Milyen a jó mézeskalács?

Hamarosan itt a karácsony, és szinte minden családban elképzelhetetlen az ünnep mézeskalács nélkül. Neked van tuti mézeskalács recepted? Én évekig mérgelődtem, mert nem találtam az igazit!

Mindig szépre sikerült, de olyan kemények voltak a sütik, hogy majdnem beletört a fogunk. Így bosszankodtam sok-sok évig, kipróbáltam számtalan receptet, míg egyszer csak rábukkantam az Igazira! Ebből egy kis módosítással, némi plusz hozzávalóval és az arányok módosításával megalkottam a saját tuti receptemet.

Gyönyörű mézeskalácsok készülnek belőle. Kitűnő állagú, nem tapad a gyúrólaphoz, könnyű vele dolgozni, és azonnal PUHA és az is marad! Én már más receptet nem próbálok ki, mert ez már bizonyított!

Ha te is hasonló cipőben jársz, próbáld ki ezt a receptet!

Világvége

Innen szeretném megnyugtatni saját gyermekeimet és másokét, hogy én nem hiszek a világvége elméletekben és az idén is lesz karácsonyi vacsora. Ennél azonban kicsit tovább szeretnék időzni a témánál.

A világnak vége van, amikor a fehér fekete, az erkölcs bűn, a dicséret szidalom, a lopás erény, a család gyűlölet, az élet a halált várja és a pénz az egyetlen Isten.

Vége a világnak, ha megszűnnek az értékek és a talmi hatalmaskodik, a pillanat és a buja élvezet dől a médiából. Vége, ha az elítélt ártatlan, a bűnös pedig szabad, és sorolhatnám a végtelenségig.

Egy biztos, a világ megérett egy újjászületésre és nem árt addig sem egy kis borzongás azoknak, akik ezt még nem ismerték fel. Aki pedig tovább szeretne rettegni, annak .

A világnak vége van, amikor a fehér fekete, az erkölcs bűn, a dicséret szidalom, a lopás erény, a család gyűlölet, az élet a halált várja és a pénz az egyetlen Isten.

Állítólag a katasztrófavédelmi szervek és a tűzoltók felkészültek a pánikhangulatra, több eseményt elhalasztottak erre tekintettel. Látom, hogy fogynak a boltokból a gyertyák. Mindenesetre nem lesz a boltokban tolongás, mert mindenki már próbál bevásárolni a világvége előtt, de minek.

Kedves olvasóim, további kellemes rettegést kívánok mindenkinek így világvége előtt. Költsétek a pénzeteket, halasszátok a fizetnivalókat, hátha…

Én nem hiszek a világvégében, de a megújulásban hiszek, mert annak el kell jönnie előbb, vagy utóbb. Kivárom.

Nehéztüzérség dörög a baloldalon!

Váratlan konfliktus robbant ki a Milla akciója nyomán. Ismeretes, az Egymillióan a sajtószabadságért lelkes hívei vagy egy éve rendszeresen az utcára vonulnak. Bár a nyugati sajtó már korántsem aggódik hazánk sajtóegyensúlyáért, úgy tűnik, a Milla most már az Orbán-kormány megdöntését tűzte ki célul, feltehetően nem kevés nyugati hátszéllel. Clinton, mármint a Hillary nevű felesége, szárnyai alá kapta Gordont, a Bajnait.

Be is jelentették október 23-án, hogy ő Orbán legfőbb kihívója. S mindezt 20 000 millás jelenlétében. Valljuk be, nem kis tömeg, az 1 millió feltételezett szimpatizáns legalább 2%-a. No, azért ennek már súlya van! Az LMP (Lehet Más a Politika) parlamenti törpepárt majdnem azonnal szétszakadt. S kétségtelen, ilyenkor valódi kétség, mondhatni dilemma, kihez is kell igazodni (mondhatnánk, melyik talp a nyerő, melyet…).

A Nap nyugaton megy le, és köszöni, jól van

Kicsit zavaró, hogy sokan – gazdasági vezető szinten is –, valóban elhiszik, hogy a nyugati szisztéma a végét járja. Miközben mi csodákat művelünk, és bennünket követ fél Európa. Jobb, ha tudjuk: senki nem követ bennünket, a fejlett országoknak pedig eszükben sincs haldokolni. És Magyarország nem téma ezekben az országokban. Értelmes hírek sincsenek rólunk, inkább szidnak, mint dicsérnek. Azt a magyar híradásoknál azért megemlítik, hogy a mostani kormány katasztrofális helyzetet vett át, és ezért nem vagyunk képesek talpra állni.

Ha megnézzük gazdaságunk elmúlt tíz évét – és ebben már benne van az utóbbi kettő is – nagyon el kell, hogy szomorodjunk. Míg az ún. Visegrádi-országok fejlődése 2005 magasságáig nagyjából azonos volt, sőt volt olyan helyzet is, amikor mi jártunk elől, addig az utóbbi évtizedben teljesen lemaradtunk. De nagyon. Szinte nincs olyan terület, ahol elérnénk a lengyel, a cseh vagy a szlovák fejlődési mutatókat.

Rik Scheerlinck, a K&H Bank vezérigazgatója egyenesen elvesztegetett évtizednek jellemzi a közelmúltunkat. Ez nem ért véget azzal sem, hogy a magyar választók elzavarták az országot gazdasági katasztrófába sodró Gyurcsány- és Bajnai-kormányokat. A mostani – kényszerpályán mozgó – gazdaságpolitikánk sem mutat arra, hogy hamarosan jobb évek jönnek.

Sapere aude (Merj gondolkozni!)

A gondolat viszi előbbre a világot. Természetesen a jó gondolat. Mert gondolkozzunk csak el! Mi lett volna? Ha nem gondolkozik Edison, Kandó, Csonka, Szentgyörgyi és még hosszú a sor. Nem is szeretném felsorolni, hiszen egy vastag könyv is tele lenne velük. Nem is róluk, a hatalmas elmékről szeretnék írni, hanem rólunk, a mindennapi emberekről.

Véleményem szerint a nagy gondolatok mellett szükség van apró, picikre is. A gondolkodó ember - legyen az bárki -, ha kap egy feladatot a saját területén, végre tudja hajtani azt. Tudja csiszolni, javítani. Ezt régen újításnak hívták. Az újításokat lehetett egyénileg vagy csoportosan kidolgozni. De a lényeg: mindegyik a gondolkozás útján jött létre.

Miért írok mégis most a letűnt idő egyik formájáról? Mert olvasom, hogy nincsenek gondolatok, csak üresen éljük napjainkat. A globalizáció legyűrt minket, fogyasztói társadalom és nem gondolkodók lettünk. Nincsenek nagy felfedezések, találmányok, a hivatalban elenyésző az új kérelem.

Szemétségeink

Igazából erről nem is kellene többet írnom, de akkor igen csak rövid lenne ez a bejegyzés. 530 kg, vagyis egy háromfős család, ahol van két felnőtt és egy kisbaba, kidob évente 1,5 tonna hulladékot. Félelmetes mennyiség, a Földanya sír és nem érti rakoncátlan gyermekeit, nem érti, miért nem jó a tavalyi ruha, telefon, cipő stb.

Valaha az ember kövekből épített tornyokat, ma szemétből készülnek a piramisok. Már nem a Holdnak és a Napnak akarunk hódolni, hanem Szemét Istennek. A vallási háborúink tárgya, hogy a sima szemét jobb-e vagy a szelektíven gyűjtött. Istentagadás mindig is volt, szeméttagadás nincsen, csupán vita, hogy melyik szemét a jobb. Pedig a szemét az szemét. A szelektíven gyűjtött is az, s ha úgy gyűjtjük, csupán annyit teszünk, hogy segítünk a feldolgozóknak nagyobb haszonra szert tenni.

Halhatatlan építészek halála III. – A halálos gázolás

1926. június 7-én egy ember feküdt a barcelonai Gran Vía és a Bailén utca kereszteződésénél a villamossíneken. Zsebei üresek voltak, ruhája kopott és poros. Senki sem ismerte fel, csavargónak nézték, így a szegények kórháza néven ismert Santa Creu-be (Szent Keresztbe) szállították, mint ismeretlen hajléktalant.

Aznap hiába vártak a munkások a kopott és poros ruhás építészre a La Sagrada Familia (Szent Család) templom építkezésén. Ezt mindenki furcsállotta, hiszen a mester feladva korábbi kényelmes lakhelyét már 12 éve beköltözött az épülő templom alagsorába. Ott élt remeteként az építkezésen, minden pillanatban figyelve, ellenőrizve, hogyan alakulnak elképzelései.

Minden egyes követ maga tervezett a templomhoz, és ha szükségesnek látta, azonnal változtatott az eredeti vázlaton. Életét a munkája határozta meg, mindent ennek rendelt alá. Addig felhalmozott vagyonát az építkezésbe ölte, privát élettere csak a műteremből nyíló kis 3×2,5 méteres hálófülke volt. Aznap mégsem találták Őt sem ott, sem másutt az építési területen.

Talán megint kérni ment, mint annyiszor, ha fogytán volt a pénz. Talán csak távolabbról akarta egyben megszemlélni az épülő templomot, hogy új benyomásokra tegyen szert. Nem derült ki soha, mert a gondolataiba mélyülő idős embert elgázolta egy lóvontatású villamos.

Ne kapkodj, tervezz inkább!

Akár tudomást veszünk róla, akár nem, visszavonhatatlanul közeleg a karácsony! Ma advent első vasárnapja van! Ha szeretnél igazi karácsonyi hangulatot és nyugodt decembert, elkerülnéd az őrült kapkodást és rohangálást, akkor időben kezdj el tervezni!

Mit tervezz meg? Mindent, amit fontosnak tartasz! Kezdjük 3 alapkérdéssel, amelyek megválaszolása közelebb visz minket a nyugodt, meghitt karácsonyhoz.

• Hol?

Annak megválaszolása, hogy hol töltse a család a karácsonyt, mindig kényes kérdés. Otthon szűk családi körben, vagy rokonoknál, barátoknál nagyobb vendégsereggel, vagy talán egyik nap itt, a másik nap ott lesz a család? Esetleg elutaztok, és szállodában töltitek a karácsonyt? Fontos, hogy ne tervezzük túl szorosra a programot. Nem jó, ha egyik helyről a másikra rohanunk! Hagyjunk időt magunknak és a családnak, hogy elmerüljünk a karácsony hangulatában.

• Kivel?

Az, hogy kivel szeretnénk tölteni a karácsonyt az előző kérdéssel szorosan összefügg. Azért fontos tudnunk, mert az ajándékvásárlást, készítést illetve a karácsonyi menü összeállítását nagyban befolyásolja ez a kérdés. Ha tudjuk, hogy kivel, akkor már lehet továbbgondolni, hogy mit szeret, milyen étellel vagy ajándékkal lehetne meglepni.

• Hogyan?

A harmadik alappillér annak eldöntése, hogy hogyan szeretnétek karácsonyozni. Emlékezz vissza, hogy milyen volt a tavalyi karácsony! Jól sikerült? Minden olyan volt, amilyennek eltervezted? Esetleg változtatnál valamit az előző évhez képest? Sajnos nagymértékben befolyásolja a rendelkezésre álló anyagi keret azt, hogy milyen karácsonyt engedhetünk meg maguknak. Kevés pénzből nem érdemes karácsonyi wellnessről álmodozni, de gondos tervezéssel meghitt karácsonyt lehet varázsolni és nem kell hatalmas kiadásokba verni magunkat!

A kis gyufaáruslány és a bankok

Gyermekkoromban Andersen meséit hallgattam, amit egy nagy fehér mesekönyvből olvastak fel.

Klasszikus meséje a címadó „A kis gyufaáruslány”- ahányszor nézem vagy hallom, sírnom kell. Linkelek néhány verziót. Igazából a vége, ha meggondoljuk, pozitív, mert az éhező, fagyoskodó kislány megszabadul a földi szenvedésektől, de lehet-e ez cél?

Andersen egyik legszörnyűségesebb története ez. Az a legszörnyűbb ebben a mesében, hogy Andersen nem túloz: szociológiailag pontos esettanulmányát írja le egy olyan , amelynek tüzetes kutatása csak egy évszázaddal az ő halála után, 1979-ben, a Nemzetközi Gyermekévben kezdődött el.

Mindenkitől bocsánatot kérek, hogy ilyen írást kell olvasnia, de sajnos a történetek valósak és nem mesék már! Nagyon-nagyon sokan írnak manapság erről a jelenségről, de nagyon-nagyon kevesen vannak azok, akik megpróbálnak tenni ellene. Kiemelném itt az egyházakat, karitatív szervezeteket és kiemelném AZ EMBERT: BÖJTE CSABÁT, aki a tettekkel kezdi és csak azután ír róla.

Életfogytiglan vagy halál!

Mert bizony ezek – 30 év után is – visszatérnek, s elkövetik ugyanazokat a bűnöket. Csak tessék elolvasni a bulvársajtó vagy éppen a legkomolyabb sajtó híreit.

Hol van a határ a társadalom önvédelme és „Justitita” önmérséklete között?
Nehéz a válasz és nem „csípőből jöhet”. Mert létrejöhet egy ember igazi megtérése, igazi átalakulása, de bizony gyakran fennáll az ismétlődés veszélye.

Szita Bence ügyében két tettes feltehetően sohasem szív majd szabad levegőt, a harmadik sem sokat. Maradjunk ennyiben. S a 2006-os sorozatosan megkérdőjelezhető, sőt megsemmisített bírói ítéletek ellenére higgyük azt, hogy létezik igaz jogtudomány és igazi végrehajtói is.