Politikai színpadok és szerepek

Hallgatom a mai európai politikusok nyilatkozatait Lettországtól Németországon át Brüsszelig, és eszembe jut Orbán Viktor megjegyzése: amikor ő belépett az európai színtérre, a politikusok között még tekintélyes államférfiak voltak. A mostaniak viszont valamilyen ideológiai rögeszme szerint cselekszenek. Egyénileg kiemelkedő politikus szinte sehol. A politikai színvonal egyre csökken, és felülkerekedik a zagyva, Európa-rontó zöld–balos ideológia.

Hogy ezt megértse az ember, kénytelen a nagyokhoz fordulni. Max Weber professzor szerint egy vezető politikusnak három meghatározó tulajdonsággal kell rendelkeznie: szenvedélyesség, felelősségérzet és arányérzék.

Szenvedélyesség – mégpedig nem a színpadiasság értelmében, hanem az ügyekhez való értelmes és odaadó hozzáállással. Hogy érezni lehessen a hazája iránti szenvedélyes elkötelezettséget. Felelősségérzet ahhoz, hogy meg tudja ítélni cselekedeteinek következményeit – a rosszat, a jót –, és ne összevissza ígérgetve ajánlja a semmit.

Arányérzék, azaz képesség arra, hogy a politika kihívásai között a fontosat a jelentéktelentől meg tudja különböztetni, és a helyzeteket kellő óvatossággal, de határozottan tudja kezelni.

Az Unió mai vezetői nem ezekre, hanem egymásra és az „eszmére” figyelnek. A választópolgárok érdeke, véleménye érdektelen. Megalkuvók, nem egyszer tapasztalatlan amatőrök. Közben milliók sorsát befolyásoló törvényeket, rendeleteket alkotnak, „stratégiát” dolgoznak ki a nép vagy annak szervezetei megrendszabályozására. Csak bólogatnak egymásnak, hirdetik a téveszméiket, és megbélyegzik azokat, akik igyekeznek megfelelni annak, amit egy politikustól elvárhatunk.

Nálunk az egyik oldalon jobb a helyzet. Láthattuk ezt az 56-os ünnepi nagygyűléseken. A média és az elemzők nagy elánnal hasonlítgatják össze a főszereplőket. Két embert, akiket nem lehet semmiben sem összevetni. Az egyik – Orbán Viktor – vitán felül az újkori magyar történelem kiemelkedő politikusa, itthon és a nemzetközi porondon is elismert vezető. Aki a fent idézett mindhárom weberi kritériumnak úgy felel meg, hogy azt lassan két évtizedes kormányzással bizonyítani is tudja.

A másik, az ellenzék új vezére – Magyar Péter – még politikai kezdőnek is alig nevezhető. Ugyan papírja van arról, hogy másfél éve európai parlamenti képviselő, de a hírek szerint – ahol el lehetne lesni valamit – ott van a legkevesebbszer. Politikai tapasztalat és tudás nélkül csak beszél, országjáráson, interjúkban, nemzeti ünnepen – és ahol csak lehet. De mindenhol ugyanazt a megfoghatatlant ismétli, ráadásul hosszan és agresszíven. Megpróbálja leutánozni – néha már szánalmasan – Orbán Viktort. Szerencséjére a többi ellenzéki párt politikusa még erre sem képes.

Hogy ez elég-e egy ország vezetéséhez, azt nagyon kétlem. Ha véletlenül mégis bekövetkezne, kiválóan beilleszkedhetne a mai európai politikusok lehangoló sorába. A kérdés persze az, hogy kell-e egy ilyen csere az országnak. Igen vagy nem – választ erre csak jövő tavasszal fogunk kapni.

 

Nyitóképünk forrása: Orbán Viktor Facebook-oldala