. 100 milliárd euróra) van szüksége ahhoz, hogy tartani tudja a mostani frontvonalakat. „A háborús gazdaság azt jelzi, hogy ha mi kevesebb pénzt költünk a háborúra, mint az oroszok, akkor azt területeinkkel fogjuk megfizetni” – mondta a miniszter. 

És a háború után is ennyi milliárd kell majd. Ezeket az összegeket az európaiaktól, az Uniótól várják. De miért is nekünk kell ezt fizetni? Ahogy az is különös, hogy béketárgyalások helyett hirtelen orosz (?) drónok jelentek meg egyes NATO-országok felett. Valakik a tűzzel játszanak.

Sok mindent látunk mi, magyarok másképpen. A Népszava főszerkesztője például felháborítónak tartja, hogy Orbán Viktort elkísérte a közmédia, és a helyszínen készíthetett vele interjút. Holott ez teljesen általános nemzetközi gyakorlat. A sajtó ott ül Trump, Macron, Meloni, Merz repülőgépén is. Néha épp azon megy a vita, ki utazhat velük. A német kancellár a minap például a Fehér Ház kertjében adott interjút a német televízió riporterének. Orbán Viktort miért is ne kísérhetné el külföldi útjaira a köz- és más média?

Ne higgyünk minden ellendrukkernek. Becsüljük meg azt, amink van, a jót. És próbálkozzunk az Unió megreformálásával is – egyre több párt követeli ezt Európa-szerte.