Berobbant a nyár
Berobbant a nyár. A hosszúra nyúlt esős tavasz után már alig vártuk. Most meg, amikor végre megérkezett, rögtön a maximumot hozza. Mégis, amikor belegondolok, hogy melyik évszakot kedvelem a legjobban, akkor a nyár nyer. Hogy miért szeretem a nyarat?
A nyári hajnalok varázslatáért, amikor friss fuvallatok érkeznek. A madárdalért, ami nyáron szól legszebben. A kert is a nyáron a legvonzóbb.
A nyár illatát is szeretem. A friss virágillatot, a tenger illatát, a sárguló búzamezők illatát.
A nyár színei is gyönyörűek. Az erdő zöldje, a virágok sokszínűsége, napsugár aranyló fénye, mind gyönyörűséggel tölt el.
Még azt is kedvelem, amikor legjobban tűz a nap és minden olvad, még majdnem a fejem is. Ilyenkor jólesik a víz, kívül és belül is. De szeretem a nyarat. Még akkor is, ha melegem van. Hiszen mikor legyen meleg, ha nem nyáron! Persze a jóból is megárt a sok.
Szeretem a nyarat. Szeretem, hogy lazán öltözhetek, mezítláb járhatok, kedvemre fürödhetek.
Szeretek nyáron a reggeli kávémmal kiülni a szabadba, és töltekezni a természet energiájával. Jólesik úgy kezdeni a napot, hogy rácsodálkozom az ég kékjére, a madarak röptére, a virágok varázslatára.
A nyár magával hozza a szabadságot, a pihenést. Nyáron nyitottabbak vagyunk, és többet járunk társaságba. A napok is hosszabbak, a fény is több. És lehet töltekezni.
Én szeretem a nyarat. Talán azért, mert megtalálom benne magamat.