Szemétségeink

Igazából erről nem is kellene többet írnom, de akkor igen csak rövid lenne ez a bejegyzés. 530 kg, vagyis egy háromfős család, ahol van két felnőtt és egy kisbaba, kidob évente 1,5 tonna hulladékot. Félelmetes mennyiség, a Földanya sír és nem érti rakoncátlan gyermekeit, nem érti, miért nem jó a tavalyi ruha, telefon, cipő stb.

Valaha az ember kövekből épített tornyokat, ma szemétből készülnek a piramisok. Már nem a Holdnak és a Napnak akarunk hódolni, hanem Szemét Istennek. A vallási háborúink tárgya, hogy a sima szemét jobb-e vagy a szelektíven gyűjtött. Istentagadás mindig is volt, szeméttagadás nincsen, csupán vita, hogy melyik szemét a jobb. Pedig a szemét az szemét. A szelektíven gyűjtött is az, s ha úgy gyűjtjük, csupán annyit teszünk, hogy segítünk a feldolgozóknak nagyobb haszonra szert tenni.

Halhatatlan építészek halála III. – A halálos gázolás

1926. június 7-én egy ember feküdt a barcelonai Gran Vía és a Bailén utca kereszteződésénél a villamossíneken. Zsebei üresek voltak, ruhája kopott és poros. Senki sem ismerte fel, csavargónak nézték, így a szegények kórháza néven ismert Santa Creu-be (Szent Keresztbe) szállították, mint ismeretlen hajléktalant.

Aznap hiába vártak a munkások a kopott és poros ruhás építészre a La Sagrada Familia (Szent Család) templom építkezésén. Ezt mindenki furcsállotta, hiszen a mester feladva korábbi kényelmes lakhelyét már 12 éve beköltözött az épülő templom alagsorába. Ott élt remeteként az építkezésen, minden pillanatban figyelve, ellenőrizve, hogyan alakulnak elképzelései.

Minden egyes követ maga tervezett a templomhoz, és ha szükségesnek látta, azonnal változtatott az eredeti vázlaton. Életét a munkája határozta meg, mindent ennek rendelt alá. Addig felhalmozott vagyonát az építkezésbe ölte, privát élettere csak a műteremből nyíló kis 3×2,5 méteres hálófülke volt. Aznap mégsem találták Őt sem ott, sem másutt az építési területen.

Talán megint kérni ment, mint annyiszor, ha fogytán volt a pénz. Talán csak távolabbról akarta egyben megszemlélni az épülő templomot, hogy új benyomásokra tegyen szert. Nem derült ki soha, mert a gondolataiba mélyülő idős embert elgázolta egy lóvontatású villamos.

Ne kapkodj, tervezz inkább!

Akár tudomást veszünk róla, akár nem, visszavonhatatlanul közeleg a karácsony! Ma advent első vasárnapja van! Ha szeretnél igazi karácsonyi hangulatot és nyugodt decembert, elkerülnéd az őrült kapkodást és rohangálást, akkor időben kezdj el tervezni!

Mit tervezz meg? Mindent, amit fontosnak tartasz! Kezdjük 3 alapkérdéssel, amelyek megválaszolása közelebb visz minket a nyugodt, meghitt karácsonyhoz.

• Hol?

Annak megválaszolása, hogy hol töltse a család a karácsonyt, mindig kényes kérdés. Otthon szűk családi körben, vagy rokonoknál, barátoknál nagyobb vendégsereggel, vagy talán egyik nap itt, a másik nap ott lesz a család? Esetleg elutaztok, és szállodában töltitek a karácsonyt? Fontos, hogy ne tervezzük túl szorosra a programot. Nem jó, ha egyik helyről a másikra rohanunk! Hagyjunk időt magunknak és a családnak, hogy elmerüljünk a karácsony hangulatában.

• Kivel?

Az, hogy kivel szeretnénk tölteni a karácsonyt az előző kérdéssel szorosan összefügg. Azért fontos tudnunk, mert az ajándékvásárlást, készítést illetve a karácsonyi menü összeállítását nagyban befolyásolja ez a kérdés. Ha tudjuk, hogy kivel, akkor már lehet továbbgondolni, hogy mit szeret, milyen étellel vagy ajándékkal lehetne meglepni.

• Hogyan?

A harmadik alappillér annak eldöntése, hogy hogyan szeretnétek karácsonyozni. Emlékezz vissza, hogy milyen volt a tavalyi karácsony! Jól sikerült? Minden olyan volt, amilyennek eltervezted? Esetleg változtatnál valamit az előző évhez képest? Sajnos nagymértékben befolyásolja a rendelkezésre álló anyagi keret azt, hogy milyen karácsonyt engedhetünk meg maguknak. Kevés pénzből nem érdemes karácsonyi wellnessről álmodozni, de gondos tervezéssel meghitt karácsonyt lehet varázsolni és nem kell hatalmas kiadásokba verni magunkat!

A kis gyufaáruslány és a bankok

Gyermekkoromban Andersen meséit hallgattam, amit egy nagy fehér mesekönyvből olvastak fel.

Klasszikus meséje a címadó „A kis gyufaáruslány”- ahányszor nézem vagy hallom, sírnom kell. Linkelek néhány verziót. Igazából a vége, ha meggondoljuk, pozitív, mert az éhező, fagyoskodó kislány megszabadul a földi szenvedésektől, de lehet-e ez cél?

Andersen egyik legszörnyűségesebb története ez. Az a legszörnyűbb ebben a mesében, hogy Andersen nem túloz: szociológiailag pontos esettanulmányát írja le egy olyan , amelynek tüzetes kutatása csak egy évszázaddal az ő halála után, 1979-ben, a Nemzetközi Gyermekévben kezdődött el.

Mindenkitől bocsánatot kérek, hogy ilyen írást kell olvasnia, de sajnos a történetek valósak és nem mesék már! Nagyon-nagyon sokan írnak manapság erről a jelenségről, de nagyon-nagyon kevesen vannak azok, akik megpróbálnak tenni ellene. Kiemelném itt az egyházakat, karitatív szervezeteket és kiemelném AZ EMBERT: BÖJTE CSABÁT, aki a tettekkel kezdi és csak azután ír róla.

Életfogytiglan vagy halál!

Mert bizony ezek – 30 év után is – visszatérnek, s elkövetik ugyanazokat a bűnöket. Csak tessék elolvasni a bulvársajtó vagy éppen a legkomolyabb sajtó híreit.

Hol van a határ a társadalom önvédelme és „Justitita” önmérséklete között?
Nehéz a válasz és nem „csípőből jöhet”. Mert létrejöhet egy ember igazi megtérése, igazi átalakulása, de bizony gyakran fennáll az ismétlődés veszélye.

Szita Bence ügyében két tettes feltehetően sohasem szív majd szabad levegőt, a harmadik sem sokat. Maradjunk ennyiben. S a 2006-os sorozatosan megkérdőjelezhető, sőt megsemmisített bírói ítéletek ellenére higgyük azt, hogy létezik igaz jogtudomány és igazi végrehajtói is.

A demokráciáról, amelyik mindig éppen másutt van

Demokrácialázban él a világ. Bármi történik ma a közéletben, ha valakinek valami nem tetszik, azonnal antidemokráciát kiált. Különösen teszik ezt az egész világon egyre erősödő, egyre radikalizálódó köz- és magánmédiák. Mindebben élen jár a balliberális média. Amikor valamelyik országban nem a baloldal kerül kormányhatalomra, ott azonnal véget ér a demokrácia. Hozhat egy polgári kormány csupa jó törvényt, rendelkezést, ők akkor is azonnal kórusként állítják, hogy "ez példátlan, ez antidemokratikus".

A negyedik hatalmi ágként is emlegetett televízió, rádió, sajtó, és ma már az internet is olyan erővel telepednek rá a döntéshozókra, de a közemberekre is, ahogy az még a történelmünk során soha nem volt. Ráadásul a blogok, facebook oldalak segítségével ma már mindenki tud egy kicsit újságíróskodni is. Előtte ez csak kevesek privilégiuma volt.

A mentőbúvár

Az élet néha produkál váratlan fordulatokat. Én is így jártam a héten, és levontam a konzekvenciát. Néha az válik sebezhetővé, aki bízik valakiben és segít. De paradox módon, ha nem tudunk bízni és hinni a jó szándékban és nem segítünk, boldogtalanná válunk! Aztán este ez a hitet mentő videó érkezett. Mert a legszorultabb helyzetben gyakran onnan érkezik a segítség, ahonnan nem is számítunk rá. De ehhez tudni kell bízni.

Advent!

Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: az Úr eljövetele. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát.

Hol vannak azok a karácsonyok, amikor még a karácsony a szeretetről, a családról szólt? Amikor még otthon díszítették a fenyőfát. Csomagolták a diót, fényezték az almát, papírból vágott füzéreket festettek. A családfő megrázta a kis csengettyűt és a fa köré sorakozott a család apraja-nagyja. Apró kedves kis ajándékokat készítettek a gyerekek, a szülők apró figyelmességgel fordultak egymáshoz. Egy könyv, egy sál vagy nyakkendő.

A szavak inflációja

Furcsa jelenségnek lehetünk tanúi. Ez az egész folyamat, mint minden rossz, valószínűleg a politikával kezdődött. Általa és miatta kezdték elveszteni a szavak a jelentésüket. Az élő beszédben természetesen jelenlévő töltelékszavak után, a politikai üzenetekben, beszédekben megjelentek a töltelék mondatok, aztán a töltelék bekezdések, egészen odáig, hogy néhány hívó szó köré csoportosítva ma már egy politikus beszédében, interjújában a töltelék veszi át a valódi beszéd szerepét.

Ez a jelenség kicsit másként, de az internetes kommunikációban is jelen van, csak ott a töltelékhalmozás helyett, a rövidítés, egyszerűsítés játssza a főszerepet. Ráz a hideg a pöritől, főleg meglett emberek szájából visszahallva, az üzi, a vok, az am, és így tovább, egy folyamat cseppet sem szívderítő végállomásai.

Piskóta az örök mumus!?

Egy barátnőm édesanyja szokta mindig mondani, hogy „a piskótának lelke van, és az nem szeret minket!” Ebből is látszik, hogy a piskóta sokak számára mumus, pedig egy kis odafigyeléssel könnyen, egyszerűen elkészíthetjük.

Mi is az a piskóta?

Könnyű tészta, amely habosra felvert tojásos, cukros, lisztes masszából áll. Kiváló tortalapnak, tekercsnek.

Általános tanácsok piskótakészítéshez:

• A piskótakészítéshez kizárólag friss tojást használjunk, és mindig mossuk meg őket feltörés előtt.

• A piskótatészta akkor sikerül a legjobban, ha szitált lisztet használunk és a tojások szoba-hőmérsékletűek.

• Minden tojást először egy csészébe üssünk fel és bizonyosodjunk meg róla, hogy nem romlott-e! Külön tálba tegyük a fehérjét és külön a sárgáját. Fontos, hogy egy kis sárgája se menjen a fehérjébe, mert nem lehet tőle felverni a habot. Használhatunk a biztos siker érdekében.

• A tojás fehérjéhez, (ha a receptben szerepel) hozzáadjuk a forró vizet és a robotgép magas fokozatán 3-4 percig verjük. Akkor jó, ha egynemű, kemény habot kapunk, ami megáll a tálban, ha felfelé fordítjuk.

• A felvert tojáshabhoz apránként adjuk a szükséges cukrot és tovább verjük, utána tegyük bele, ha szükséges az aromát, vagy fűszert, majd a tojás sárgáját több részletben, amivel ismét 1-2 percig habosítjuk.

• A végén a sütőporral elkevert lisztet szitáljuk bele és óvatosan kézi habverővel, vagy a robotgép legalacsonyabb fokozatán belekeverjük.

• A tésztát habkártya, vagy spatula segítségével az előkészített formába, vagy tepsibe öntjük. Ne töltsd tele a formát a piskóta masszával, legfeljebb kétharmadig érjen, mert sütés közben megnő.

• A piskótatésztát gyorsan állítsuk össze és utána azonnal tegyük az előmelegített sütőbe, nehogy leszálljon a hab.

• A sütés kezdetétől legalább 10 percig nem szabad kinyitni a sütő ajtaját, mert összeesik a tészta.

• A piskótáknál a legbiztosabb sütéspróba, ha sütési idő vége előtt kevéssel egy kiskanál hátával finoman benyomjuk a sütemény tetejét. Ha először egy kis bemélyedés képződik, de utána azonnal kiemelkedik, kész a sütemény.

• A megsült piskótát 10 percig hűlni hagyjuk a formában, majd óvatosan kivesszük belőle, lehúzzuk róla a sütőpapírt és süteményrácson kihűtjük. A legjobb, ha a további feldolgozás előtt pár órát pihentetjük.