A zöld agresszióról
Az akkumulátorgyárak elleni tüntetések résztvevői szeretik magukat zöldpártinak, klímavédőnek mutatni, pedig többségüknek fogalma sincs, hogy kik is valójában a zöldek, és milyen ideológiát követnek évtizedek óta. A legmarkánsabb zöldek Európában a kormányzásban is részt vevő német Zöld Párt (hivatalosan: Bündnis90/Die Grünen) hívei. A volt Nyugat-Németországban alakultak az 1970-es évek legvégén, akkor, amikor az olajválság miatt sorra épültek az atomerőművek, amikor a német gazdasági csoda már olyan jólétet teremtett, hogy bővültek a gyárak, vagy éppen a repülőterek. Fiatal radikálisok egy csoportja természetvédőként lépett fel, a bővítésekhez szükséges fakivágások ellen. Napirenden voltak az összecsapások a rendőrökkel, elsősorban az atomerőműveknél vagy a frankfurti kifutópályák építésénél. Itt kezdték a ma is jól ismert akcióikat, a kerítéshez láncolást, a fákhoz kötözést.
Azzal az ideológiával léptek fel, hogy az országot modernizálják, megvédjék annak természeti kincseit. Idővel azonban kiderült – különösen a mostani kormányzati tevékenységükből –, hogy olyan erősen radikalizálódtak, hogy a társadalom már kezdi nem akceptálni az őrültebbnél őrültebb terveiket, nagyképű, mindenkit kioktató felsőbbrendűségüket. Ma a velük együtt kormányzó pártok is foglyai lettek a zöld (és más újmarxista) ideológiának. Még az ellenzékbe került CDU/CSU vezetése is a zöldek kegyeit keresi. Annak ellenére, hogy azok népszerűsége folyamatosan csökken. Újabban pedig Németország-szerte megjelent a zöld-klímamozgalom legradikálisabb formája, az "Új generáció", a "klíma-ragasztók" gerillacsapata. Az autópályák, városi utak blokkolására kezüket a betonhoz ragasztva tüntetnek. A rendőrök néha csak úgy tudják eltávolítani őket a forgalom elől, hogy légkalapáccsal kivágják azokat a betonrészeket, ahová odaragasztották a kezüket. Rombolás, a társadalmi-gazdasági élet erőszakos akadályozása ez, a legsötétebb formában.
Mindezt azért érdemes tudnunk, mert már nálunk is itt vannak a német zöldek másolói, akik nem építenek, nem teremtenek semmit, csak akadályoznak, bomlasztanak, randalíroznak. És hergelik agresszív ideológiájukkal a társadalomban mindig meglévő elégedetlenkedők ugrasztható tagjait. Elég csak a budapesti városligeti építkezések blokkolására, a paksi atomerőmű bővítése elleni fellépéseikre, vagy most éppen az épülő debreceni akkumulátorgyárak elleni durva támadásaikra gondolni. Semmi ésszerű, pozitív tettük nincs, csak a zöld-klíma ideológia szajkózása. Hogy mennyit ártanak ezzel a társadalmi békének, a magyar gazdaságnak, azzal a legkevésbé törődnek.
A német példa pedig azt mutatja, hogy erről az agresszív ideológiáról képtelenek lemondani, és ráerőltetik a legnagyobb klímaőrületeiket az országra. Aminek az árát aztán a polgárok fizetik meg.
Még talán időben vagyunk, de figyelni kell ezeket az újmarxista-zöld törekvéseket. Az értelmeset ezekből vegyük át, de az agressziót, a rombolást, a legkeményebben utasítsuk vissza.