Megengedem magamnak

Iskolás koromban én is, mint mindenki más, nagyon szerettem a szünidőt. Most visszalapoztam az emlékezetemben, hogy mégis, vajon mi volt benne a legélvezetesebb. Valószínűleg az, hogy ilyenkor megengedhettem magamnak olyasmiket, amiket egyébként nem. Ilyenkor megengedtem magamnak, hogy egész nap olvassak, vagy megengedhettem magamnak, hogy reggel tovább ágyban maradjak. És megengedhettem magamnak szinte bármit, amihez kedvem volt. 

Ezt az időszakot előbb utóbb mindenki kinövi, és egy bizonyos kor után már nyáron is tele vagyunk feladatokkal és tennivalókkal. De mindig lehet találni valamit, ami visszahozhatja az ifjúkori nyarak hangulatát.

Ma elhatároztam, hogy tudatosan megengedek magamnak olyasmiket, amiket egyébként nem szoktam (és beleférnek a napomba). Ma megengedem magamnak, hogy másmilyen legyek.

Ma megengedem magamnak, hogy a kertben igyam a reggeli kávém. Nem sietve, nem kapkodva, hanem kényelmesen, minden kortyát kiélvezve. Akkor is, ha kicsit csúszok a munkával.

Ma megengedem magamnak, hogy mezítláb járkáljak a fűben. Megengedem magamnak, hogy piszkos legyen a talpam. És megengedem magamnak, hogy ezzel a piszkos lábbal végigmenjek a lakásban…

Ma megengedem magamnak, hogy álmodozzak. Olyan dolgokról is, amelyek nem reálisak.

Ma megengedem magamnak, hogy lelassuljak, hogy felgyorsuljak, és ma megengedem magamnak azt is, hogy ne legyek tökéletes. Egyébként sem vagyok, de ma megengedem ezt magamnak…
Ma megengedek magamnak egy délutáni szunyókálást. Éppen belefér a napomba. Megengedem magamnak! Jót tesz a pihenés.

Ma megengedem magamnak a boldog perceket.

Mennyi mindent megengedhetek magamnak, és milyen jó érzés ez. Csupa apróság, de más megvilágításba helyezve kellemesebben telhet a napom. Mert megengedhetem magamnak. 
Holnapra is keresek néhány megengedni valót, hiszen bármikor jólesik egy kis élvezet.

Te hogy állsz a megengedéssel?