Ahogy éljük a mindennapi életünket, egyszer csak jön egy pillanat, és azt vesszük észre, hogy benne vagyunk a taposómalomban, de már nem élvezzük. Eljön az az idő, amikor az egykori álommunka is unalmassá válik. A monotonitás – még akkor is, ha kényelmes számunkra – egy idő után teherként nyomja vállainkat. Állandó feszültség lesz úrrá rajtunk, és távol kerülünk önmagunktól.
Abban, hogy a migráció nem megoldás Európa demográfiai gondjaira, a magyarok döntő többsége egyetért. A woke-kultúra terjedésének megakadályozása már kevésbé érdekel bennünket. A genderelméleteket keményen elutasítjuk, de példáit inkább megmosolyogjuk. Mert innen a Duna-Tisza mellől nézve annyira hihetetlenek. Orbán Viktor miniszterelnök a CPAC Hungary konferencia megnyitóján külön is foglalkozott ezzel a három – migráció, woke és gender nyomulás – veszéllyel. A kormányellenzék, de még az amerikai nagykövet is álproblémának tartja mindezt, mondván, hogy ma a központi kérdés az orosz-ukrán háború, és jobb lenne, ha a kormányfő inkább felhagyna a békepolitikájával, mintsem ezzel a hamis "kultúrharccal" traktálja az ország népét.
Találgatjuk csak, hogy mi történt az USÁ-ban és az Európai Unióban, hogy ilyen elánnal vetik bele magukat az orosz-ukrán háborúba. A baltiak és a lengyelek oroszoktól való félelme egyértelmű. De mit keres például Németország ukrán földön, ott, ahol történelmi bűnei miatt sem illene lennie? Miért fontos ennyire az USÁ-nak Ukrajna? Jöttek a válaszok: gopolitikai érdekek, Európa leválasztása az orosz energiáról és nyersanyagokról. Ez persze egy érdekes magyarázat.
Az idő egy állandóan jelenlévő tényező az életünkben.
Általában a végleteit vesszük észre. Vagy nincs elég belőle, vagy túl sokat kell várni, amíg eljön valaminek az ideje.
Persze minden relatív. Az idő meg főleg!
Többnyire mindenkinek vannak vágyai és álmai. Nézzünk magunkba, és ott megtalálhatjuk. Néha nekirugaszkodunk, és teljes erővel megpróbáljuk megvalósítani őket. Ilyenkor általában két dolog történhet: vagy akadályokba ütközünk, vagy megtérül a befektetett energiánk, és teljesül az, amiért megdolgoztunk.
Ahogy elkezdünk önmagunkkal foglalkozni, és elővesszük a kis csomagot, amibe a legbelső énünket burkoltuk, érdekes folyamat indulhat el.
Különös plakátok kerültek a magyar utcákra. Az USA követsége gondolt arra, hogy "Ruszkik haza!" felirattal ébreszti fel a magyar békepártoló népet. Cél: beállni az amerikaiak által diktált háborús sorba. Nehéz megítélni, hogy a nagykövetség valójában miért vette kölcsön az 56-os pesti srácok falfirkáját, Ukrajnát is belekeverve – pontosabban összekeverve –, a magyar forradalommal.
Szerintem a megfelelő állapot az, amikor saját magam tudok lenni.
A megfelelő állapot egy fajta lelki egyensúly. Egy harmónia, egy nyugalom, egy belső béke, ami bennünk alakul ki. Egy olyan állapot, amikor összhangba kerülünk azzal, akik ténylegesen vagyunk. A megfelelő állapot az, amikor észrevesszük magunkban az Istent.
Nagyszombat van. A csend ideje. Próbáljuk meg ezt a csendet most kicsit másképpen megélni.
Ne az legyen a legfontosabb része, hogy mit eszünk, vagy nem eszünk ma. Legyen inkább első a befelé fordulás, az elcsendesedés.
Zárkózzunk el a külső hatásoktól, és nézzünk magunkba. Halljuk meg a lelkünk szavát. Térjünk vissza a nyugalmi állapotunkba. Tegyünk félre minden aggódást, minden megfelelni akarást. Legyünk önmagunkkal.
Nem panaszkodhatunk témaszegénységre. Sok jó hír is van, de a sajnos-oldal is gazdag. Ez utóbbiak közül nagy hiba Ukrajna álságos felfegyverzése. Álságos, mert kapnak is, meg nem is. Megy annyi tank, lőszer és egyéb, hogy harcolni tudjanak, hogy meghalhassanak. Győzelmi esélyük még az éppen leszállított 14 német tankkal sincs. Az ukrán vezetés még mindig Krím visszafoglalásáról álmodozik, mintha a saját népének élete semmit sem számítana. Oroszországot – most, hogy Kína mellé állt – soha nem fogják legyőzni.