A Mercedesre, és más csodákra várva

Csodára várunk valamennyien. A vállalkozók, kereskedők, akik termelnének, adnának-vennének, de nincs kinek. Recesszióban üresek a zsebek. Üres zsebből pedig nem lehet venni, beruházni. Mondják, majd talán a mezőgazdaság csodát tesz, mint tavaly. Ez volt a bizakodás egészen Húsvétig. Amíg nem jöttek a fagyok, vele a fagykárok. A gyümölcstermelésünk java ráment erre a néhány hideg napra.

Másnak sem megy valami fényesen. A románok rosszabbul vannak, a csehektől is egyre sötétebb hírek jönnek. A görögök kezét pedig el fogja engedni Európa. Majd jön náluk egy jó kis katonai puccs, ha már a globalizációba és sok pártjukba így belebuktak.

A mi számunkra egy halvány reménysugár, hogy Németország a vártnál megint csak jobban teljesít. Különös ez, hogy mindenhol gond-gond hátán, kivéve a németeknél.  Miután a magyar gazdaság ezer szállal kötődik Dél-Németországhoz, van egy kis esélyünk arra, hogy az év további időszakában ne essünk még lefelé.  Ettől a negyedévtől belép a kecskeméti Mercedes-gyár is, és a hírek szerint ez majd csökkenti a recessziónkat.

A szomorú csak az, hogy ez az ország képtelen idegen eszközök, idegen segítség nélkül lakóit egy normális polgári szintre hozni. Az idegen beruházásokat sem lehet valós segítségnek nevezni. A megtermelt nyereséget a külföldi cégek kiviszik az országból. Ebből nekünk igazi felemelkedésünk soha nem lesz. Rajtunk csak az segítene, ha sok-sok magyar tulajdonú kis- és közepes termelő vállalkozás nőne ki a földből, vagy e valójában mezőgazdasági országban csupa életképes családi gazdálkodás kezdene európai szinten működni. Ettől sajnos messze vagyunk. Nálunk marad a recesszió.

Paperback Writer

Álmomban regényt írtam. Körülöttem a szokásos kellékek, írógép, pipa, egy üveg bor és nyitott ablak, ami a kertre néz. És jött a kérdés: miről írjak?

Gondolatok röpködtek a fejemben. Krimi, családi-, sci-fi vagy szerelmes regény? Döntöttem! Legyen krimi! De milyen krimi? Logikai felépítésű, vagy több száz liter vérrel fűszerezett brutális? Címet kellene adni a műnek. Gondolkodási szünet. Míg gondolkodom, egy pohár nedű jólesne.

Nyitom a palackot, töltök. Glutty-glutty. Ez jólesett, szerintem megismétlem. Glutty-glutty. No, de keressük tovább a címet. Rágyújtok egy pipára. A dohány szépen izzik, hátradőlök a fotelben. Kifújom a füstöt és ekkor a homlokomra csapok. Megvan!

A véres kéz. Nem jó, túl triviális. A báránybőrbe bújtatott farkas. Nem jó, megtámadják az állatvédők. No, gondolkozzunk csak tovább! Kinézek az ablakon, hátha ma alacsonyan szállnak a múzsák és elkapok egyet.

Várok, csak várok, a gondolkozás egyre nehezebben megy. Csak jönne már az a múzsa, no, nem a csúcs, de legalább egy snassz mezei. Nézem az írógépet, a betett papírt, még üres. Ha önjáró lenne és ontaná magából a betűket, mondatokká összefonva. De semmi. A kínok kínját élem át, de talán segít a palack szelleme.

Veszem az üveget. Töltenék, de a palack üres. Ekkor felébredtem.

Fapuma

Néha, mint bevallottam már, ha a napi tevékenység nem emelte meg kellően az adrenalin szintem és erre alkalmas sportesemény sem ígérkezik, belepillantok a szájtépős műsorok valamelyikébe. Általában csatornától függetlenül rövidesen jön valaki és előadja, hogy nálunk igen magasak a bérköltségek, ez akadályozza a munkahelyteremtést, ez a fejlődés gátja, ez ellen pedig azonnal tenni kell.

A következtetések levonása nem rám tartozik, van erre éppen elég önjelölt próféta, jelenleg éppen 386-ot fizetünk azért, hogy helyettem ezt a megoldó képletet bemondja.

2011-ben az unióban az egy órára jutó átlagos . A legmagasabb Belgiumban, ott éppen 39,1 euro. Most tessék kapaszkodni: nálunk 7,6 euro, vagyis az átlagnak csupán a harmada, miközben a termelékenységünk 75%-a az uniósnak, ez a csehekével egyenlő. Az egy főre eső GDP 64%-a az uniósnak, ezt a foglalkoztatottsági mutatók alapján a munkaképes lakosság 54%-a termelte meg.

A nettó átlagkereset az uniós átlag 40%-a körül mozog. Az árszínvonal az EU átlagának 66%-a, ezen belül a háztartási energia az átlag 86%-a, a távközlés 99%-a. A közlekedés költsége az uniós átlag 80%-a, vagyis a képletet leegyszerűsítve a magyar dolgozónak éppen kétszer annyiba kerül eljutni a munkahelyére, mint az átlagos uniós polgártársaknak, betelefonálni, hogy  nem jött a busz, késni fogok pedig másfélszer annyiba. Az adatokból ennyi legyen is elég.

Viharos tapas(ztalat)

Klári barátnőmmel az előre beharangozott hirtelen hidegfront ellen előre eltervezett mediterrán vacsorával védekeztünk. Kihasználva az előlegbe kapott nyári meleget, a kerti-nappaliban kezdtük a készülődést.

A Barcelonából hozott emlékmorzsák tapas(ztalat)ai alapján az apróra vágott friss paradicsomot olívaolajjal, fokhagymával és petrezselyemmel elkeverve pillanatok alatt elkészült a feltét. Mellette a vákuumfóliás feketeerdei sonka legalább olyan jónak bizonyult, mint méregdrága ibériai rokona.

Amíg a kenyérpirító illedelmesen pirította a kenyérszeleteket, a főfogás is összeállt: a narancs és citromszeletekkel bőven ízesített jéghideg sangria.

Az egyre erősödő szélnek fittyet hányva egyre vidámabbra hangoltuk magunkat, mígnem a terítővel együtt az ölünkbe röpülő sangriás poharak eszünkbe juttatták összejövetelünk mondvacsinált indokát: itt az utálatos vihar!

Bazsival a matek egy álom

Első élményem vele, hogy a szülei éppen étkeztek a Közgaz-menzán és a Bazsi babakocsiban ült, rajta egy kutyahámszerű valami, persze duplán, és egyszer csak fejjel lefelé lóg ki a kocsiból. Na, ez azóta sem változott, mert évek óta voltizsál, és csinos lányok emelgetik a magasba, ahol ő folyamatosan fejjel lefelé lóg, de hám nélkül.

21 évig tartó tanári pályafutásom megfejthetetlen rejtélye volt, hogy egy amúgy több vonalon is tehetséges fiatal miért iszonyodik a matematikától elemi erővel. Bazsival mindenről el lehet beszélgetni, minden érdekli, de ha becsempészem a matekot és rájön, akkor elborul az agya és gátolja az ismeret befogadását. Ha addig élek is, kitrükközöm úgyis, csak ezt még nem tudja, és megszereti a matematikát! Ebben persze szülei is támogatnak, mert beígértek egy kutyust, ha javít a jegyein.

Katartikus élmény volt számomra, amikor meghívott a Pál utcai fiúk előadására (Kaposvár, Csiky Gergely Színház), amiben filozofikus alakítást nyújtott. Igazi gyerek, aki szárnyait próbálgatja. Mélyen viszont ott él benne a KAMIKAZE, aki fejest ugrik a babakocsiból!

Államférfiak (!?)

Gyurcsány dolgozatának előkerült bírálata oldalszám szerint jelöli a hibákat, s ezek azonos oldalra esnek, mint sógora azonos (!) hibái. Ez a valószínűségelmélet szerint azt látszik bizonyítani, hogy a két dolgozat feltehetően azonos. Ugyanis ha csak idézetek szerepelnének, és közben saját vagy máshonnan vett szövegek, vajon hogyan esnének azonos oldalra az azonos hibák?

Hírek és tanúk szerint Fletó tanári pályán nem végzett gyakorló oktatást sem, és azonos alapszervi MSZMP tagok vizsgáztatták.

Nem az én dolgom eldöntetni, vajon Fletónak ezek után lehet-e érvényes diplomája tanári, majd közgazdász szakon. Schmitt Pál esetében összeült az illetékes egyetemi tanács, és elítélő határozatot hozott. Gyurcsány ügyben történtek intézkedések, tudomásom szerint még nem hívták össze az illetékes egyetemi bizottságot.

A Horthy-időszak a nemzetépítésről, a nemzet újjáépítéséről szólt. Trianon után 11 év alatt a megcsonkított ország új fényt és hatékonyságot kapott. Fletó és barátai hatékonyabbak voltak: 8 év alatt sikerült leépíteni minden nemzeti imázsunkat és gazdasági stabilitásunkat.

Horthy ügyében némileg egységesebb a vélemény – média szinten. Majd 7 évtizedig visszatérően az ördögűzés szintjén kezelték, mint ősellenséget. Én sem kívánok dicshimnuszokat zengeni – az akkori tekintélyelvűség tőlem meglehetősen távol áll. A nemzet szolgálata annál kevésbé! Így hát csupán megérteni törekszem a múltat, összevetve jelennel és lehetséges jövővel.

És üvölt a különbség: az értékek és erkölcs, a nemzettudat hiánya a „8 éves Medgyessy-Gyurcsány és a libás Bajnai” időszakról, ellentétben Teleki meggyilkolásáról vagy öngyilkosságáról. Amikor még volt nemzeti érték. Amikor egy miniszterelnök vagy erkölcsi válságba került, vagy kiállásáért a németek végezték ki.

Európa a francia és görög választások után

A német és a francia kormány – Merkel és Sarkozy vezetéséve – voltak ennek a megszorítás-politikának a motorjai. Sok igazságuk is volt, mert az egyes országok bizonyos területeken pazarlóan gazdálkodtak. Ezért odáig is elment az Európai Unió, hogy a választói akarat ellenére buktattak meg kormányokat és ültettek bankárokat az országok élére. Bankárokat, akiknek nagyon nagy felelősségük volt a gazdasági válság kirobbanásában. Vagy elkezdtek országokat más mércével mérni. A magyaroknak nem lehetett a 3% fölé menni, az új spanyol kormánynak meg igen.

A vasárnapi francia és görög választások után nagyot fordult az európai világ. Sarkozy letűnt a politikai színről. Utóda, Hollande, pedig kifejezetten ellene van a spórolásnak, és elkötelezett híve a gazdasági fejlődés beindításának. Még annak árán is, hogy az EU bűvös 3%-át nem fogják betartani. A szintén francia Christine Legarde, a Nemzetközi Valutaalap vezetőnője is egyből váltott. Nemcsak a franciák miatt, hanem Athénban is különös dolgok történtek. A görögöknek elegük van a rájuk erőltetett megszorító csomagból. Aminek az lett az eredménye, hogy Görögorország gazdasága szinte semmit sem javult, az ország pedig kormányozhatatlanná vált. És egy kifejezetten fasiszta párt is bekerült a parlamentbe.

Várjuk ki, hogyan alakul az európai világ. Egy azonban már biztos: a magyar kormány mégsem járt rossz úton 2010-ben, amikor a szigorú pénzügyi politika mellett lehetőséget szeretett volna kapni a gazdasági fejlődés beindításához. Most azok kezdik a fejlesztést hirdetni, akik ezért szinte kiközösítették Magyarországot, és annak vezetőjét, Orbán Viktort.

Hogy a magyar liberális csoda-közgazdászok, akik az Orbán-Matolcsy-féle gazdaságpolitikai terveket az európaiakkal együtt a sárba taposták, mit fognak most írni, nyilatkozni, kíváncsian várom. Hogy nagyot buktak – immáron sokadszor –, azt vasárnap óta már tudjuk.

Az életfa

Az embert mindig örömmel tölti el az ilyen esemény, mikor egy gyermek szültését ünnepeljük. A város életfát állított és minden gyermek, aki a város szülötte, egy levelet kap ezen a fán. Lefordíthatnánk úgy is, hogy a tél után eljött a tavasz, és a levelektől kizöldellt a fa. Vagy úgy is mondhatnánk: ez a fa a város családfája.

A szülők, kik örömmel várták a kis jövevényt, csillogó szemmel nézik gyermekük nevét ezen a fán, az apró kis levélkén. De én most tovább szeretném fonni az életfa történetét és szereplőit. Mert - ugye - van a gyermek, vannak szülők és a nagyszülők.

Sokszor séta közben látom, hogy e fához a nagyszülő viszi el unokáját és boldogságtól sugárzó hangon mondja neki, hogy azon a levélkén, bizony az ő neve áll. Ezekről a nagyszülőkről is szeretnék megemlékezni. Mert az én olvasatomban ők a gyökerek, a szülők a törzs és a gyerekek a levelek. Az én véleményem szerint így kerek az egész. Mit sem vonva le abból, hogy ez a fa a gyerekeké.

Virág elvtárs és az örök élet

A kínai bölcsek az Aranyvirág titka című ősi jóga könyvben írták: a lét varázslatának titka abban áll, hogy a cselekvést a nem-cselekvés elérésének érdekében használjuk.

Mi kis nép vagyunk, és Trianon óta szegények is. Aranyvirágra nekünk nem futja. Ám ne becsüljük le, amink van, hiszen itt van nekünk Virág elvtárs és az ő - úgy látszik, örökké ható - bölcsessége. A mottó mondat jutott eszembe, amikor megkezdődött a plágium 2.0 verzió telepítése a magyar agyakba. Bizony, adjuk és kapjuk a csapásokat. 

Persze az is furcsa lehet, hogy nem elegendő a plágium 1.0-t frissíteni a magyar agyakba, újra kell telepíteni. A nagy magyar kollektív tudattalan, valóban tudattalan illetve inkább tudatlan, háromhavonta törlődik. Tisztelet a kevés kivételnek, senki nem emlékszik semmire.

Nekünk itt van a mi kis saját véges kapacitású merevlemezünk, törölgessünk, telepítgessünk, érezzük jól magunkat. Nem csaptak be bennünket, és nem csaptuk be magunkat.

Pedig Virág elvtárs megmondta: "Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!”

Bizony, bárkire bármit, mert tudjuk: mindenki szem volt a láncban és ma is az. A lemondott köztársasági elnök is az volt, csak a magyar merevlemezek felejtették el, honnan jött, ők csak arra figyeltek, hova tart. Ám miként a valódi, úgy a magyar Windows sem tökéletes, elég volt egy emlékező és láss csodát: Pali bácsi is rádöbbent, amit pedig rég tudhatott volna, miszerint „Az élet nem habostorta…”

Aztán jött a plágium 2.0, szépen kúszni kezdett balról jobbra a telepítést jelző csúszka, és ment az „új” program az üres merevlemezre. Emlékszik még valaki ezekre: Nomentána kft., Fittelina kft., bérleti díjért vett kormányüdülő, képviselői klub? Kicsit kevés kezet látok a magasban.

„Sijes haza mami!”

Este van. Dolgozom, egyedül vagyok egy nagy épületben. A számítógépemen felvillan egy kis ablak:

„Sijes haza” – üzenet jött a Facebookon.  A profilkép egy fülig érő mosolyú gyerekrajz, ő az, a Kicsi.

Megtanulta a betűket – bár írni még nem tud. Tudja, így chaten gyorsan elér. Azt nem tudja, hogy a siess „j” vagy „ly” – ezért megkérdezi…

Ki vigyáz majd rá? Mikor jövök? Jól vagyok? Hiányzom. Hívjam! Szeret. Puszil. Evett. Kiesett egy foga… Ez az Ő gyerekkora. 

Én pedig dolgozom, egyedül vagyok egy nagy épületben. Este van. Nincs ez így jól. „Sijetek” inkább haza!