Visszafordíthatatlanul
A mai világ olyan, amilyen. Azt azonban érezhetjük, hogy ez a mostani állapot nem biztos, hogy a legideálisabb. Azzal is szembesülünk nap mint nap, hogy változtatásokra van szükség.
A nagy kérdés a változtatás mikéntje. Merre változzunk? Térjünk vissza a múltba? Mitől lesz a legkisebb az ökológiai lábnyomunk? Más szóval hogyan működjünk úgy, hogy ne okozzuk a környezetünk teljes tönkremenetelét.
Sokan a régi szokásokat és módszereket hoznák vissza. A hagyományokat sokféleképpen lehet megőrizni, és rengeteget érdemes is. De azért nem árt fontolóra venni azt is, hogy hova szeretnénk eljutni.
Elővehetjük a régi hagyományos módszereket, és nekifoghatunk pl. lóval szántani. De már van traktorunk… akkor van értelme? Visszatérhetünk a középkori szokásokhoz, de már más világot élünk, és ami az akkori körülmények között jól működött, az a mostaniakban nem biztos…
A hagyományokból ki kell válogatni azokat, amelyek beleillenek a mai világba is. Szép számmal vannak ilyenek! A természethez úgy is visszatérhetünk, hogy felhasználjuk a ma rendelkezésre álló eszközöket is. A visszatérésnek inkább arrafelé kellene irányulnia, hogy megőrizzük azokat az értékeket, amelyeket már megteremtettünk, vigyázzunk a környezetünkre, csökkentsük a hulladékot. Mindezek fényében élhetünk a technikai vívmányok nyújtotta segítséggel is.
A fejlődés folyamata nem áll le, nem semmisül meg, és már visszafordíthatatlan. Nekünk csak azt kellene kézben tartani, hogy merre irányul. A fejlődés rajtunk múlik. És nem a visszafejlődés a megoldás. Hogy mi lenne az igazi megoldás, azt sokan sokféleképpen látják, mondják el és hirdetik. Az idő majd megmutatja, merre kell haladnunk.
A magam részéről óvom a környezetem. Igyekszem minél többet tenni azért, hogy összhang legyen ember és természet között. Nem szemetelek, növényeket termesztek, fákat ültetek. Én ezt tudom tenni. Odafigyelek a pazarlás visszaszorítására, és arra is, hogy minél kevesebb hulladékot termeljek. Emellett szívügyem az újrahasznosítás. Azt gondolom, hogyha mindenki csak ennyit tenne, már az is jó irány lenne.
Mert a jövő rajtunk múlik.