Politikai találgatások

Választások sora jön a nyári-koraőszi idényben. Választ Spanyolország, ahol az a kérdés, hogy sikerül-e az önkormányzati választásokon fölényes győztes konzervatív erőknek kormányra jutni, vagy marad a mindenkivel összeálló szociáldemokrata vezetés. Ha a spanyol választók is követik az olasz példát, akkor az Unió fontosabb déli országaiban jobboldali kormányok állnak szemben a magát Dél vezetőjének kikiáltó Macron Franciaországával szemben. 

Hasonlóan nagy jelentősége lesz az őszi lengyel választásoknak, ahol egyre szorosabb a verseny a balliberális összeborulás és a most kormányzó PiS polgári konzervatívjai között. A lengyeleknél az ellenzék lényegesen erősebb, mint a magyar baloldali mix. 

Nem jelentéktelen a szlovák voksolás sem. Talán lesz újra egy erősebb kormánykoalíció, amelyik legalább pár évig vezetné az országot. Mert felsorolni is nehéz, hogy amióta nálunk Orbán Viktor a miniszterelnök, hány szlovák kormányfő váltotta egymást. Rossz hír, hogy a felvidéki magyar pártok képtelenek összefogni, így lehet, hogy újra parlamenti képviselet nélkül marad az ottani magyar kisebbség.

Ezek a választások fontos mutatói lehetnek annak, hogy hogyan is áll fel majd a jövő évi EU Parlament. Jelenleg - érezzük is ennek hátrányait - egy szociáldemokrata-liberális-zöld többség uralja az Uniót. Ráadásul úgy, hogy a valamikori legerősebb Néppárt elvesztette nemcsak a többségét, hanem a keresztény-polgári gerincét is. Majdnem minden kérdésben a balliberálisokkal szavaznak. Leginkább a zöldek után kuncsorognak, ahogyan Németországban a CDU/CSU is ugyanezt teszi. A Néppárt CSU-tag vezetője, Manfred Weber sokkal inkább húz a balliberálisok felé, mint a többi konzervatív képviselői frakcióhoz. Ez utóbbiakat ellenfélnek tartja, míg a balosoknak a kegyeit keresi. Miután a német jobboldali-konzervatív párt, az Alernative für Deutschland (AfD) otthon már megelőzte a kormányzó Zöldeket, és beérte a valamikori nagy párt szocdemeket is, várható, hogy jövőre még több képviselőt küldhetnek az EU Parlamentbe. 

És itt jön a nagy kérdés, hogy abban az esetben, ha a polgári-konzervatív pártok előretörnek Európában, hová fognak, hová tudnak kapcsolódni majd a Fidesz EU-s képviselői. Mert az egyértelmű, hogy frakció nélkül félkarúak, és szavazataik csak tiltakozások maradnak. Pedig nagy kérdések dőlnek el jövőre, pontosan akkor, amikor Magyarország veszi át az Unió soros elnökségét. Új lesz az Európai Bizottság, remélhetőleg elnökasszonya, Ursula von der Leyen nélkül. Új elnöke lesz az EU parlamentnek, és az EU Tanácsának is. Nem mindegy tehát, hogy az egyes frakciók milyen erőviszonyokat képviselnek. 

Az EU mostani parlamenti képviselői jól tudják, hogy milyen hatalom lesz jövőre a soros elnök magyar kormány kezében. Nem véletlen, hogy nagyon szeretnék megakadályozni, hogy a Fidesz-kormány átvehesse az elnökséget.

Érthető, hogy nem mindegy, hogyan alakulnak ezek az európai választások. Nemcsak Európának, nekünk, magyaroknak is fontos a kimenetelük.